Orvosi Hetilap, 1982. június (123. évfolyam, 23-26. szám)
1982-06-06 / 23. szám - Hun Nándor: A korszerű szociális gerontológiai szemlélet
1* - Fővárosi Visegrádi Kórház (főigazgató:" Hun Nándor dr.) A korszerű szociális gerontológiai szemlélet (Az idős ember alig két évtizeddel az ezredforduló előtt) ■f Hun Nándor dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a Szerkesztőség felkérésére írt tanulmány közel két évtizede, hogy az Orv. Hetil. 1965. évi 47. számában (21) először jelent meg magyar nyelven összefoglaló tanulmány a szociális gerontológiáról. Megjelenésének akkori körülményei önmagukban is szemléltetik azokat a mélyreható változásokat, melyek orvosi közvéleményünkben ezen a területen azóta végbementek. Ezek egyenes következményei az elmúlt 20 évben tapasztalható és az idős nemzedék helyzetét alapjaiban érintő felgyorsult demográfiai és társadalmi átalakulásnak. Akkoriban a lektor a kéziratot tartalmi mondanivalója miatt nem tartotta közlésre alkalmasnak, mert a tárgyalt kérdés, azaz a szociális gerontológia nem tartozott — szerinte — orvosi lap profiljába. A szerzőnek a lektorral folytatott kemény vitájában az Orv. Hetik Szerkesztősége az előbbi mellé állt. Éppen témája miatt a kéziratot nemcsak megjelentette, de messzemenően jutalmazta, bizonyítván, hogy alapításától kezdve 125 éven át „a hagyomány és haladás” útját követi. Ezen szubjektív epizód megemlítése azért célszerű, mert konkrétan szemlélteti azt is, hogy az idős nemzedéknek a mindennapi gyakorlatban felmerülő súlyos és sokszor megoldhatatlan problémái, melyekkel elsősorban az egészségügy dolgozói találkoznak, elfedik még azokat az eredményeket is, melyeket ezen a téren azóta elértünk. A következőkben arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló kereteken belül foglaljuk össze — szemünkkel már a közelgő ezredfordulóra tekintve — a legjelentősebb ténybeli és szemléleti változásokat, melyek a szociális gerontológia területén az elmúlt húsz év alatt kialakultak. (Ez idő alatt az idősekkel kapcsolatos alapismereteink már annyira általánossá váltak az orvosi köztudatban, hogy ezek megismétlésétől — úgy véljük — eltekinthetünk. A magyar nyelvű irodalom különben is hozzáférhetővé vált [2, 4, 13, 14, 21, 24, 28, 29, 43, 44, 47, 49, 51, 52, 55, 57]. Mielőtt a kérdést részletesebben tárgyalnánk, röviden megemlítjük azokat a lényeges, gerontológiai szempontból is fontos demográfiai adatokat és a népmozgalom várható trendjeit, melyek hazánkat jellemzik. Ezekkel különben az Orv. Hetik ez évi 16. sz.-ában részletesebben már foglalkoztunk. Az ország idős lakosságának népesedési helyzetét az elmúlt 20 év alatt és várhatóan az elkövetkező évtizedekben is azok a változások tükrözik, melyek a születések számának csökkenéséből és a halálozásokból — és ezen belül különösen Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 23. szám 1. ábra. Az 1950-ben 60 évesek és idősebbek számának (ezer) és arányának (%) csökkenése 1980-ig szemben az 1960-ban 60. életévet elért népesség számának és arányának növekedésével az idős korcsoporton belül — 45—55 év körüli férfi lakosság emelkedő halálozásából — adódnak, ami az ezredfordulóig előreláthatólag 350 ezer fogyással jár. A 60 éves és idősebb lakosság számának és számarányának az 1960-as években észlelt rohanó emelkedése megállt, sőt átmeneti kisfokú csökkenés észlelhető (16,9%) a II. világháború okozta veszteségek miatt, de az ezredfordulóig újabb növekedés várható (19,3%, tehát a lakosság 1/5-e). Külön súlyos ► (újonnan) felismert problémákkiértékelés megvalósítás a gyakorlatban átültetésük a kutatói tervbe kutatás, eredmények ajánlások, elmélet intézkedések kidolgozása . 2. ábra: Az elmélet és a gyakorlat körforgása a szociális gerontológiában (Lazarsfeld után): 1399