Orvosi Hetilap, 1982. június (123. évfolyam, 23-26. szám)

1982-06-06 / 23. szám - Hun Nándor: A korszerű szociális gerontológiai szemlélet

1* - Fővárosi Visegrádi Kórház (főigazgató:­­" Hun Nándor dr.) A korszerű szociális gerontológiai szemlélet (Az idős ember alig két évtizeddel az ezredforduló előtt) ■f Hun Nándor dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a Szerkesztőség felkérésére írt tanulmány közel két évtizede, hogy az Orv. Hetil. 1965. évi 47. számában (21) először jelent meg magyar nyel­ven összefoglaló tanulmány a szociális gerontoló­giáról. Megjelenésének akkori körülményei önma­gukban is szemléltetik azokat a mélyreható válto­zásokat, melyek orvosi közvéleményünkben ezen a területen azóta végbementek. Ezek egyenes követ­kezményei az elmúlt 20 évben tapasztalható és az idős nemzedék helyzetét alapjaiban érintő felgyor­sult demográfiai és társadalmi átalakulásnak. Ak­koriban a lektor a kéziratot tartalmi mondanivalója miatt nem tartotta közlésre alkalmasnak, mert a tárgyalt kérdés, azaz a szociális gerontológia nem tartozott — szerinte — orvosi lap profiljába. A szerzőnek a lektorral folytatott kemény vitájában az Orv. Hetik Szerkesztősége az előbbi mellé állt. Éppen témája miatt a kéziratot nemcsak megjelen­tette, de messzemenően jutalmazta, bizonyítván, hogy alapításától kezdve 125 éven át „a hagyomány és haladás” útját követi. Ezen szubjektív epizód megemlítése azért célsze­rű, mert konkrétan szemlélteti azt is, hogy az idős nemzedéknek a mindennapi gyakorlatban felmerülő sú­lyos és sokszor megoldhatatlan problémái, melyekkel elsősorban az egészségügy dolgozói találkoznak, elfedik még azokat az eredményeket is, melyeket ezen a téren azóta elértünk. A következőkben arra törekszünk, hogy a rendel­kezésünkre álló kereteken belül foglaljuk össze — sze­münkkel már a közelgő ezredfordulóra tekintve — a legjelentősebb ténybeli és szemléleti változásokat, me­lyek a szociális gerontológia területén az elmúlt húsz év alatt kialakultak. (Ez idő alatt az idősekkel kapcso­latos alapismereteink már annyira általánossá váltak az orvosi köztudatban, hogy ezek megismétlésétől — úgy véljük — eltekinthetünk. A magyar nyelvű irodalom különben is hozzáférhetővé vált [2, 4, 13, 14, 21, 24, 28, 29, 43, 44, 47, 49, 51, 52, 55, 57]. Mielőtt a kérdést részletesebben tárgyalnánk, rövi­den megemlítjük azokat a lényeges, gerontológiai szem­pontból is fontos demográfiai adatokat és a népmozga­lom várható trendjeit, melyek hazánkat jellemzik. Ezekkel különben az Orv. Hetik ez évi 16. sz.-ában rész­letesebben már foglalkoztunk. Az ország idős lakossá­gának népesedési helyzetét az elmúlt 20 év alatt és várhatóan az elkövetkező évtizedekben is azok a válto­zások tükrözik, melyek a születések számának csökke­néséből és a halálozásokból — és ezen belül különösen Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 23. szám 1. ábra. Az 1950-ben 60 évesek és idősebbek számának (ezer) és arányának (%) csökkenése 1980-ig szemben az 1960-ban 60. életévet elért népesség számának és arányának növekedésével az idős korcsoporton belül — 45—55 év körüli férfi lakosság emelkedő halálozásá­ból — adódnak, ami az ezredfordulóig előreláthatólag 350 ezer fogyással jár. A 60 éves és idősebb lakosság számának és számarányának az 1960-as években észlelt rohanó emelkedése megállt, sőt átmeneti kisfokú csök­kenés észlelhető (16,9%) a II. világháború okozta vesz­teségek miatt, de az ezredfordulóig újabb növekedés várható (19,3%, tehát a lakosság 1/5-e). Külön súlyos ► (újonnan) felismert problémák­kiértékelés megvalósítás a gyakorlatban átültetésük a kutatói tervbe kutatás, eredmények ajánlások, elmélet intézkedések­ kidolgozása . 2. ábra: Az elmélet és a gyakorlat körforgása a szociális gerontológiában (Lazarsfeld után): 1399

Next