Orvosi Hetilap, 1982. december (123. évfolyam, 49-52. szám)
1982-12-05 / 49. szám - Ozsváth Károly: Cuius crux: medicorum vel aegroti?
A Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata Cuius crux medicorum vel aegroti? Ozsváth Károly dr. .. csapdás a mi pályánk .. Romhányi György Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A mindennapi orvosi szóhasználatban a crux medicorum címkét többnyire azok a betegek érdemlik ki, akik orvostól orvosig, kórházból kórházba vándorolnak, megszámlálhatatlan vizsgálaton, gyógyszeres próbálkozáson, olykor műtéten esnek át anélkül, hogy panaszaik, tüneteik, vizsgálati leleteik valamilyen megnyugtató következtetést tennének lehetővé. Nehezen működnek együtt, kevés bennük a gyógyulási hajlandóság és amikor egy-egy újabb orvos-beteg találkozásra érkeznek, a leletek és zárójelentések tömegével együtt az egészségügyi szolgálattal szemben kialakult bizalmatlanságukat, csalódásaikat és többé-kevésbé leplezett indulataikat is magukkal hozzák. A változatos kórismék sorában előbb-utóbb felbukkan a neuropathia, hypochondria, sőt, az aggravatio, a színlelés, a betegséggel való visszaélés minősítés is. A számtalan terápiás kudarc arra készteti az orvost, hogy ellenérzésein felülemelkedve a kórházi jelentések között kallódó beteg ember iránt is érdeklődjék. A címben megfogalmazott dilemma korunk orvoslásának egyre gyakrabban érzett feszültsége. A magunk válaszát példázza néhány neuropsychiatriai konzíliumba küldött beteg története, akik „ez egy igazi crux medicorum” ajánlással érkeztek. Vajon kié ez a kereszt? 1. Az „asztmás” frontmester A 33 éves bányász súlyos fulladásos rohamai miatt két év alatt hat intézetben feküdt silicosis, bronchitis spastica, emphysema, asthma bronchiale kórismékkel. A bajmegállapítás végső állásfoglalása: neuropathia gravis: nem rokkant. A táppénze kimerült. A körzeti orvos naponta többször adott iv. Diaphillinnel sem boldogult, a tüdőgyógyász megkönyörült a betegen, majd a funkcionálisnak talált dyspnoéja miatt ideggyógyászatra küldte. A beteg hónapok óta annyira fulladt, hogy járni sem tudott, a suttogó beszéd is fárasztotta. Bizalmatlan, elutasító, követelődző. Felesége józan, túlérzékeny, zárkózott, könnyen sértődő, családszerető emberként jellemezte. Az üzemvezetője szerint mindig megbízható, pontos, soha nem mulasztó bányász volt. Mint bányamentő, a legvesző Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 49. szám iyesebb feladatokra is vállalkozott. Az egyik mentésen kezdett fulladni, azóta folyamatosan munkaképtelen. A fulladásos panaszok a mecseki bányászban és üzemorvosában egyaránt a silicosis gyanúját keltik. A frontmesternél is a szervi elváltozást keresték, de végül a tüdőgyógyászati diagnózisok helyére a neuropathia, majd célneurosis került. Terápiás próbálkozásaik sorra eredménytelenek voltak, a beteg a szemük láttára vált cachexiássá. Tehetetlenségünkben elektrosokkot alkalmaztunk. Másnapra megszűnt a fulladása, harmadnapra felkelt, boldog volt és reménykedett, hogy újra leszállhat a bányába. Az elbocsátást a kiújuló fulladásos rohamai gátolták. Végül depresszív-paranoid állapota miatt került rokkantosításra. Otthonában teljesen izolálódott, családja számára alig viselhető teherként invalidizálódott, nemcsak lelkileg, testileg is dekompenzálódott. Az orvoshoz fordulás oka az első fulladásos roham volt. Ezt feltehetően a mentés izgalma váltotta ki, gázmérgezést nem szenvedett. Ezt megelőzően évekkel azonban álmatlansága, ingerlékenysége, fáradékonysága már volt, de sem a beteg, sem környezete nem tulajdonított ennek jelentőséget. Orvosai sem gondoltak arra, hogy a frontmester kinevezés után változott meg, ami jelezhette volna, hogy új munkakörében érzelmi egyensúlyát csak jelentős többletráfordítással tudta fenntartani. Az érzelmi állapot és a légzés szoros kapcsolatát a köznyelv is kifejezi: lélegzetelállító élmény, fullasztó légkör, torokszorongató érzés. A lámpaláz, az izgalom nem mindig érzékelt tachypnoéval is jár. Ezt fejezi ki a régiek globus hystericusa is, ami valójában az izgalommal járó laryngospasmus. A szorongás és a düh fokozza, a rémület csökkenti a légzést. A tehetetlen dühindulat hyperventillációs rohamot válthat ki. Ez már betegségértékű az egyén számára is. A roham feltételes reflexes mechanizmussal rögzülhet, különösen akkor, ha az egyén érzelmileg kiegyensúlyozatlan, önbizonytalan, indulatait kellően szabályozni nem tudja. A szapora és felületes belégzés, nagy, sóhajtó kilégzéssel a szorongó ember gyakori jellemzője, amit a légszomj, fulladásérzés panasz jelez: „nem tudom magam teleszívni levegővel”. Talán másként alakult volna a beteg sorsa, ha nem a fulladás marad meg központi tünetként, hanem a háttérben levő és a beteggé válást elősegítő környezeti tényezők is felkeltik az érdeklődést. 2. A colitist okozó megemészthetetlen élmény Egy nagyvállalat 48 éves főmérnöke hat év során 12 alkalommal feküdt különböző kórházi osztályokon emésztési zavarai miatt. Az étvágytalanság, hányinger, bélpuffadás, váltakozó hasmenés és székrekedés hátterében az évente többször és több helyen elvégzett gastro-enterológiai vizsgálatok — enyhe vastagbélhuruttól eltekintve — szervi elváltozást nem mutattak ki. A kétségbeesett beteg elmondotta, hogy 48-féle gyógyszert szedett már, de egyik sem segített. Meggyőződése, hogy rákja van, de az orvosok nem mondják meg, vagy nem találják. Az utóbbi időben azzal gyanúsították, 2999