Orvosi Hetilap, 1982. december (123. évfolyam, 49-52. szám)
1982-12-05 / 49. szám - Ozsváth Károly: Cuius crux: medicorum vel aegroti?
hogy csak beképzeli a betegségét, mert nem akar dolgozni. Az anamnesis szerint teljes jólét közepette mellkasi szorítás, gyengeségérzés, verejtékezés, gyomorgörcs és hányás tünetekkel jelentkezett az első rosszullét. A mentő intenzív osztályra vitte, de szívét egészségesnek találták. Azóta egyetlen napra sem jött rendbe, évente hónapokat tölt kórházban, állandó orvosi felügyelet alatt áll, a rokkantosítást is megajánlották. Az első rosszullét a szomszédban, kávézás közben lépett fel. Ennek felidézésekor a beteg láthatóan izgatott lett, verejtékezni kezdett. Két bátorító kérdés után kiderült: a szomszédasszony megfenyegette, ha viszonyukat nem rendezi, megmérgezi. Amikor felesége jelenlétében kávéval kínálta, a kávé megivása után lett beteg. Noha nevetségesnek tartotta, hogy ennek valami köze lenne a betegségéhez, a hat év óta először kimondott feszültséggel a javulás megindult. A tápcsatorna és az érzelmek kapcsolatára is számos mondásunk utal: hányingerem van tőle, ez megfeküdte a gyomrom; ezt nem tudom lenyelni. Az ijedtség és a székürítés népies kifejezései is arra az empíriára utalnak, hogy az izgalom sok embernél fokozza a bélmozgásokat. A düh és a bosszú fokozza, a kétségbeesés csökkenti a secretiót és a peristaltikát. A menekülő élőlény székürítéssel könynyíti magát. A modern lélektan szerint a táplálás és az anyagcsere-végtermékek lebocsátása a kora gyermekkortól összefügg az emocionalitás fejlődésével: a szeretetigény kielégítése és az indulatszabályozás fiziológiai alapjait ezek a vegetatív működések szolgáltatják. Ezeket a tüneteket tartós érzelmi feszültség feltételes reflexes úton fenntarthatja: fokozott bélmozgás, felfúvódás, diffúz nyálkahártya-elválasztás, váltakozó székürítés , colon irritabile. Mérnök betegünk csak akkor fogadta el panaszai pszichológiai eredetét, amikor a gyógyszerek és a szigorú diéta elhagyása ellenére enyhülni kezdtek. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy önértékelési zavarát, tekintélykonfliktusát, a feleségével való rivalizálását felismerje és feldolgozza. A betegként való viselkedése — túlzott aggodalmaskodása, az előírásokhoz való feltűnő ragaszkodása — az ismételten negatív leletek birtokában utalhatott volna a pszichogén eredetre. 3. Pelvipathia vegetativa — szerepbizonytalanság A 35 éves pénzügyi előadónőt évek óta befolyásolhatatlan szemérem test fájdalmai miatt küldik konzíliumba. Kihívóan az asztalra szórta zárójelentéseit. Az elmúlt évtizedben 20 alkalommal volt kórházban. A kórismék sorrendben: nephritis; hiányosan gyógyult nephritis; gecnephritis gyanúja; eszméletvesztéses rosszullétek; proteinuria orthostatica; ptosis renis; urethrokele; spina bifida; dysplasia coxae cong.?; pyelonephritis chr. inactiva; cysta renis sus.; vegetatív dystonia reactio neurasthenics; pelvipathia. Kamaszkorában vesegyulladása volt, azóta ezt hol megerősítették, hol két- 3000ségbe vonták. 5 évvel ezelőtt az egyik tükrözés után a házasélet fájdalmassá vált. Fájdalmai állandósultak, egyre inkább szétterjedtek a medencéjében és az ágyéktájékon. „Rengeteg injekciót, fürdőt, fizikoterápiát kaptam, de egyre rosszabb lett. A végén elzavartak, hogy képzelt beteg vagyok, nem akarok dolgozni.” A szeméremtest-fájdalom anatómiai okát nem találták. A nőbeteg ellenséges indulatokkal beszélt orvosairól, a konzíliárius kompetenciáját is kétségbe vonta. A kórelőzmény felvételekor a szüleiről, munkatársairól tett nyilatkozatainak érzelmi töltése önértékelés zavaráról, partner- és tekintélykonfliktusról árulkodtak. Ezt tükrözte viselkedése is a vizsgálati szituációban. Szülei rossz házassága láttán elhatározta, hogy nem megy férjhez. A férfiakat gyűlölte, a nőket lenézte; ez éppúgy a női szerepben való bizonytalanságát jelezte, mint viselkedése és öltözködése. Egy munkatársával, akit magához hasonló különcnek tartott, összemelegedett, hozzáment, de csalódott. A tükrözést követő első fájdalom reális lehetett, de lehetőséget teremtett számára a házasélet és a férj rejtett visszautasítására. A dyspareuia mögött gyakran frigiditás húzódik meg; az eredménytelen lokális kezelések is ezt a felvetést erősítik. A megmagyarázhatatlan medence környéki fájdalmak a szexussal kapcsolatos kedvezőtlen attitűdök kifejezői lehetnek. A banális elváltozások (spina bifida, spondylotikus felrakodások a vtg. leletben pl.) megerősítik a betegséget és a fájdalom rögzülését segítik elő. A nőbeteg fájdalmai olyan arányban enyhültek, ahogyan önértékelése és önismerete reálisabbá vált a pszichokorrektív terápia folyamatában. 4. Coccygodynia mint önbüntetés A 40 éves tanárnő öngyilkossági kísérletét azza indokolta, hogy négy éve farkcsigolyatörése mint számtalan helyi kezelés, fizikoterápia, akupunktúra, három sebészeti és egy idegsebészeti műtét ellenére fájdalmai egyre fokozódnak, naponta tucatny fájdalomcsillapító sem használ. Sírva panaszolta hogy a híres sebészprofesszor elzavarta, mert mindent kivett, ott semmi sem fájhat, beképzeli hisztériás, a fejével van a baj. A kórelőzményfelvétel harmadik percében kiderült, hogy a farkcsigolya törést okozó elesés és fájdalmak megjelenése között négy panaszmentő év telt el. A fájdalmak akkor léptek fel, amiko szívpanaszai, étvágytalansága, alvászavara és gyengesége miatt belosztályon kezelték. Lábajzsibbadásról panaszkodott. Az ágyéki gerinc rtg. felvétele megtalálták a régi törés nyomát, fizikoterápia kezdtek. Azóta állnak fenn a panaszai. A fájdalmak kezdetekor semmiféle megrázó élménye nem volt közlése szerint. Amikor a kérdezés rutinmenetében az anyjáról esett szó, váratlanul zokogni kezdett. Anyja egy hónappal korábban halt meg, mit a belgyógyászati felvétele. Anyja halála miatt lelk ismeret furdalása volt, olyannyira hogy azért imátkozott akkor, hogy valamilyen súlyos betegséggé büntesse meg az isten. A terápiás beszélgetések során később felismerte, hogy a rajongásig szerete