Orvosi Hetilap, 1983. szeptember (124. évfolyam, 36-39. szám)
1983-09-04 / 36. szám - Petrányi Gyula: Immunoplasia. Immunotrophia. Az immunológia mások oldala
1* Petrányi gyula dr. Immunoplasia. Immunotrophia. Az immunológia másik oldala Semmelweis Orvostudományi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Petrányi Gyula dr.) Az immunrendszer feladata az egyéni antigénrendszer védelme, idegen antigénekkel való keveredés meggátlására a filogenetikus differenciáció érdekében. Az immunrendszer működésének azonban csak egyik oldala az antigén-destrukció a protektív, ill. patogén következményeivel. Ezt az immunoplázia (trófia) egészíti ki másik oldalként biológiai egységgé. Fiziológiás működése a regenerációk ellenőrzésében és állandó irányításában, a szervek normális nagyságának és alakjának megőrzésében nyilvánul meg. Plusz-mínusz kisiklásai szerv-specifikus hiperpláziákat, ill. apláziákat okozhatnak. A limfoid rendszeren belül ezt a működést egy csíravonallal predeterminált, meglehetősen sugár- és gyógyszerresistens szerv-specifikus sejtpopuláció végzi, antitestszerű és sejthez kötött faktoraival. Sok nyitott kérdés vizsgálata szükséges még az immunoplázia elmélet kiteljesedéséhez és gyakorlati felhasználhatóságához. Az immunológia tudománya a járványos betegségek megfigyelésével kezdődött és a védőoltások bizonyították a gyakorlati értékét. Az immunológia így először a fertőző betegségek elleni védelem tanává vált. A következő nagy forradalmi lépést a századunk elején tette meg az immunológia az immunitás és a betegségként jelentkező hypersensitivitás közös mechanizmusának bizonyításával. Ezzel az immunológia a római Janus istenhez hasonlóan kétarcúvá vált, mert kiderült, hogy a provokáló antigén és az immunreakció egymásra hatásának nemcsak védelem, hanem jellegzetes ártalom is lehet a következménye. Pirquet az allergia szót az immunitás és a hy- Dersensitivitás közös fogalmául ajánlotta, melynek lényege, hogy szerzett és feltétele egy első (heteroallo-) antigén behatás (indukció és primer válasz), melyet azután ugyanazon antigén behatás ismétlődésekor követ a megváltozott ( alloergiás) szekunder típusú válasz, azaz vagy protektív immunitás, vagy patogén hypersensitivitás. A védettség azonban annyira más eredményű jelenség, hogy az allergia szó szinonimaként a hypersensitivitást váltotta fel a heterológ (xenogén, allogén) antigének elleni patogén immunreakció megjelölésére és az immunológia olvasztotta magába az allergiát. A Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 36. szám Immunoplasia. Immunotrophy. The other side of immunology. Destruction of the non-self antigens in favour of the preservation of the unique antigenic composition of the individuals (independently of the consequences: protection, allergy, anaphylactic shock, autoaggression serving the higher law of phylogenetic differentiation), is only one side of the immune function. There is an equally important other side, the plastic or trophic function (immunoplasia, immunotrophy), which helps to produce and maintain this unique antigenicity throughout life, gives the initiating signal to regeneration after cell losses and controls cell proliferation until normal shape and size are regained. Failing or overfunctioning immunoplasia may be the cause of organ atrophies or hyperplasias with appropriate diseases as manifesting consequences. To many of the „idiopathic” organ atrophies and hypofunctions immunohypoplasia is a better explanation then the supposed autoimmune aggression. The author — based partly on his own experiences — summarizes the data and arguments which support and reinforce the theory of immunoplasia. nomenklatura, ill. fogalomzavar tovább tart, nemcsak az elnevezések eredeti nyelvtani értelme tekintetében, de természettudományilag is, hiszen mind a „protektív”, mind a „patogén” reakció az antigének ellen — ezt hangsúlyoznom kell — nagyon is fiziológiás az egyén immunszisztémája részéről (1). Valódi az immunpatológia, ha maga a systéma a kóros; ilyenek a fertőződései, a rosszindulatú daganatai, a veleszületett vagy szerzett defektusai, mely utóbbiak által nemcsak a protektív, de a patogén hatásai is gyengülnek, így az immunfunkció lényege tehát minden idegen antigén elpusztításával a saját és nem saját antigén struktúrák keveredésének megakadályozása. Teleologikusan az allergia értelmét abban kereshetjük (1), hogy a természet számára az ontogenezisnél fontosabb a filogenezis és az immunrendszer ennek differenciálódási irányai érdekében az egvén unicum antigén kombinatorikáját védi — ha másként nem, akkor akár mért — az egyén pusztulása (halálos allergiás shock) árán is. Ma már a védelem oldalát is kissé másként látjuk. Számos fertőző betegség tüneteinek elzü jó részét ugyanis nem közvetlenül a rerzisztens kórokozó, hanem az ellene kialakuló antimikrobális allergia okozza. Az allergiatan után következő legnagyobb forradalom megint csak bajkeltést derített ki. Az Ehr- 2163