Orvosi Hetilap, 1984. április (125. évfolyam, 14-18. szám)

1984-04-01 / 14. szám - Eckhardt Sándor: Április 4-e elé

1. Április 4.-e elé Hazánk felszabadulásának 39-ik évfordulójára emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik életüket vesztették függetlenségünk visszanyeréséért és azokra, akik az elpusztult ország romjain az újjá­építést megkezdték. Jelentős évforduló ez vala­mennyiünk számára, akik igazságosabb, emberibb és boldogabb jövőt tervezünk és építünk a szocia­lizmus gondolataitól és eszméitől indíttatva. Sokan sokféleképpen méltatták ezt az évfordu­lót. Volt, aki a felszabadító szovjet hadsereg útját követte, s megemlékezett a vele együtt harcoló szövetségesekről és a vele együtt szenvedő magyar népről. Volt, aki a harcokkal párhuzamosan kiala­kuló független Magyarország első szárnypróbálko­zásait emelte ki az emlékezés alkalmából. Abban azonban mindenki megegyezett, hogy beköszöntött egy olyan korszak, amely alkalmas évszázados se­bek begyógyítására, a már-már katasztrófával fe­nyegető lemaradásunk bepótlására és valami új, valami okosabb és szebb életforma elindítására, így volt ez az orvostudományban is. A magyar orvostudomány már a XIX-ik században is jelentős szerepet töltött be az egészségügyi és biológiai is­meretek bővítésében és hazai alkalmazásában. Erre a hagyományra támaszkodva kinevelődtek a felsza­badulás előtt is olyan kutatók és klinikusok, akik­nek nevét az egész világ tudományos közvéleménye ismeri és becsüli. Mégis, 1945 után olyan robbanás­­szerű fejlődés indult meg, olyan felzárkózás kezdő­dött a nemzetközi élvonalhoz, főleg szovjet és an­golszász befolyásra, amely az addig egyoldalúan német orientációjú kapcsolattartásunkat és tudo­mányos elszigeteltségünket viszonylag rövid idő alatt felszámolta. A mellkassebészet meghonosítá­sa, a traumatológia, az anaesthesiologia mint önálló disciplina fejlesztése a felszabadulást követő évti­zedre esik. Ide tartozik a daganatkutatás és a da­ganatos betegekkel való kiemelt foglalkozás tudo­mányának, az onkológiának hazai útnak indítása is, amely a Szovjetunió mintájára 1952-ben kezdődött meg. E sorok szerzője úgy érzi, nem tud méltóbban megemlékezni az elmúlt 39 évről, mint hogy végig­követi ezt a hosszú és néha göröngyös utat. Az onkológia mint önálló tudomány először a leningrádi Petrov professzor kezdeményezésére je­lenik meg a harmincas években az orvosi köztudat­ban. Ő a szerzője az első ilyen címet viselő könyv­nek, melyben kifejti, hogy a daganatos betegségek tömeges elterjedtségük, valamint rendkívüli társa-Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 14. szám halmi és szociális súlyuk miatt különleges helyet foglalnak el az idült megbetegedések sorában. Indo­kolja ezt a környezeti daganatkeltő hatások szük­ségességének tanulmányozása is, mely nélkül sike­res rákmegelőzés nem lehetséges. További indok, hogy speciális kezelési módszereket kell alkalmazni a betegség terjedésének megállítására, illetve a be­tegek meggyógyítására (rádium, röntgen kezelés) és e therápiás eszközök koncentrálása kórházi centru­mokban a klinikai kutatás részéről és anyagi szem­pontból is célszerű. így alakultak ki az onkológiai kórházak. A Szovjetunión kívül ilyenek már Ang­liában, Skandináviában, Franciaországban és Né­metországban is léteztek, de tevékenységük jórészt csak a sugárkezelésre szoruló rákos betegekkel va­ló foglalkozásra korlátozódott. A petrovi gondolat ennél sokkal többet jelentett: interdisciplináris együttműködést hirdetett az egyes biológiai és or­vostudományi szakmák között a daganatkutatásban és a daganatgyógyításban egyaránt. Ugyanez a gondolat vezérelte a felszabadulás után 7 évvel az egészségügyi kormányzatot, amikor megalapította 1952-ben az Országos Onkológiai In­tézetet. Az Országos Onkológiai Intézet működési szabályzata kimondja, hogy az Intézet feladata a hazai daganatellenes küzdelem irányítása. Részle­tezve ez azt jelenti, hogy ide tartozik a daganatkuta­tás és annak koordinálása, valamint a daganatos betegségek korszerű diagnosztikus és therápiás el­járásainak bevezetése, a daganatos betegségek morbiditásának és mortalitásának nyilvántartása, az onkológia oktatása, a közvélemény korrekt tá­jékoztatása és a lakosság egészségnevelése a daga­natok elleni védekezés szempontjából. Ezzel egy­idejűleg az Egészségügyi Miniszté­rium onkológusok közreműködésével szűrővizsgá­latokat kezdeményezett, melynek kivitelére meg­alakította az onkológiai hálózatot. Ez a szervezet — szovjet mintára — az ország egész területén próbálta érvényre juttatni a daganatos betegségek megelőzésének, szűrésének és korszerű kezelésének irányelveit, több-kevesebb sikerrel. Érdeme volt, hogy felhívta a figyelmet a daganatok egy jelentős részének megelőzhetőségére , és korai szakban tör­ténő felismerés esetén gyógyíthatóságára. Kudarca abból következett, hogy sem megfelelő számú szak­emberrel, sem kellő felszereltséggel, sem kellő te­kintéllyel nem rendelkezett. A hatvanas évek végén azután gyökeres fordu­lat állt be. Megfogalmazódott az az alapelv, hogy a daganatos betegségek kezelése az egész egészség­

Next