Orvosi Hetilap, 1984. április (125. évfolyam, 14-18. szám)
1984-04-01 / 14. szám - Eckhardt Sándor: Április 4-e elé
1. Április 4.-e elé Hazánk felszabadulásának 39-ik évfordulójára emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik életüket vesztették függetlenségünk visszanyeréséért és azokra, akik az elpusztult ország romjain az újjáépítést megkezdték. Jelentős évforduló ez valamennyiünk számára, akik igazságosabb, emberibb és boldogabb jövőt tervezünk és építünk a szocializmus gondolataitól és eszméitől indíttatva. Sokan sokféleképpen méltatták ezt az évfordulót. Volt, aki a felszabadító szovjet hadsereg útját követte, s megemlékezett a vele együtt harcoló szövetségesekről és a vele együtt szenvedő magyar népről. Volt, aki a harcokkal párhuzamosan kialakuló független Magyarország első szárnypróbálkozásait emelte ki az emlékezés alkalmából. Abban azonban mindenki megegyezett, hogy beköszöntött egy olyan korszak, amely alkalmas évszázados sebek begyógyítására, a már-már katasztrófával fenyegető lemaradásunk bepótlására és valami új, valami okosabb és szebb életforma elindítására, így volt ez az orvostudományban is. A magyar orvostudomány már a XIX-ik században is jelentős szerepet töltött be az egészségügyi és biológiai ismeretek bővítésében és hazai alkalmazásában. Erre a hagyományra támaszkodva kinevelődtek a felszabadulás előtt is olyan kutatók és klinikusok, akiknek nevét az egész világ tudományos közvéleménye ismeri és becsüli. Mégis, 1945 után olyan robbanásszerű fejlődés indult meg, olyan felzárkózás kezdődött a nemzetközi élvonalhoz, főleg szovjet és angolszász befolyásra, amely az addig egyoldalúan német orientációjú kapcsolattartásunkat és tudományos elszigeteltségünket viszonylag rövid idő alatt felszámolta. A mellkassebészet meghonosítása, a traumatológia, az anaesthesiologia mint önálló disciplina fejlesztése a felszabadulást követő évtizedre esik. Ide tartozik a daganatkutatás és a daganatos betegekkel való kiemelt foglalkozás tudományának, az onkológiának hazai útnak indítása is, amely a Szovjetunió mintájára 1952-ben kezdődött meg. E sorok szerzője úgy érzi, nem tud méltóbban megemlékezni az elmúlt 39 évről, mint hogy végigköveti ezt a hosszú és néha göröngyös utat. Az onkológia mint önálló tudomány először a leningrádi Petrov professzor kezdeményezésére jelenik meg a harmincas években az orvosi köztudatban. Ő a szerzője az első ilyen címet viselő könyvnek, melyben kifejti, hogy a daganatos betegségek tömeges elterjedtségük, valamint rendkívüli társa-Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 14. szám halmi és szociális súlyuk miatt különleges helyet foglalnak el az idült megbetegedések sorában. Indokolja ezt a környezeti daganatkeltő hatások szükségességének tanulmányozása is, mely nélkül sikeres rákmegelőzés nem lehetséges. További indok, hogy speciális kezelési módszereket kell alkalmazni a betegség terjedésének megállítására, illetve a betegek meggyógyítására (rádium, röntgen kezelés) és e therápiás eszközök koncentrálása kórházi centrumokban a klinikai kutatás részéről és anyagi szempontból is célszerű. így alakultak ki az onkológiai kórházak. A Szovjetunión kívül ilyenek már Angliában, Skandináviában, Franciaországban és Németországban is léteztek, de tevékenységük jórészt csak a sugárkezelésre szoruló rákos betegekkel való foglalkozásra korlátozódott. A petrovi gondolat ennél sokkal többet jelentett: interdisciplináris együttműködést hirdetett az egyes biológiai és orvostudományi szakmák között a daganatkutatásban és a daganatgyógyításban egyaránt. Ugyanez a gondolat vezérelte a felszabadulás után 7 évvel az egészségügyi kormányzatot, amikor megalapította 1952-ben az Országos Onkológiai Intézetet. Az Országos Onkológiai Intézet működési szabályzata kimondja, hogy az Intézet feladata a hazai daganatellenes küzdelem irányítása. Részletezve ez azt jelenti, hogy ide tartozik a daganatkutatás és annak koordinálása, valamint a daganatos betegségek korszerű diagnosztikus és therápiás eljárásainak bevezetése, a daganatos betegségek morbiditásának és mortalitásának nyilvántartása, az onkológia oktatása, a közvélemény korrekt tájékoztatása és a lakosság egészségnevelése a daganatok elleni védekezés szempontjából. Ezzel egyidejűleg az Egészségügyi Minisztérium onkológusok közreműködésével szűrővizsgálatokat kezdeményezett, melynek kivitelére megalakította az onkológiai hálózatot. Ez a szervezet — szovjet mintára — az ország egész területén próbálta érvényre juttatni a daganatos betegségek megelőzésének, szűrésének és korszerű kezelésének irányelveit, több-kevesebb sikerrel. Érdeme volt, hogy felhívta a figyelmet a daganatok egy jelentős részének megelőzhetőségére , és korai szakban történő felismerés esetén gyógyíthatóságára. Kudarca abból következett, hogy sem megfelelő számú szakemberrel, sem kellő felszereltséggel, sem kellő tekintéllyel nem rendelkezett. A hatvanas évek végén azután gyökeres fordulat állt be. Megfogalmazódott az az alapelv, hogy a daganatos betegségek kezelése az egész egészség