Orvosi Hetilap, 1984. július (125. évfolyam, 27-31. szám)
1984-07-01 / 27. szám - Varga Gyula - Borbényi Zita - István Lajos - Szabó Klára - Nagy Ibolya - Kelényi Gábor - Krizsa Ferenc - Cserháti István: Splenectomia szerepe a mérsékelt malignitású lymphomák kezelésében
VARGA GYULA DR., BORBÉNYI ZITA DR., ISTVÁN LAJOS DR., SZABÓ KLÁRA DR., NAGY IBOLYA DR., KELÉNYI GÁBOR DR., KRIZSA FERENC DR. ÉS CSERHÁTI ISTVÁN DR. Splenectomia szerepe a mérsékelt malignitású lymphomák kezelésében Szegedi Orvostudományi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Cserháti István dr.) Markusovszky Kórház, Szombathely, Haematológiai Osztály (oszt. vez. főorvos: István Lajos dr.), Pécsi Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Jávor Tibor dr.) és Kórbonctani Intézet (igazgató: Kelényi Gábor dr.) Splenectomia hatását vizsgálták 30 mérsékelt malignitású lymphomában szenvedő betegen. Splenectomia után súlyosabb bakteriális infectió nem volt gyakori. Átlagosan, 72 követési év alapján, 8 követési évre egy kórházi kezelést igénylő fertőzés esett. Chronicus lymphoid leukaemiában a súlyosabb infectiók előfordulása nem különbözött splenectomizált és nem splenectomizált betegekben. A splenectomia a betegek túlélését nem befolyásolta, azonban az esetek 40%-ában a lépeltávolítás kedvező hatású volt, utána vagy nem volt szükség citosztatikus kezelésre, vagy a kezelés volumenét jelentősen redukálni lehetett. A splenectomia bizonyos hematológiai betegségek kezelésében elfogadott terápiás eljárás (5, 6, 32). A staging-laparotomia bevezetése (9) után gyakran kerül sor splenectomiára malignus hematológiai betegségekben, Hodgkin-kórban vagy nem- Hodgkin lymphomában. Míg Hodgkin kórban a splenectomiának, mint a staging-laparotomia részének jól körülhatárolt javallatai vannak, addig nem-Hodgkin lymphoma különböző típusaiban a szerzők véleménye nem egységes a staging-laparotomia szükségességére, ill. a lépeltávolítás kedvező hatására vonatkozóan (2, 11, 31). Amikor jelentős fokú a splenomegália és a tumortömeg nagy részét a lép képviseli, mint „hajas sejtes” leukémiában vagy prolymphocytás leukaemiában, a splenectomia a terápia fontos része lehet (12, 14, 19). Egyébként a „patológiai staging” a nem-Hodgkin lymphomák sajátos, Hodgkin-korétól eltérő patogenetikai viselkedése és a nem invazív vizsgáló módszerek (komputer tomographia, hasi sonographia) fejlődése következtében ritkábban döntő jelentőségű a kezelés megválasztása szempontjából, mint Hodgkin-kórban (2, 31). A másik tényező, amellyel számolni kell, a postoperatív szövődmények gyakorisága és a fertőzés fokozott veszélye splenectomia után. King és Schumacher (15) közölte elsőként szepszis gyakor Rövidítések: CLL = chronicus lymphoid leukaemia, CLL—PF = pseudofollicularis típus, CB/CC = centroblastos-centrocytás lymphoma, IC = immunocytoma Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 27. szám 1* The value oj splenectomy in the management of low-grade malignant non-Hodgkin’s lymphomas. The effect of splenectomy was studied in 30 patients with low-grade malignant non-Hodgkin’s lymphoma. The incidence of serious bacterial infection after splenectomy was one infection for every 8 person-years of follow-up. In chronic lymphocytic leukemia there was no difference in the probability of serious bacterial infection with or without splenectomy. Survival was not influenced by splenectomy, nevertheless, following splenectomy 40% of patients did not require therapy at all or the volume of treatment could be greatly reduced. ribb előfordulását gyermekkorban, splenectomia után, később több munkacsoport számolt be hasonló megfigyelésről gyermekeken és felnőtteken egyaránt (22, 26, 27, 28). Splenectomiát követően a neutrofil granulocyta funkció lényegében normális marad (7), azonban a lymphocyta és monocyta rendszer változásai következtében a szervezet védekező képessége csökken, a fertőzés veszélye nagyobb (10, 18, 30). Ennek ellenére újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy felnőtt korban splenectomia után fulmináns szepszis előfordul, de a fertőzések száma nem számottevő (27). A kedvező életkilátásokat biztosító mérsékelt malignitású lymphomákban különösen megfontolandó a lép eltávolítása, s rendszerint csak extrém fokú lépmegnagyobbodás, pancitopénia vagy nagyfokú haemolysis esetén kerül rá sor. A műtét után a haemoglobin, a thrombocyta szám és az abszolút granulocyta szám jelentős emelkedését, rövidebb-hosszabb remissziót észleltek (17, 21, 29). Az általunk észlelt 30 splenectomizált, mérsékelt malignitású lymphomás beteg esetében azt vizsgáltuk, hogy a lép eltávolítása mely esetekben befolyásolta kedvezően a túlélést, lehetővé tette-e a citosztatikus kezelés volumenének csökkentését, javította-e a betegek életkilátásait. Betegek és módszer A Pécsi Kórbonctani Intézet anyagában az utóbbi években 30 olyan eset fordult elő, ahol a mérsékelt malignitású lymphoma diagnózist a lép szöveti vizsgálata biztosította vagy erősítette meg, s a beteg klinikai adatai a lépeltávolítást megelőzően és azt követően rendelkezésünkre álltak. A „hajas sejtes” leukémia eseteket nem vizsgáltuk, mivel ebben a kórképben a lépeltávolítás indikációja jól körülhatárolt (14).% 1611