Orvosi Hetilap, 1985. február (126. évfolyam, 5-8. szám)
1985-02-03 / 5. szám - Hutter Károly - Deli László - Katona András - Orosz István: Subclavia punkció - rutineljárás (?) Eredmények és szövődmények
252 Szövődmények részletezése Néhány bőrgennyedésen kívül mást nem tapasztaltunk. Szeptikus szövődményünk nem volt. Ez utóbbi tényt külön szeretnénk hangsúlyozni, hiszen köztudott, hogy ez a centrális vénakanülök egyik legsúlyosabb és legnehezebben befolyásolható szövődménye. Eredmények és szövődmények 11 év munkáját, tapasztalatait, eredményeit és szövődményeit táblázatunkban foglaltuk össze. 11 év alatt 933 betegen 1191 punkciós kísérlet történt, ebből 1076 sikeres, 115 sikertelen. PM felvezetést 244 esetben végeztünk, electiv PM kezelés, vagy reanimatio során. Sikertelen kísérleteink kezdeti magas száma az első évek után 10% alá csökkent, és 11 év átlagában is ez alatt van. Ez, nagy anyagon végzett nemzetközi összehasonlításban is jó. Itt jegyezzük meg, hogy az általunk hozzáférhető hazai irodalomban 1000 fölötti anyagról nem találtunk beszámolót, bár szóbeli közlésekből tudjuk, hogy több intézmény munkatársai rendelkeznek ilyen volumenű anyaggal. Miként az táblázatunkból látható, a lehetséges korai és késői szövődmények széles skáláját korántsem merítettük ki. A fontosabbak közül nem volt embóliánk és katéterembóliánk, szepszisünk, de nem volt plexus brachialis-, pajzsmirigy-, trachea-, ductus thoracicus-, vagy thymus sérülések, és nem volt intrapleuralis és mediastinalis infúziónk, mediastinitisünk, anonyma- és carathrombosisunk sem. Az első két évben nem volt szövődményünk. Visszatekintve a kezdeti sikerekre, óvatosságunk mellett a szerencsés véletlennek is volt ez köszönhető. A rá következő két év ugyanis meghozta az első hét szövődményt, melyből kettő halálos volt. Hogy nem a módszer, hanem az alkalmazó hibás, eseteink elemzése egyértelműen bizonyította. Kamraperforatiónknál a túl mélyre vezetett katéter — akkor még nem végeztünk intracardialis EKG-t — az infarcerált szívizmot átfúrva vezetett a beteg halálához, haemothoraxos betegünkön pedig a kellő gyakorlat és kritika nélkül többször ismételt punkció — a zavart beteg a kanült ismételten kitépte —, melyet nem követett ítg. ellenőrzés, okozta a halálhoz vezető szövődményt. 1976-ban ismét meghalt egy betegünk, és ismét pleurasérülés következtében. E három esetről korábbi munkánkban már beszámoltunk (9). Negyedik, PTX-es esetünkből is sok tanulság vonható le: az igen súlyos állapotban levő, exsiccalt, orthopnoes betegben nem készült a punkció előtt mellkas rtg., így csak a sectio derített fényt arra, hogy az általunk okozott PTX mellett már volt a másik oldalon is egy spontán PTX-e. Nem mentegetőzésként hozzuk fel, de mind a négy, szövődményben meghalt beteg alapbetegségéből és annak szövődményeiből kifolyólag is igen 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 Összesen Betegszám7 23 136 147 94 121 86 92 76 68 83 933 Punkciószám9 31 182 219 115 161 103 117 89 76 89 1191 ebből PM3 13 31 17,0% 30 13 13,7% 11,3% 36 22,1% 25 24,3% 28 23,9% 11 12,4% 16 21,0% 38 42,7% 244 20,5% Sikeres7 24 161 178 109 152 96 106 82 74 87 1076 Sikertelen2 7 21 11,5% 41 6 18,7% 5,2%9 5,6%7 6,8% 11 9,4%7 7,9%2 2,6%2 2,2% 115 9,7% Szövődmény0 0 7 3,8% 7 2 3,2% 1,7%4 2,5% 14 0,97% 3,4%2 2,2%0 3 3,4% 30 2,5% ebből meghalt0 0 2 1,1% 10 0,46%1 0,62%0 0 0 0 0 4 0,3% Alapbetegség miatt halt meg6 11 53 39,0% 66 39 43 44,9% 41,5% 35,5% 21 33 24,41% 35,9% 15 19,7% 18 26,5% 49 59,0% 354 37,9% Kamraperforáció + 11 0,08% PTX-HTX-sc.emph. + 2 +3 2 +21 3 1 1 15 1,3% Subcl. trombózis3 2 2 1 1 2 11 0,9% Légembólia1 1 0,08% Haematoma1 1 2 0,16% (Minden „+" jel egy-egy halálos szövődményt jelent.)