Orvosi Hetilap, 1985. március (126. évfolyam, 9-13. szám)

1985-03-03 / 9. szám - Szilágyi Katalin, Á.: Demenciák: újabb kutatási eredmények, gyakorlati perspektívák

szilágyi a katalin di­femenciák­ újabb kutatási eredmények, gyakorlati perspektívák Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (főigazgató főorvos: Tariska István dr.) Túlnyomórészt irodalmi, részben saját vizsgálatok alapján készült összefoglaló jellegű közlemény, amely a klasszikusnak minősülő neuropathológiai adatok és klasszifikáció mellett a demencia új etio­­lógiai felosztását is ismerteti, valamint a pathoge­­netikus elképzeléseket, a diagnosztikus tárház bő­vülését és a terápiás próbálkozásokat. A végső jelenet, mely e furcsa, mozgalmas drámát lezárja, a második gyerekkor, bús feledség, se fog, se szem, se ízlés, semmi sincs. Shakespeare, W.: Ahogy tetszik (Kosztolányi Dezső fordítása) Az idős korban jelentkező betegségeket sokáig az előrehaladott kor természetes velejárójának tar­tották. Ugyanez volt az álláspont az időskorban gyakran — és az emelkedő korral fokozódó gya­korisággal — jelentkező demenciák kérdésében is. Hogy ennek nem szenteltek olyan figyelmet, mint pl. a rák-problémának, vagy az agyvérzésnek, ab­ban bizonyára közrejátszik az is, hogy a szellemi hanyatlást a fiziológiás öregség velejárójának tar­tották, továbbá az, hogy a demenciák előfordulása a 60-ik életév alatt, vagyis a nyugdíjkorhatár alatt alacsony. Az orvostudomány fejlődésének következmé­nyeként egyre több ember éri meg az idős kort, de ezzel együtt ma még a demensek száma is növek­szik. E betegségcsoport valamilyen formája az Egyesült Államokban a 65 év felettiek kb. 5%-át sújtja, s ugyanez a helyzet Európa északi államai­ban is. (19). Magyarországra vonatkozó adattal nem rendel­kezünk, számuk a különböző statisztikák alapján nagyjából ugyanannyira becsülhető (23, 23/a). Az idős emberek számarányának a növekedéséből meg­jósolható, hogy — ha nem találunk orvoslást —, akkor a következő évtizedekben a dementiában szenvedők száma megkétszereződhet A társadalom számára ennek a betegségcsoportnak legfontosabb jellegzetessége, hogy ezek a betegek az élet min­dennapi feladataival nem, vagy csak alig képesek Dementia: the latest results and practical prospects. On the basis of literary data and of her own obser­vations the author reviews the neuropathological data and classification of dementia, furthermore, she makes known the new aetiological distribution and pathogenetic suggestions as well as the enlar­gement of diagnostic methods and new trends in therapy. megbirkózni. Ezzel az egyén és a társadalom szem­pontjából is lényeges problémával az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) szemináriumon foglalkozott 1963-ban (4), s azóta a kérdést többször is napirend­re tűzte (42). Az eredmények gyűlnek, és számos kérdésben új szempont csillantja meg a kérdés megoldásának valamilyen lehetőségét. Mégis, távol vagyunk még attól, hogy egységes és hatékony, kipróbált terápiás lehetőségekről beszélhessünk. A demencia (mens, gondolkodási tehetség, ész, értelem; ennek fosztóképzős alakja) nem egységes betegség, hanem szindróma. Olyan klinikai állapo­tot jelöl, amelyben a tanulási képesség, az emléke­zés, általában az intellektuális és kognitív funkciók romlanak. A tanulási képesség a korral nem min­dig romlik olyan nagy mértékben, mint az a klini­kai képből feltehető, a nagymérvű feledékenység nehezíti a pontos megítélést. (Kognitív funkció: fel­ismerés, megismerés, a mindennapi valóságban a helyzet felismeréséhez szükséges funkciók összessé­gét jelöli.) A demenciák ismert, leggyakoribb okait tartal­mazza a táblázat. Primer degeneratív folyamatok­nak tartjuk azokat, ahol külső károsító tényezőről nem tudunk, s az idegsejtek pusztulásának oka ma­gukban a sejtekben keresendő. Szekunder folyamatoknak tartjuk azokat, ahol a károsító tényező anyagcsere-betegség, általános állapot stb., ami sejtpusztulást von maga után. A táblázatok összeállításánál az átfedések elke­rülhetetlenek, példa erre az alkoholos és a vitamin­hiányos csoport. A klasszikus felosztás szerint a 60-dik életév felett jelentkező demencia-folyamatokat senilis de­­mentiáknak, az ennél fiatalabb korban indulókat praesenilis dementiáknak nevezték. A praesenilis dementiák egyik leggyakoribb formája az Alzhei­­mer-féle megbetegedés. A dementia senilis külön diagnózis, de fogalmi zavart okozott, hogy a senilis jelzőt nemcsak diagnózisként, hanem jelzőként is alkalmazták, s ezáltal a diagnózisok egybemosódtak. Ismert, hogy az Alzheimer kórra az eredeti le­írás szerint jellemzőnek tartott szövettani elváltozá­sok nemcsak ennél a betegségnél, hanem más de- 499 SDAT = MID = EEG = HLA = GOT = GPT LHD - LAP = CPK = MAO = senile dementia of Alzheimer type, multi infarct dementia, elektro encephalographia, hisztocompatibilitási Human Locus-A, glutaminsav oxálecetsav transzamináze, glutaminsav piroszőlősav transzamináze, lactát dehidrogenáze, leucin amino peptidáze, creatin foszfo­kináze, mono-amiino-oxidáze, Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 9. szám 1*

Next