Orvosi Hetilap, 1985. március (126. évfolyam, 9-13. szám)
1985-03-03 / 9. szám - Szilágyi Katalin, Á.: Demenciák: újabb kutatási eredmények, gyakorlati perspektívák
szilágyi a katalin difemenciák újabb kutatási eredmények, gyakorlati perspektívák Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (főigazgató főorvos: Tariska István dr.) Túlnyomórészt irodalmi, részben saját vizsgálatok alapján készült összefoglaló jellegű közlemény, amely a klasszikusnak minősülő neuropathológiai adatok és klasszifikáció mellett a demencia új etiológiai felosztását is ismerteti, valamint a pathogenetikus elképzeléseket, a diagnosztikus tárház bővülését és a terápiás próbálkozásokat. A végső jelenet, mely e furcsa, mozgalmas drámát lezárja, a második gyerekkor, bús feledség, se fog, se szem, se ízlés, semmi sincs. Shakespeare, W.: Ahogy tetszik (Kosztolányi Dezső fordítása) Az idős korban jelentkező betegségeket sokáig az előrehaladott kor természetes velejárójának tartották. Ugyanez volt az álláspont az időskorban gyakran — és az emelkedő korral fokozódó gyakorisággal — jelentkező demenciák kérdésében is. Hogy ennek nem szenteltek olyan figyelmet, mint pl. a rák-problémának, vagy az agyvérzésnek, abban bizonyára közrejátszik az is, hogy a szellemi hanyatlást a fiziológiás öregség velejárójának tartották, továbbá az, hogy a demenciák előfordulása a 60-ik életév alatt, vagyis a nyugdíjkorhatár alatt alacsony. Az orvostudomány fejlődésének következményeként egyre több ember éri meg az idős kort, de ezzel együtt ma még a demensek száma is növekszik. E betegségcsoport valamilyen formája az Egyesült Államokban a 65 év felettiek kb. 5%-át sújtja, s ugyanez a helyzet Európa északi államaiban is. (19). Magyarországra vonatkozó adattal nem rendelkezünk, számuk a különböző statisztikák alapján nagyjából ugyanannyira becsülhető (23, 23/a). Az idős emberek számarányának a növekedéséből megjósolható, hogy — ha nem találunk orvoslást —, akkor a következő évtizedekben a dementiában szenvedők száma megkétszereződhet A társadalom számára ennek a betegségcsoportnak legfontosabb jellegzetessége, hogy ezek a betegek az élet mindennapi feladataival nem, vagy csak alig képesek Dementia: the latest results and practical prospects. On the basis of literary data and of her own observations the author reviews the neuropathological data and classification of dementia, furthermore, she makes known the new aetiological distribution and pathogenetic suggestions as well as the enlargement of diagnostic methods and new trends in therapy. megbirkózni. Ezzel az egyén és a társadalom szempontjából is lényeges problémával az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) szemináriumon foglalkozott 1963-ban (4), s azóta a kérdést többször is napirendre tűzte (42). Az eredmények gyűlnek, és számos kérdésben új szempont csillantja meg a kérdés megoldásának valamilyen lehetőségét. Mégis, távol vagyunk még attól, hogy egységes és hatékony, kipróbált terápiás lehetőségekről beszélhessünk. A demencia (mens, gondolkodási tehetség, ész, értelem; ennek fosztóképzős alakja) nem egységes betegség, hanem szindróma. Olyan klinikai állapotot jelöl, amelyben a tanulási képesség, az emlékezés, általában az intellektuális és kognitív funkciók romlanak. A tanulási képesség a korral nem mindig romlik olyan nagy mértékben, mint az a klinikai képből feltehető, a nagymérvű feledékenység nehezíti a pontos megítélést. (Kognitív funkció: felismerés, megismerés, a mindennapi valóságban a helyzet felismeréséhez szükséges funkciók összességét jelöli.) A demenciák ismert, leggyakoribb okait tartalmazza a táblázat. Primer degeneratív folyamatoknak tartjuk azokat, ahol külső károsító tényezőről nem tudunk, s az idegsejtek pusztulásának oka magukban a sejtekben keresendő. Szekunder folyamatoknak tartjuk azokat, ahol a károsító tényező anyagcsere-betegség, általános állapot stb., ami sejtpusztulást von maga után. A táblázatok összeállításánál az átfedések elkerülhetetlenek, példa erre az alkoholos és a vitaminhiányos csoport. A klasszikus felosztás szerint a 60-dik életév felett jelentkező demencia-folyamatokat senilis dementiáknak, az ennél fiatalabb korban indulókat praesenilis dementiáknak nevezték. A praesenilis dementiák egyik leggyakoribb formája az Alzheimer-féle megbetegedés. A dementia senilis külön diagnózis, de fogalmi zavart okozott, hogy a senilis jelzőt nemcsak diagnózisként, hanem jelzőként is alkalmazták, s ezáltal a diagnózisok egybemosódtak. Ismert, hogy az Alzheimer kórra az eredeti leírás szerint jellemzőnek tartott szövettani elváltozások nemcsak ennél a betegségnél, hanem más de- 499 SDAT = MID = EEG = HLA = GOT = GPT LHD - LAP = CPK = MAO = senile dementia of Alzheimer type, multi infarct dementia, elektro encephalographia, hisztocompatibilitási Human Locus-A, glutaminsav oxálecetsav transzamináze, glutaminsav piroszőlősav transzamináze, lactát dehidrogenáze, leucin amino peptidáze, creatin foszfokináze, mono-amiino-oxidáze, Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 9. szám 1*