Orvosi Hetilap, 1985. november (126. évfolyam, 44-47. szám)

1985-11-03 / 44. szám - Somogyi Endre: A forradalom szellemében

A forradalom szellemében 1917. október 25-én az orosz forradalom a tár­sadalmi viszonyok megváltoztatásával egyben az orosz nép életviszonyainak megváltoztatását tűzte zászlajára. A dolgozó osztályoknak mindenkori tö­rekvése volt és maradt, hogy életük útját járva ked­vezőbb és egészségesebb körülmények között élje­nek. Természetszerűleg ezért oly jelentős az egész­ségügy szerepe a szocialista társadalomban és ezért is vonzódik minden elnyomásban élő nép a szocia­lizmus felé. Az Októberi Forradalom a szocialista társadalom hajnalát jelentette. Hatása nélkül nem következtethetett volna be a népi demokráciák lét­rejötte, századunk második felében a gyarmati sor­ban élő népek nemzeti felszabadító harcainak ered­ményeként a gyarmati kizsákmányolás és elnyomás sok évszázados megszűnése. Nem bontakozott vol­na ki az antiimperialista mozgalom, a munkásmoz­galom világszerte történt megerősödése. A XVIII. századi költő, Batsányi János írta: „Jörtek! s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párizsra vessétek”. A művelt emberfők hajnalhasadást jelző eszméi a francia forradalom­ban testesültek meg. Ady Endre már a szocializmust építő szovjet nép törekvéseinek ismeretében írhatta: . . . „Mióta ember néz az égre, / Vörös csillag volt a reménye”. A fiatal szovjet állam vezetőinek az első na­pokban hozott számos intézkedése: a békéről, a földről stb. széles körben jól ismert. Kevésbé is­mertek azonban azok a rendelkezések, amelyeket a mérhetetlenül elhanyagolt egészségügyi állapo­tok, a hygiéne javítása, a betegségek megelőzése, sokszor a legegyszerűbb egészségügyi intézkedések megvalósítása érdekében hoztak. Egyes dokumen­tumokon Lenin aláírása olvasható. Hatalmas az út, amelyet a szovjet társadalom, benne az egészségügy — a szüntelenül változó kö­rülmények között — közel hét évtized alatt meg­tett. Az új követelményekhez igazodás, a változó világ adta feladatok megoldása, a meglévőnek fo­lyamatos kritikai felülvizsgálatát teszi szükségessé. A politika és benne az egészségügy is csak akkor képes a társadalmi elvárásnak eleget tenni, ha érti és cselekszi is azt, amit a változó világ megkíván. Ha a társadalmi elvárás akár tárgyszerűen, akár morálisan nem valósul meg, az események ön­­törvényűekké, egyre nehezebben befolyásolhatóvá, vagy akár befolyásolhatatlanokká válnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt évtizedek, de különösen a közelmúlt politikai­társadalmi változásaiból az a tanulság vonható le, hogy a folyamatos megújulási képesség szellemében kell vizsgálni társadalmi fejlődésünket, benne az egészségügyünket foglalkoztató kérdéseket is. A hazai egészségügy szervezeti változtatásai, az integráció bevezetése, a progresszív betegellátási rendszer akkor is kiállták a próbát, ha a ma már távolról sem nagyszámú ellenzői, okkal és joggal — javítani valót is találnak. A területi betegellátás Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 44. szám megszervezése, számos, főleg vidéken épített kórház és kórházi rekonstrukció, az idős emberekről törté­nő — ha a kívánatosnál lassabban is fejlődő — gon­doskodás, orvosi felsőoktatásunk terebélyesedő nemzetközi elismerése, mind nagyszerű eredményei a hazai egészségügynek. A szocialista egészségpolitikai feladatokat elő­remutató célkitűzésekkel, de olykor hazai tapaszta­lat nélkül kellett megoldani. — Érthető, hogy nem kívánt jelenségek, a változó társadalmi körülmé­nyekből előre nem látható aránytalanságok is ki­alakultak. — Figyelemreméltó, hogy ezeket az egészségügyi kormányzat folyamatosan korrigálja. A dolgok természetéből következik, hogy a gondok megoldásával egyben új gondok is adódnak. A szo­cialista politikának igazi ereje abban van, hogy a társadalmi jelenségek szüntelen tanulmányozása, tapasztalatai alapján képes saját tevékenységét tár­gyilagos kritikával felülvizsgálni és a szükséges vál­toztatásokat megtenni. Az elért eredmények, a be­vált módszerek stabilizálása nem mond ellent, sőt megkívánja, hogy gyorsan reagáljunk a szükséges lépésigényre. Had említsem példaként, hogy az intenzív és szükséges vidéki kórházépítési program megvalósí­tásával elmaradt a fővárosi kórházfejlesztés és ké­sőbben indult a rekonstrukció. Eközben a gyógyító műszerezettségi ellátás és fejlesztés terén a szüksé­ges műszerparkhoz képest is jelentősen lemarad­tunk. Az egészségügyi ellátásnak az egész lakosságra történt kiterjesztését nem előzte meg mindenhol a feltételek megteremtése. A 60-as években az életszínvonal növekedésé­vel, a táplálkozási szokásokkal, egyéb kedvezően változott körülményekkel együtt emelkedett a szív- és érbetegségek, a cukorbetegek, az alkoholisták száma. Az ifjúság soraiban jelentkezett a kábító­­pótszer-, kábítószer-fogyasztás. Szervezeti területen sem figyeltünk fel időben nem kívánatos presztízs-szempontok jelentkezésére. Szemünk láttára alakultak ki az ún. hiány­szakmák. Ezért gond ma pl. az aneszteziológus, szemész, radiológus, pathológusi helyeket kívánatos szinten betölteni, de még pályakezdőket is nehéz alkalmazni. Ennek okát keresve bizonyára sokfelől kaphatnánk a teljes választ, melyek között egy­aránt szerepelhet anyagi és szemléleti meggondolás is. Az utóbbi évetizedekben talán a biológiai, bio­kémiai ismeretek rohamos fejlődése miatt is — hát­térbe szorult a morfológiai szemlélet. Jól­lehet a fi­nomszerkezeti vizsgálatok e téren is sok új ismere­tet eredményeztek. Nem kétséges, hogy a szervezet struktúrájának ismerete nélkül a funkció sem is­merhető meg tökéletesen. Ha a hiányokat nem sikerül hatékonyan meg­szüntetni, a betegellátást fogja súlyosan veszélyez­tetni. Az invasiv diagnosztikai eljárásokat művelő klinikusok csak jól felkészült pathológussal együtt­működve tudnak eredményes diagnosztikai mun­kát végezni.% 2695

Next