Orvosi Hetilap, 1985. november (126. évfolyam, 44-47. szám)
1985-11-03 / 44. szám - Somogyi Endre: A forradalom szellemében
A forradalom szellemében 1917. október 25-én az orosz forradalom a társadalmi viszonyok megváltoztatásával egyben az orosz nép életviszonyainak megváltoztatását tűzte zászlajára. A dolgozó osztályoknak mindenkori törekvése volt és maradt, hogy életük útját járva kedvezőbb és egészségesebb körülmények között éljenek. Természetszerűleg ezért oly jelentős az egészségügy szerepe a szocialista társadalomban és ezért is vonzódik minden elnyomásban élő nép a szocializmus felé. Az Októberi Forradalom a szocialista társadalom hajnalát jelentette. Hatása nélkül nem következtethetett volna be a népi demokráciák létrejötte, századunk második felében a gyarmati sorban élő népek nemzeti felszabadító harcainak eredményeként a gyarmati kizsákmányolás és elnyomás sok évszázados megszűnése. Nem bontakozott volna ki az antiimperialista mozgalom, a munkásmozgalom világszerte történt megerősödése. A XVIII. századi költő, Batsányi János írta: „Jörtek! s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párizsra vessétek”. A művelt emberfők hajnalhasadást jelző eszméi a francia forradalomban testesültek meg. Ady Endre már a szocializmust építő szovjet nép törekvéseinek ismeretében írhatta: . . . „Mióta ember néz az égre, / Vörös csillag volt a reménye”. A fiatal szovjet állam vezetőinek az első napokban hozott számos intézkedése: a békéről, a földről stb. széles körben jól ismert. Kevésbé ismertek azonban azok a rendelkezések, amelyeket a mérhetetlenül elhanyagolt egészségügyi állapotok, a hygiéne javítása, a betegségek megelőzése, sokszor a legegyszerűbb egészségügyi intézkedések megvalósítása érdekében hoztak. Egyes dokumentumokon Lenin aláírása olvasható. Hatalmas az út, amelyet a szovjet társadalom, benne az egészségügy — a szüntelenül változó körülmények között — közel hét évtized alatt megtett. Az új követelményekhez igazodás, a változó világ adta feladatok megoldása, a meglévőnek folyamatos kritikai felülvizsgálatát teszi szükségessé. A politika és benne az egészségügy is csak akkor képes a társadalmi elvárásnak eleget tenni, ha érti és cselekszi is azt, amit a változó világ megkíván. Ha a társadalmi elvárás akár tárgyszerűen, akár morálisan nem valósul meg, az események öntörvényűekké, egyre nehezebben befolyásolhatóvá, vagy akár befolyásolhatatlanokká válnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt évtizedek, de különösen a közelmúlt politikaitársadalmi változásaiból az a tanulság vonható le, hogy a folyamatos megújulási képesség szellemében kell vizsgálni társadalmi fejlődésünket, benne az egészségügyünket foglalkoztató kérdéseket is. A hazai egészségügy szervezeti változtatásai, az integráció bevezetése, a progresszív betegellátási rendszer akkor is kiállták a próbát, ha a ma már távolról sem nagyszámú ellenzői, okkal és joggal — javítani valót is találnak. A területi betegellátás Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 44. szám megszervezése, számos, főleg vidéken épített kórház és kórházi rekonstrukció, az idős emberekről történő — ha a kívánatosnál lassabban is fejlődő — gondoskodás, orvosi felsőoktatásunk terebélyesedő nemzetközi elismerése, mind nagyszerű eredményei a hazai egészségügynek. A szocialista egészségpolitikai feladatokat előremutató célkitűzésekkel, de olykor hazai tapasztalat nélkül kellett megoldani. — Érthető, hogy nem kívánt jelenségek, a változó társadalmi körülményekből előre nem látható aránytalanságok is kialakultak. — Figyelemreméltó, hogy ezeket az egészségügyi kormányzat folyamatosan korrigálja. A dolgok természetéből következik, hogy a gondok megoldásával egyben új gondok is adódnak. A szocialista politikának igazi ereje abban van, hogy a társadalmi jelenségek szüntelen tanulmányozása, tapasztalatai alapján képes saját tevékenységét tárgyilagos kritikával felülvizsgálni és a szükséges változtatásokat megtenni. Az elért eredmények, a bevált módszerek stabilizálása nem mond ellent, sőt megkívánja, hogy gyorsan reagáljunk a szükséges lépésigényre. Had említsem példaként, hogy az intenzív és szükséges vidéki kórházépítési program megvalósításával elmaradt a fővárosi kórházfejlesztés és későbben indult a rekonstrukció. Eközben a gyógyító műszerezettségi ellátás és fejlesztés terén a szükséges műszerparkhoz képest is jelentősen lemaradtunk. Az egészségügyi ellátásnak az egész lakosságra történt kiterjesztését nem előzte meg mindenhol a feltételek megteremtése. A 60-as években az életszínvonal növekedésével, a táplálkozási szokásokkal, egyéb kedvezően változott körülményekkel együtt emelkedett a szív- és érbetegségek, a cukorbetegek, az alkoholisták száma. Az ifjúság soraiban jelentkezett a kábítópótszer-, kábítószer-fogyasztás. Szervezeti területen sem figyeltünk fel időben nem kívánatos presztízs-szempontok jelentkezésére. Szemünk láttára alakultak ki az ún. hiányszakmák. Ezért gond ma pl. az aneszteziológus, szemész, radiológus, pathológusi helyeket kívánatos szinten betölteni, de még pályakezdőket is nehéz alkalmazni. Ennek okát keresve bizonyára sokfelől kaphatnánk a teljes választ, melyek között egyaránt szerepelhet anyagi és szemléleti meggondolás is. Az utóbbi évetizedekben talán a biológiai, biokémiai ismeretek rohamos fejlődése miatt is — háttérbe szorult a morfológiai szemlélet. Jóllehet a finomszerkezeti vizsgálatok e téren is sok új ismeretet eredményeztek. Nem kétséges, hogy a szervezet struktúrájának ismerete nélkül a funkció sem ismerhető meg tökéletesen. Ha a hiányokat nem sikerül hatékonyan megszüntetni, a betegellátást fogja súlyosan veszélyeztetni. Az invasiv diagnosztikai eljárásokat művelő klinikusok csak jól felkészült pathológussal együttműködve tudnak eredményes diagnosztikai munkát végezni.% 2695