Orvosi Hetilap, 1986. augusztus (127. évfolyam, 31-35. szám)
1986-08-03 / 31. szám - Kassai Tibor: Búcsú dr. Lőrincz Ferenctől
Búcsú dr. Lőrincz Ferenctől Életének 88. évében, 1986. május 15-én elhunyt dr. Lőrincz Ferenc ny. egyetemi tanár, az Országos Húsipari Kutatóintézet nyugalmazott igazgatója. Akik ismerték őt, akiknek megadatott, hogy hozzátartozói, barátai, munkatársai, tanítványai lehettek, jól tudják, hogy a halál ezúttal mily kiváló embert ragadott el közülünk. Az erdélyi Bálványosváralján született 1898- ban református lelkész gyermekeként, s a kolozsvári Református Kollégiumban tett érettségi vizsgát. Lőrincz Ferencről szólva, a szülőhely és a diákévek színhelyének említése nem csupán egyszerű biográfiai adat. Innen hozta magával egész életre szóló gazdag útravalóként mély humanizmusát, a szülőföld sorsa és problémái iránti érzékenységét, nemes gondolkodását, tiszta emberségét, egész emberi tartását, amely próbára tevő történelmi idők hullámverésein is botladozás nélkül átsegítette. Lőrincz Ferenc 45 éves szakmai munkássága három terület között oszlik meg: 8 éven át foglalkozott humán parazitológiai kutatással, ezt követően mint higiénikus orvos 10 éven át közegészségtani oktatással és szervezéssel, végül csaknem 24 évig az élelmiszeripari minőségellenőrzés és a húsipari kutatás megszervezésével és irányításával. Mindhárom területen az úttörők nem mindig hálás, de mindig küzdelmes küldetését vállalta: az alapok lerakását, a munka elindítását, munkatársak nevelését. Lőrincz Ferenc munkásságának Orvosi Hetilap 1986. 127. évfolyam, 31. szám mindhárom szakaszában maradandó értéket alkotott. Orvosi tanulmányait a kolozsvári Egyetemen kezdte, 1919-ben, majd a szegedi Tudományegyetem Orvosi Karára került, ahol 1924-ben szerzett oklevelet. Az Országos Közegészségügyi Intézet 1927-ben történt életre hívása után annak igazgatója, Johan Béla professzor Pestre hívja a tehetséges, ambiciózus, a furor sciendi et docendi szenvedélyétől áthatott fiatal tanársegédet. A tőle kapott ösztönzés hatására fordul Lőrincz Ferenc érdeklődése a hazánkban addig csak kevés figyelemre méltatott humán parazitológiai problémák felé. Szorgalmas hallgatója lesz Kotlán Sándor parazitológiai előadásainak az Állatorvosi Főiskolán. Tőle nemcsak a szakma alapjait sajátítja el, hanem személyes ösztönzést is nyer véglegesnek hitt parazitológiai munkásságának a megkezdéséhez, s kettőjüket életre szólóan összekapcsolja a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és barátság érzése. Lőrincz Ferenc megszervezi az OKI kórszövettani és parazitológiai osztályát, szűrővizsgálatokat kezdeményez a lakosság parazitás fertőzöttségének a felmérésére, és megindítja azokat a kutatásokat, amelyek megalapozták a bányászaszály (anchylostomiasis) és a malária ellen később teljes sikerrel végrehajtott eradikációs programokat. Munkatársaival főleg protozoológiai kutatásokat végez, de az echinococcosis járványtanának, valamint a legyek és szúnyogok elleni védekezésnek a kutatása terén elért eredményeivel is világszerte figyelmet keltett. Részint ezek a vizsgálatok készítették elő a Lovrekovich, Tomcsik és Lőrincz által írott „Bakteriológia, immunitástan, parazitológia” című könyv megjelenését 1935-ben és az „A maláriáról” című monográfiájának a megjelenését 1939-ben, amelyek a maguk idejében nagy visszhangot keltett, kiváló művek voltak. Az elismerés jeleként a Budapesti Orvos Egyesület Lőrincz Ferencet parazitológiai kutatásaiért 1935-ben a Balassa János-díjjal, 1939-ben pedig maláriakutatásaiért a Mészáros Károly-díjjal tüntette ki. Az OKI parazitológiai osztályának a létrehozása, munkájának elindítása terén végzett tevékenysége alapján Lőrincz Ferencet tekintjük a hazai humán parazitológia megteremtőjének. Szakmai munkájának gyors kibontakozása szempontjából gyakran hangoztatott szerencsésen ösztönző körülménynek tartotta, hogy a „Gyáli úti iskolában” olyan kiváló egyéniségekkel dolgozhatott együtt, mint Johan Béla, Tomcsik József, Lovrekovich István, Schulek Elemér, Petrilla Aladár és mások, akik mindelőtte távoztak az élők sorából. Az 1932—33-as években részt vesz a Hygienikusok Társaságának a szervezésében és megalapításában. 1933—1936 között ellátja a Népegészségügy című lap szerkesztését. 1934-ben elnyeri a pesti Egyetemen orvosi parazitológiából a magántanári képesítést, 1936-ban 1863