Orvosi Hetilap, 1986. augusztus (127. évfolyam, 31-35. szám)
1986-08-03 / 31. szám - Kassai Tibor: Búcsú dr. Lőrincz Ferenctől
1864 azonban, miután Tomcsik József professzort Szegedről visszahívták az OKI megürült igazgatói székébe, Lőrincz Ferencnek el kellett vállalnia a szegedi Tudományegyetemen váratlanul megüresedett Közegészségtani és Kórtani Intézet vezetését. Tanítványára, Makara Györgyre bízza az OKI- ban szépen megindult munka folytatását és a rá annyira jellemző ügyszeretettel és igényességgel szervezi meg a közegészségtan oktatását és az intézet munkáját. Itteni tevékenységének legmagasabb szintű elismeréséül Lőrincz professzort a Szegedi Orvostudományi Egyetem 1980-ban Honoris causa doktorává avatta. 1940—42 között vezeti a Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Intézetét és az Egyetem Orvosi Karának prodékánja. 1943-ban visszakerül a OKI-ba, ahol most már igazgatói feladatkört lát el 1946-ig, amikor is, 48 évesen újabb pályamódosításra kényszerül. Lőrincz Ferenc az életnek ebben a nem várt újabb próbatételében is bizonyítja rendkívüli emberségét és rendkívüli képességeit. 1954-ben megkapja a Munka Érdemérem kitüntetést. 1956-ban elnyeri az orvostudományok doktora fokozatot. Töretlen hittel lát nagyszabású szervező munkához a húsipari kutatások területén. Törekvéseiben új támogatókra talál, a Mestert itt is hűséges tanítványok csapata veszi körül. 1959-ben nyitja meg kapuit az Országos Húsipari Kutatóintézet, amelynek ő a megálmodója és ő az első igazgatója is 1970. évi nyugalomba vonulásáig. Elévülhetetlenek azok az érdemei is, amelyeket pályafutásának utolsó, közel negyedszázada alatt a hazai élelmiszeripari kutatások fejlesztése terén szerzett. Meggyőződéssel vallotta, hogy napjainkban átütő eredményeket csak az orvosok, állatorvosok, biológusok, ipari és mezőgazdasági szakemberek konstruktív együttműködésével lehet elérni. Személyiségéből összetartó erő sugárzott, amely a gondjaira bízott munkatársakat jó szellemű, tevékeny, baráti közösségekké formálta. Örömmel fogadja, amikor a Magyar Parazitológusok Társasága 1964. évi megalakulásakor az elnökség tagjává választja. És amikor 1967-ben Kotlán Sándor lemond a Társaság elnöki tisztségéről, az elnökség őt választja elnökül. Őszinte lelkesedéssel és felelősségteljesen vezeti az elnökség munkáját 1972-ig. Ettől kezdve mint tiszteletbeli elnök, nem lankadó érdeklődéssel vesz részt a Társaság életében. Nyugdíjba vonulásakor és 80. születésnapja alkalmából a közjó érdekében kifejtett áldozatos munkáját kormányunk a Munka Érdemrend arany fokozatának az adományozásával is elismerte. Lőrincz professzor életművének éppen az a jellemző vonása, hogy a pályamódosításokat, melyek más számára talán törést jelentettek volna, az ő harmóniát teremtő egyénisége egységesen ívelő pályává ötvözte, amelybe szervesen és hasznosan épültek be előző életszakaszának tapasztalatai és eredményei. Felidéztük egy gazdag életpálya legfontosabb állomásait. Lőrincz Ferenc igazi gazdagsága azonban emberi kvalitásaiban volt. Vajon mi tette törékeny alakját tiszteletünkre és szeretetünkre anynyira méltóvá? Választékos, finom modora, szíves előzékenysége, derűs kiegyensúlyozottsága egy őszintén és mélyen érző ember külső megnyilvánulása volt. Nem tudott másoknak rosszat akarni. Mindig kész volt másokon gyöngéd tapintattal segíteni. Szerette az életet, szerette az embereket, szerette az igazságot. A csalódások megviselték, de tudott azokon méltósággal felülemelkedni. Szigorú erkölcsi normákat vallott, s azok szerint is élt. A törtetés, a szerzésvágy, a talmi csillogás, az üres frázis távol állott tőle. Mondatainak egyszerűsége, világossága, választékos, szép magyarsága különleges egyéni ízt és kifejezőerőt adott stílusának. Értő érdeklődésével, feltétlen bizalmával, elismerő szavaival ösztönzést, támaszt, s ha kellett, vigaszt tudott nyújtani másoknak az akár a pályán, akár a magánéletben jelentkező gondok leküzdéséhez. Sokoldalú és fáradtságot nem ismerő munkássága során a sors kegyéből mindig erőt meríthetett boldog családi életéből. Jó és tiszta ember volt Lőrincz Ferenc, akire igazán illenek Kosztolányi szavai: „Egyedüli példány. Nem élt belőle több, és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Nagy szükségünk van arra, hogy példamutató élete emlékét a magunk és az utánunk jövők okulására elevenen megőrizzük. Kassai Tibor dr.