Orvosi Hetilap, 1986. december (127. évfolyam, 49-52. szám)
1986-12-07 / 49. szám - Rák Kálmán: A klinikai kutatás nemzetközi helyzetének néhány mai vonása
RAK KALMAN DR. A klinikai kutatás nemzetközi helyzetének néhány mai vonása Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Rák Kálmán dr.) Az akadémiai medicina (körülményeink között az orvosegyetemek összaktivitása) hármas feladatának — magas szintű oktatás, korszerű betegellátás és klinikai, illetve az elméleti intézetekben alapkutatás — ellátásában jelentős gondokkal küszködik. Legsérülékenyebb tevékenysége a kutatás. Az igényelt technológia igen költséges, változott a szemlélet és az anyagi támogatás, időhiány, s több más oka is van annak, hogy a klinikai kutató és a klinikákon végezhető kutatás az utolsó két évtizedben világszerte „veszélyeztetett”. Hagyományos immár, hogy a Társaság minden második évben rendezett nagygyűlésén egy emlékelőadás keretében a névadóra, Korányi Sándorra emlékezünk. Igen megtisztelő számomra, hogy a Társaság vezetőségének lekötelező bizalma folytán ebben az esztendőben én tarthatom ezt az előadást. Korányi Sándor 120 évvel ezelőtt született, ötven éve záratta be klinikája kapuját miniszteri rendelet, s 42 évvel ezelőtt halt meg. 1936-ban, nyugdíjba vonulásakor, adjunktusa, Hetényi Géza, aki 1947-től, Rusznyák István utódaként, alig egy évtizeddel később bekövetkezett haláláig a szegedi I. sz. Belklinika igazgatója volt. Rövid, alig ötéves volt az a periódus, amikor klinikáján vezetésével dolgozhattam. Ez a közvetett kapcsolat Korányi Sándorral, a közvetlen együttműködés és találkozás tanítványával és iskolájával jogosíthat fel arra, hogy reá, mint a klinikai kutatás úttörőjére és kiemelkedő hazai művelőjére emlékezzem. Működésének hatása messze túljutott az ország határain. Emlékének adózom, amikor megkísérlem vázolni a klinikai kutatás nemzetközi helyzetének néhány jellemző vonását. A téma bevezetéseként néhány egészen jelentős tudományos sikerre hivatkozom. Jó néhány példája említhető a kiemelkedően eredményes klinikai kutató munkának. Hench (belgyógyász-rheumatológus) Kendallal (sebész) és a pathológus Reichsteinnel 1950-ben Nobel-díjat kapott a mellékvesekéreg-hormonok biológiai hatásának és szerkezetének kutatásáért. Cournand (belgyógyász), Forssman és Richards az 1956-os orvosi Nobel-díjasok, a szívkatéterezés módszeréért és eredményeiért. Az 1971-es Nobel-díjas, Sutherland, biokémikus-farmakológus, aki klinikus is volt fiatal korában, a cAMP biológiai szerepére vonatkozó munkáért kapott nagy elismerést. Bergström, Samuelsson és Vane, akik ugyan biokémikusok, illetve Vane farmakológus, de a prostaglandinokkal (eicosanoidokkal) kapcsolatos Korányi Sándor emlékelőadás, elhangzott a Társaság XX. Nagygyűlésén Budapesten, 1986. március 20-án. Orvosi Hetilap 1986. 127. évfolyam, 49. szám Clinical research: some features of its present international status. Academic medicine (all those activities pursued by staff in university medical schools) providing its three main services — education of medical students, excellent clinical practice, fundamental and clinical research — seems to stand in peril. Research is the most vulnerable. High technology is very expensive, attitudes and financial forces are altered, time and will are lacking, clinical investigator and clinical research are „endangered” indeed. munkájuk aligha lett volna annyira teljes és jelentős a velük köztudottan együttműködő lengyel klinikusok nélkül. Ők is Nobel-díjasok, 1982-ben. S a legutóbbiak, Goldstein és Brown szintén a hatékony együttműködés szép példáját adták, a cholesterinnek az atherosclerosis keletkezésében vitt szerepével foglalkoztak, Goldstein genetikus, Brown belgyógyász, ők a múlt év orvosi Nobel - díjasai. Ezek extrém példák, de tudom, hogy a klinikus kutatók létezését és munkájuk jelentőségét nem szükséges bizonygatnom. Itt jegyzem meg, mert talán nem általánosan ismert, hogy a vesebetegségek kórtanának a vizsgálatáért Korányi Sándor is szerepelt a Nobel-díjra javasoltak listáján. Ez akkor is nagy elismerés, ha a díjat végül nem ítélték oda számára. A klinikai kutató, clinical investigator vagy a clinical research művelője minden bizonnyal századunk szülötte. Mint annyi más területen, a 20. század hozott sok lényeges újat, így ennek az orvostípusnak a kialakulása is a század elejére tehető. Persze voltak előzmények. De mit is jelent az elnevezés? Az orvosi iskolák klinikai fakultásainak full-time alkalmazottjai, azoknak is csak egy szűk rétege, azok, akik humán betegségeket kutatnak. Orvosok, akik a betegágy mellett, de mindenképpen a beteg közelében végeznek szervezett és tervszerű vizsgálatokat. Maga a betegvizsgálat és a különböző minták laboratóriumi analízise aligha elég. Kritérium az orvos—beteg kapcsolat, s valamiféle, a korral persze változó, de speciális előképzés is. Pionírnak tekintik Ősiért, a 19. század végének kiemelkedő egyéniségét, aki sokat tudott a betegről, sok mindent mért is, de még nem kutató, nem voltak tervezett tanulmányai a betegágynál. Ennek az eszközök hiánya lehetett az oka. Biztos, hogy voltak klinikai kutatók sokkal korábban is. Sir Thomas Lewis szerint (ki maga 1934-ben könyvet írt a klinikai tudományról), a „clinical science” atyja Harvey, ő lehetett egy korai klinikai kísérletező, a vérke- 2979