Orvosi Hetilap, 1986. december (127. évfolyam, 49-52. szám)

1986-12-07 / 49. szám - Rák Kálmán: A klinikai kutatás nemzetközi helyzetének néhány mai vonása

RAK KALMAN DR. A klinikai kutatás nemzetközi helyzetének néhány mai vonása Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Rák Kálmán dr.) Az akadémiai medicina (körülményeink között az orvosegyetemek összaktivitása) hármas feladatá­nak — magas szintű oktatás, korszerű betegellátás és klinikai, illetve az elméleti intézetekben alap­kutatás — ellátásában jelentős gondokkal küsz­ködik. Legsérülékenyebb tevékenysége a kutatás. Az igényelt technológia igen költséges, változott a szemlélet és az anyagi támogatás, időhiány, s több más oka is van annak, hogy a klinikai kuta­tó és a klinikákon végezhető kutatás az utolsó két évtizedben világszerte „veszélyeztetett”. Hagyományos immár, hogy a Társaság minden második évben rendezett nagygyűlésén egy emlék­előadás keretében a névadóra, Korányi Sándorra em­lékezünk. Igen megtisztelő számomra, hogy a Társa­ság vezetőségének lekötelező bizalma folytán ebben az esztendőben én tarthatom ezt az előadást. Korányi Sándor 120 évvel ezelőtt született, ötven éve záratta be klinikája kapuját miniszteri rendelet, s 42 évvel ezelőtt halt meg. 1936-ban, nyugdíjba vonu­lásakor, adjunktusa, Hetényi Géza, aki 1947-től, Rusz­­nyák István utódaként, alig egy évtizeddel később be­következett haláláig a szegedi I. sz. Belklinika igazga­tója volt. Rövid, alig ötéves volt az a periódus, ami­kor klinikáján vezetésével dolgozhattam. Ez a közve­tett kapcsolat Korányi Sándorral, a közvetlen együtt­működés és találkozás tanítványával és iskolájával jo­gosíthat fel arra, hogy reá, mint a klinikai ku­tatás úttörőjére és kiemelkedő hazai művelőjére em­lékezzem. Működésének hatása messze túljutott az or­szág határain. Emlékének adózom, amikor megkísér­lem vázolni a klinikai kutatás nemzetközi helyzeté­nek néhány jellemző vonását. A téma bevezetéseként néhány egészen jelentős tudományos sikerre hivatkozom. Jó néhány példája említhető a kiemelkedően eredményes klinikai kutató munkának. Hench (belgyógyász-rheumatológus) Kendallal (sebész) és a pathológus Reichsteinnel 1950-ben Nobel-díjat kapott a mellékvesekéreg-hormonok biológiai ha­tásának és szerkezetének kutatásáért. Cournand (belgyógyász), Forssman és Richards az 1956-os orvosi Nobel-díjasok, a szívkatéterezés módsze­réért és eredményeiért. Az 1971-es Nobel-díjas, Sutherland, biokémikus-farmakológus, aki klini­kus is volt fiatal korában, a cAMP biológiai szere­pére vonatkozó munkáért kapott nagy elisme­rést. Bergström, Samuelsson és Vane, akik ugyan biokémikusok, illetve Vane farmakológus, de a prostaglandinokkal (eicosanoidokkal) kapcsolatos Korányi Sándor emlékelőadás, elhangzott a Tár­saság XX. Nagygyűlésén Budapesten, 1986. március 20-án. Orvosi Hetilap 1986. 127. évfolyam, 49. szám Clinical research: some features of its present in­ternational status. Academic medicine (all those activities pursued by staff in university medical schools) providing its three main services — edu­cation of medical students, excellent clinical prac­tice, fundamental and clinical research — seems to stand in peril. Research is the most vulnerable. High technology is very expensive, attitudes and financial forces are altered, time and will are lacking, clinical investigator and clinical research are „endangered” indeed. munkájuk aligha lett volna annyira teljes és je­lentős a velük köztudottan együttműködő lengyel klinikusok nélkül. Ők is Nobel-díjasok, 1982-ben. S a legutóbbiak, Goldstein és Brown szintén a ha­tékony együttműködés szép példáját adták, a cho­­lesterinnek az atherosclerosis keletkezésében vitt szerepével foglalkoztak, Goldstein genetikus, Brown belgyógyász, ők a múlt év orvosi Nobel - díjasai. Ezek extrém példák, de tudom, hogy a klinikus kutatók létezését és munkájuk jelentőségét nem szükséges bizonygatnom. Itt jegyzem meg, mert talán nem általánosan ismert, hogy a vesebetegségek kórtanának a vizsgálatáért Korányi Sándor is szerepelt a Nobel-díjra java­soltak listáján. Ez akkor is nagy elismerés, ha a díjat végül nem ítélték oda számára. A klinikai kutató, clinical investigator vagy a clinical research művelője minden bizonnyal szá­zadunk szülötte. Mint annyi más területen, a 20. század hozott sok lényeges újat, így ennek az or­vostípusnak a kialakulása is a század elejére te­hető. Persze voltak előzmények. De mit is jelent az elnevezés? Az orvosi iskolák klinikai fakultá­sainak full-time alkalmazottjai, azoknak is csak egy szűk rétege, azok, akik humán betegségeket kutatnak. Orvosok, akik a betegágy mellett, de mindenképpen a beteg közelében végeznek szer­vezett és tervszerű vizsgálatokat. Maga a beteg­­vizsgálat és a különböző minták laboratóriumi analízise aligha elég. Kritérium az orvos—beteg kapcsolat, s valamiféle, a korral persze változó, de speciális előképzés is. Pionírnak tekintik Ős­iért, a 19. század végének kiemelkedő egyéniségét, aki sokat tudott a betegről, sok mindent mért is, de még nem kutató, nem voltak tervezett tanul­mányai a betegágynál. Ennek az eszközök hiánya lehetett az oka. Biztos, hogy voltak klinikai ku­tatók sokkal korábban is. Sir Thomas Lewis sze­rint (ki maga 1934-ben könyvet írt a klinikai tu­dományról), a „clinical science” atyja Harvey, ő lehetett egy korai klinikai kísérletező, a vérke- 2979

Next