Orvosi Hetilap, 1987. május (128. évfolyam, 18-22. szám)
1987-05-03 / 18. szám - Švejcar, Josef: A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben
JOSEF SVEJCAR DR. A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben Prágai Orvostovábbképző Intézet. Az újszülött és anyja állandó zavartalan együttlétének biztosítása kedvező hatással van a szoptatással való táplálásra, az újszülöttnek a fertőzésekkel szembeni védelmére, különösen az anya—gyermek közti érzelmi kapcsolat kialakulására. Az anya—gyermek közötti kölcsönhatást alapvető biológiai mechanizmusok váltják ki. Az ezzel összefüggő élmények mind az anyában, mind a gyermekben már a születés előtti periódusban kezdődnek, majd az egybefonódás a szülés alatt és utána válik teljessé. Ennek a folyamatnak zavartalannak kell lennie. Létrejöttét minden lehető módon elő kell segíteni. A szerző a szülő-gyermek közötti kapcsolat sajátosságait a szülés előtti, szülés alatti és azt követő időszak, majd a szülőintézetből való távozás utáni időszak folyamatában tekinti át, majd ismerteti az anya a gyermek közti kapcsolatot elősegítő rooming-in ápolási rendszer gyakorlatát. A civilizált országokban az utóbbi időkben több helyen felélesztik azt az ősrégi szokást, hogy a gyermeket születése után anyjával együtt tartják, amit nem a legszerencsésebb módon „rooming-in’’-rendszernek neveznek (3, 5, 9). A második világháborút követően ugyanis általánossá vált az a gyakorlat, hogy a szülőintézményekben az újszülötteket az anyától elválasztva, külön helyiségben gondozzák. Erről az eljárásról — amely a természet által kialakított adottsággal ellentétes — bebizonyosodott, hogy a szoptatással való táplálásra, az újszülött fertőzés ellen való védekezésére, különösen annak az anyával való érzelmi fejlődésére romboló hatású. Ennek az állásfoglalásnak a helytálló voltát most már az a kedvező tapasztalat igazolja, amit a régebbi — egy ideig egyenesen babonának tartott — módszer széles körű felelevenítésével szereztek (6, 7, 8). Mindez összhangban van az újabb humánbiológiai ismeretekkel, amelyek egy ideig, amíg főleg csak a pathológiás kérdések megoldását tartották fontosnak, háttérbe kerültek. Itt most nemcsak a gyermek biológiájáról van szó, hanem az anyáéról is. A normális fejlődés érdekében mindkettőjüknek szoros kapcsolatban kell lenniük, ami a közöttük kialakuló kapcsolat teljes egységét, az úgynevezett diádot hozza létre. Az ezzel összefüggő élmények mind az anyában, mind a gyermekben már a születés előtti periódusban kezdődnek, majd az egybefonódás a szülés alatt és utána válik teljessé. Ennek a folyamatnak zavartalannak kell lennie. Létrejöttét minden lehető módon elő kell segíteni. Az anya és gyermek közötti kapcsolat kialakulását The importance of brest-feeding and rooming-in the development of early childhood. To assure the permanent and undisturbed being together of the newborn and its mother has a favourable effect on breat-feeding, on the protection of the newborn from infection and especially on the formation of the emotional attachment between mother and child. The interrelation between mother and child is evoked by basic biologic mechanisms. The experiences associated with it begin during the prenatal period both in the mother and the child and the interwining becomes complete during delivery and the postnatal period. This process should be undisturbed and promoted by all the ways and means possible. The author surveys the special features of the connection between mother and child in the prenatal-, intrapartum- and postpartum period, after discharge from the maternity institution and expounds the practice of the roomingin nursing system promoting the interrelation between mother and child. a továbbiakban különböző szakaszok szerint kívánjuk áttekinteni. A születés előtti szakasz: ezen a téren a legnagyobb jelentősége annak a felismerésnek van, hogy az anya és a magzat közötti kölcsönhatás nemcsak a magzat fejlődéséhez szükséges életfeltételekre, anyagcsere-viszonyokra, hormonális és enzim stb. hatásokra, hanem már ebben az életszakaszban az érzelmi életre is kiterjed. A magzat különböző életmegnyilvánulásainak új megfigyelési módszerekkel való elemzése alapján állítható, hogy a magzat alkalmazkodik az anya életritmusához, már a magzatnak is van emlékezőképessége, az őt ért káros hatásokra (dohányzás, alkohol, drogok) visszajelzéssel válaszol. A pszichés hatásokkal kiváltott metabolikus tényezők a pete beágyazódását is befolyásolják, akár meg is akadályozhatják. Ilyen alapon lenne ideális, ha minden terhesség kívánt és szívesen fogadott lehetne. A későbbi terhességi időszakban előforduló káros hatások megelőzésében már segít, ha az anyát nemcsak általában a veszélyről tájékoztatjuk, hanem arról is szólunk, hogy a születendő gyermek mindezt már meg is érzi. A szülés alatt és azt közvetlenül követő időszakra, diád mindkét résztvevőjére a legnagyobb veszélyt a szülés jelenti. A szülő nő számára a szülés halállal, vagy súlyos sérüléssel járhat. A veszélyérzetet azonban felülmúlja az anyában időközben kifejlődő szenvedélyes vágy, hogy világra hozza gyermekét. Ennek érdekében habozás nélkül hősiesen vállal minden következményt. A magzat számára a születés élete legnagyobb élménye. Halálával, vagy súlyos sérülésével végződhet. Ma már tudjuk, hogy a gyermek a világba való belépését érzelmileg megéli, szenvedéseit érzékeli és a napvilágra nemcsak szomatikusan megviselten, hanem érzelmileg is megdöbbenve érkezik. Az úgynevezett „gyengéd” szülésvezetés során tekintettel vagyunk arra, hogy Kulcsszavak: Anya-gyermek kapcsolat, rooming-in, pszichés fejlődés. Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 18. szám