Orvosi Hetilap, 1987. május (128. évfolyam, 18-22. szám)

1987-05-03 / 18. szám - Švejcar, Josef: A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben

JOSEF SVEJCAR DR. A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben Prágai Orvostovábbképző Intézet. Az újszülött és anyja állandó zavartalan együttlétének biztosítása kedvező hatással van a szoptatással való táplálásra, az újszülöttnek a fertőzésekkel szembeni vé­delmére, különösen az anya—gyermek közti érzelmi kapcsolat kialakulására. Az anya—gyermek közötti kölcsönhatást alapvető biológiai mechanizmusok vált­ják ki. Az ezzel összefüggő élmények mind az anyában, mind a gyermekben már a születés előtti periódusban kezdődnek, majd az egybefonódás a szülés alatt és utá­na válik teljessé. Ennek a folyamatnak zavartalannak kell lennie. Létrejöttét minden lehető módon elő kell segíteni. A szerző a szülő-gyermek közötti kapcsolat sajátosságait a szülés előtti, szülés alatti és azt követő időszak, majd a szülőintézetből való távozás utáni idő­szak folyamatában tekinti át, majd ismerteti az anya a gyermek közti kapcsolatot elősegítő rooming-in ápolási rendszer gyakorlatát. A civilizált országokban az utóbbi időkben több helyen felélesztik azt az ősrégi szokást, hogy a gyerme­ket születése után anyjával együtt tartják, amit nem a legszerencsésebb módon „rooming-in’’-rendszernek ne­veznek (3, 5, 9). A második világháborút követően ugyanis általánossá vált az a gyakorlat, hogy a szülő­intézményekben az újszülötteket az anyától elválaszt­va, külön helyiségben gondozzák. Erről az eljárásról — amely a természet által kialakított adottsággal el­lentétes — bebizonyosodott, hogy a szoptatással való táplálásra, az újszülött fertőzés ellen való védekezésére, különösen annak az anyával való érzelmi fejlődésére romboló hatású. Ennek az állásfoglalásnak a helytálló voltát most már az a kedvező tapasztalat igazolja, amit a régebbi — egy ideig egyenesen babonának tartott — módszer széles körű felelevenítésével szereztek (6, 7, 8). Mindez összhangban van az újabb humánbiológiai is­meretekkel, amelyek egy ideig, amíg főleg csak a pa­­thológiás kérdések megoldását tartották fontosnak, háttérbe kerültek. Itt most nemcsak a gyermek bioló­giájáról van szó, hanem az anyáéról is. A normális fej­lődés érdekében mindkettőjüknek szoros kapcsolatban kell lenniük, ami a közöttük kialakuló kapcsolat teljes egységét, az úgynevezett diádot hozza létre. Az ezzel összefüggő élmények mind az anyában, mind a gyermekben már a születés előtti periódusban kezdődnek, majd az egybefonódás a szülés alatt és utána válik teljessé. Ennek a folyamatnak zavartalan­nak kell lennie. Létrejöttét minden lehető módon elő kell segíteni. Az anya és gyermek közötti kapcsolat kialakulását The importance of brest-feeding and rooming-in the development of early childhood. To assure the permanent and undisturbed being togeth­er of the newborn and its mother has a favourable effect on breat-feeding, on the protection of the new­born from infection and especially on the formation of the emotional attachment between mother and child. The interrelation between mother and child is evoked by basic biologic mechanisms. The experiences as­sociated with it begin during the prenatal period both in the mother and the child and the interwining be­comes complete during delivery and the postnatal period. This process should be undisturbed and pro­moted by all the ways and means possible. The author surveys the special features of the connection between mother and child in the prenatal-, intrapartum- and postpartum period, after discharge from the maternity institution and expounds the practice of the rooming­­in nursing system promoting the interrelation between mother and child. a továbbiakban különböző szakaszok szerint kívánjuk áttekinteni. A születés előtti szakasz: ezen a téren a legnagyobb jelentősége annak a felismerésnek van, hogy az anya és a magzat közötti kölcsönhatás nemcsak a magzat fej­lődéséhez szükséges életfeltételekre, anyagcsere-viszo­­nyokra, hormonális és enzim­ stb. hatásokra, hanem már ebben az életszakaszban az érzelmi életre is kiter­jed. A magzat különböző életmegnyilvánulásainak új megfigyelési módszerekkel való elemzése alapján állít­ható, hogy a magzat alkalmazkodik az anya életritmu­sához, már a magzatnak is van emlékezőképessége, az őt ért káros hatásokra (dohányzás, alkohol, drogok) visszajelzéssel válaszol. A pszichés hatásokkal kivál­tott metabolikus tényezők a pete beágyazódását is be­folyásolják, akár meg is akadályozhatják. Ilyen alapon lenne ideális, ha minden terhesség kívánt és szívesen fogadott lehetne. A későbbi terhességi időszakban elő­forduló káros hatások megelőzésében már segít, ha az anyát nemcsak általában a veszélyről tájékoztatjuk, hanem arról is szólunk, hogy a születendő gyermek mindezt már meg is érzi. A szülés alatt és azt közvetlenül követő időszakr­a, diád mindkét résztvevőjére a legnagyobb veszélyt a szülés jelenti. A szülő nő számára a szülés halállal, vagy súlyos sérüléssel járhat. A veszélyérzetet azonban felülmúlja az anyában időközben kifejlődő szenvedélyes vágy, hogy világra hozza gyermekét. Ennek érdekében habo­zás nélkül hősiesen vállal minden következményt. A magzat számára a születés élete legnagyobb él­ménye. Halálával, vagy súlyos sérülésével végződhet. Ma már tudjuk, hogy a gyermek a világba való belépé­sét érzelmileg megéli, szenvedéseit érzékeli és a napvi­lágra nemcsak szomatikusan megviselten, hanem érzel­mileg is megdöbbenve érkezik. Az úgynevezett „gyen­géd” szülésvezetés során tekintettel vagyunk arra, hogy Kulcsszavak: Anya-gyermek kapcsolat, rooming-in, pszi­chés fejlődés. Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 18. szám

Next