Orvosi Hetilap, 1987. november (128. évfolyam, 45-48. szám)

1987-11-08 / 45. szám - Szilárd János: A magyar egészségügyről a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kapcsán

A magyar egészségügyről a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kapcsán Minden nagyobb társadalmi változás, minden szé­lesebb körben és mélyebben ható világnézeti, szemléleti, filozófiai gondolat, de még inkább a gazdasági, anyagi feltételek, lehetőségek és elvárások érdemleges válto­zásai messzemenően és hosszú távon befolyásolják, módosítják minden olyan foglalkozás feladatait, szere­pét, lehetőségét, melynek tevékenysége a társadalom felépítményéhez tartozik. Természetesen az orvosi te­vékenység, a gyógyítás, az egészségügy sem volt soha­sem kivétel ez alól és nem térhet ki e hatások elől nap­jainkban sem. Ezeket a bonyolult kölcsönhatásokat, melyekben az eredőt eredményező oki tényezők szerepe matematikai pontossággal aligha határozható meg, hajlamosak vagyunk lebecsülni. Különösen olyankor fordul ez elő, amikor egy-egy korábban elképzelhetet­­ennek tartott „forradalmi” természettudományos fel­­smerés hatására elkap bennünket a „végtelenség” ér­­zete és úgy hisszük, szakmai lehetőségeink bővülése, változása csak ettől függ. Ma már inkább csupán kurió­­zumértéke van annak, hogy akár a reneszánsz, akár a elvilágosodás vagy a nagy francia forradalom idő­­szakában és hatására kinek milyen időtállónak nem bizonyult, de az adott kor atmoszférájából jól megért­­­ető tévedései, esetenként naiv elképzelések születtek, kaptak hangot, vagy akár nyertek kérészéletűen szé­­esebb elfogadtatást. Az azonban időtállónak bizonyult is a meggyőző tények erejével hat, hogy e korszakvál­ások miként segítették vagy gátolták, tették lehetővé vagy akadályozták a történelem során a tudomány fej­ődését, hogyan okoztak maradandóan és mélyreha­­óan szemléleti változásokat, miként változtatták meg a feladatokat. A nagy októberi szocialista forradalom hatásaz év­ized távlatából nyilvánvalóan csupán akkor értékel­­hető és érzékelhető megközelítően reális módon, ha a­ársadalmi alap- és felépítmény, a gazdasági struktúra , a tudomány, az ideológia és a tapasztalat sokrétű­ölcsönhatását egyaránt figyelembe vesszük. Ezért val­­áris és következésképpen biztosan hamis úgy véle­­edni, ha ezt a hatást leszűkítjük arra, hogy a megvál­­atott gazdasági alap és társadalmi-gazdasági szerk­­­et milyen új feladatokat adott, ill. kíván meg az Egészségügy tevékenységétől. Biztos, hogy a nagy uk­­óberi szocialista forradalom hatása és szerepe sokkal fizetettebb ennél. Elméletben és gyakorlatban na­­yon sok évszázados­ évezredes elvnek, gyakorlatnak, abunak a kritikáját adta és adja, méghozzá mara­­andó érvénnyel, a tudomány és a tapasztalat adta kö­­etkeztetésekkel is megegyezően. Annak a legjobb elv­­eink által felismert szégyenletes állapotnak pél­­jul, ami a magyar falu akár századeleji egészségügyi, árványtani, higiénikus viszonyait jellemezte, tárgy­iéra és „elvi kritikáját” a szocialista ideológia adta el. Említhetünk példaként egészen mást is. A szo­­voki Hetilap 1987. 128. évfolyam 45. szám cialista eszmék hatása igen lényeges szerepet játszik abban, hogy ma számos szocialista és kapitalista be­rendezkedésű ország szociálpolitikai rendszere, gya­korlata, gondozási elvei vagy akár pl. a rehabilitáció területén ott és itt érvényesülő próbálkozások és ne­hézségek között feltűnően sok a hasonlóság. Nem csu­pán a Bismarck által megfogalmazott felismerés (a gé­pezetet olajozni kell, hogy forogjon, de fel ne robban­jon), hanem a szociális és emberi jogok követelményé­nek támadhatatlan indokoltsága eredményezte azt, hogy a betegbiztosítás, a szociális biztonság, a rokkan­takról való törődés, a női munka védelmének érvénye­sítése, a jobb munkakörülmények biztosítása, és sok más téren, világszerte összehasonlíthatatlanul jobb ma a helyzet az egy-másfél évszázad előttivel. Ha tehát a nagy októberi szocialista forradalom hatását és az abból levezethető feladatokat kísérel­jük meg a magyar körülmények között, a hazai egész­ségügyi tevékenység számára megfogalmazni, ezt nem szakíthatjuk ki ebből a nagyon sokrétű és tartalmilag, földrajzilag egyaránt igen széles összefüggés-lánco­latból. Az orvoslás, az egészségügyi tevékenység felada­tát nem kevesen valamilyen merev, örök, elvont kö­vetelményrendszer keretében vélik meghatározható­nak. (Orvosi hivatástudat, szaktudás, a beteg min­denkori segítése, titkainak megőrzése stb.) Nem vitás, ha egy társadalomban minden orvos és minden egész­ségügyi dolgozó betartja ezeket a „klasszikus” követel­ményeket, már nagyon sok megtörtént. Ez önmagában azonban csupán annyi, mint egy ház szakszerű felépí­tése, ami bizonyos fokú biztonságot és lehetőséget nyújt, de önmagában messze nem határozza meg, mi­lyen is lesz abban lakni. Olyan korszakban élünk, amikor szinte minden, az egészségügy, az orvostudomány, az orvosi gyakorlat iránti követelmény átértékelésre kerül vagy vár. Jó 100 évvel ezelőtt lehetett (?) annyira optimista egy-egy orvostudós, hogy vallhatta: éveken belül sikerül min­den betegségnek megtalálnia a konkrét okozóját. A nagy francia forradalom utáni lelkesedés időszaká­ban érthető lehetett az az optimizmus, amely úgy vélte, hogy az igazságos társadalom megteremtése egyértel­műen már önmagában is kiküszöböli a legkülönbözőbb betegségeket. Néhány évtizede egyértelműen meg lehe­tett azt határozni és indokolni, miért helyes, ha minden szülés gyógyintézetben történik, és azt is ki lehetett nyilatkozni, hogy az orvos-beteg viszonyban újszerű, partner jellegű kapcsolat a korszerű és kívánatos. Ma viszont arra nézve, hogy mi lesz a korszerű, melyek lesznek a kívánatos fejlődési tendenciák, mit lehet és mit kellene elérni az egészségügyi ellátásban néhány évtized múlva, nem tudunk egyértelmű és pontos vá­laszt adni. Közeledünk az ókori görög bölcs felismeréséhez, % 2347

Next