Orvosi Hetilap, 1987. november (128. évfolyam, 45-48. szám)
1987-11-08 / 45. szám - Szilárd János: A magyar egészségügyről a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kapcsán
A magyar egészségügyről a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kapcsán Minden nagyobb társadalmi változás, minden szélesebb körben és mélyebben ható világnézeti, szemléleti, filozófiai gondolat, de még inkább a gazdasági, anyagi feltételek, lehetőségek és elvárások érdemleges változásai messzemenően és hosszú távon befolyásolják, módosítják minden olyan foglalkozás feladatait, szerepét, lehetőségét, melynek tevékenysége a társadalom felépítményéhez tartozik. Természetesen az orvosi tevékenység, a gyógyítás, az egészségügy sem volt sohasem kivétel ez alól és nem térhet ki e hatások elől napjainkban sem. Ezeket a bonyolult kölcsönhatásokat, melyekben az eredőt eredményező oki tényezők szerepe matematikai pontossággal aligha határozható meg, hajlamosak vagyunk lebecsülni. Különösen olyankor fordul ez elő, amikor egy-egy korábban elképzelhetetennek tartott „forradalmi” természettudományos felsmerés hatására elkap bennünket a „végtelenség” érzete és úgy hisszük, szakmai lehetőségeink bővülése, változása csak ettől függ. Ma már inkább csupán kuriózumértéke van annak, hogy akár a reneszánsz, akár a elvilágosodás vagy a nagy francia forradalom időszakában és hatására kinek milyen időtállónak nem bizonyult, de az adott kor atmoszférájából jól megértető tévedései, esetenként naiv elképzelések születtek, kaptak hangot, vagy akár nyertek kérészéletűen széesebb elfogadtatást. Az azonban időtállónak bizonyult is a meggyőző tények erejével hat, hogy e korszakválások miként segítették vagy gátolták, tették lehetővé vagy akadályozták a történelem során a tudomány fejődését, hogyan okoztak maradandóan és mélyrehaóan szemléleti változásokat, miként változtatták meg a feladatokat. A nagy októberi szocialista forradalom hatásaz évized távlatából nyilvánvalóan csupán akkor értékelhető és érzékelhető megközelítően reális módon, ha aársadalmi alap- és felépítmény, a gazdasági struktúra , a tudomány, az ideológia és a tapasztalat sokrétűölcsönhatását egyaránt figyelembe vesszük. Ezért valáris és következésképpen biztosan hamis úgy véleedni, ha ezt a hatást leszűkítjük arra, hogy a megválatott gazdasági alap és társadalmi-gazdasági szerket milyen új feladatokat adott, ill. kíván meg az Egészségügy tevékenységétől. Biztos, hogy a nagy ukóberi szocialista forradalom hatása és szerepe sokkal fizetettebb ennél. Elméletben és gyakorlatban nayon sok évszázados évezredes elvnek, gyakorlatnak, abunak a kritikáját adta és adja, méghozzá maraandó érvénnyel, a tudomány és a tapasztalat adta köetkeztetésekkel is megegyezően. Annak a legjobb elveink által felismert szégyenletes állapotnak péljul, ami a magyar falu akár századeleji egészségügyi, árványtani, higiénikus viszonyait jellemezte, tárgyiéra és „elvi kritikáját” a szocialista ideológia adta el. Említhetünk példaként egészen mást is. A szovoki Hetilap 1987. 128. évfolyam 45. szám cialista eszmék hatása igen lényeges szerepet játszik abban, hogy ma számos szocialista és kapitalista berendezkedésű ország szociálpolitikai rendszere, gyakorlata, gondozási elvei vagy akár pl. a rehabilitáció területén ott és itt érvényesülő próbálkozások és nehézségek között feltűnően sok a hasonlóság. Nem csupán a Bismarck által megfogalmazott felismerés (a gépezetet olajozni kell, hogy forogjon, de fel ne robbanjon), hanem a szociális és emberi jogok követelményének támadhatatlan indokoltsága eredményezte azt, hogy a betegbiztosítás, a szociális biztonság, a rokkantakról való törődés, a női munka védelmének érvényesítése, a jobb munkakörülmények biztosítása, és sok más téren, világszerte összehasonlíthatatlanul jobb ma a helyzet az egy-másfél évszázad előttivel. Ha tehát a nagy októberi szocialista forradalom hatását és az abból levezethető feladatokat kíséreljük meg a magyar körülmények között, a hazai egészségügyi tevékenység számára megfogalmazni, ezt nem szakíthatjuk ki ebből a nagyon sokrétű és tartalmilag, földrajzilag egyaránt igen széles összefüggés-láncolatból. Az orvoslás, az egészségügyi tevékenység feladatát nem kevesen valamilyen merev, örök, elvont követelményrendszer keretében vélik meghatározhatónak. (Orvosi hivatástudat, szaktudás, a beteg mindenkori segítése, titkainak megőrzése stb.) Nem vitás, ha egy társadalomban minden orvos és minden egészségügyi dolgozó betartja ezeket a „klasszikus” követelményeket, már nagyon sok megtörtént. Ez önmagában azonban csupán annyi, mint egy ház szakszerű felépítése, ami bizonyos fokú biztonságot és lehetőséget nyújt, de önmagában messze nem határozza meg, milyen is lesz abban lakni. Olyan korszakban élünk, amikor szinte minden, az egészségügy, az orvostudomány, az orvosi gyakorlat iránti követelmény átértékelésre kerül vagy vár. Jó 100 évvel ezelőtt lehetett (?) annyira optimista egy-egy orvostudós, hogy vallhatta: éveken belül sikerül minden betegségnek megtalálnia a konkrét okozóját. A nagy francia forradalom utáni lelkesedés időszakában érthető lehetett az az optimizmus, amely úgy vélte, hogy az igazságos társadalom megteremtése egyértelműen már önmagában is kiküszöböli a legkülönbözőbb betegségeket. Néhány évtizede egyértelműen meg lehetett azt határozni és indokolni, miért helyes, ha minden szülés gyógyintézetben történik, és azt is ki lehetett nyilatkozni, hogy az orvos-beteg viszonyban újszerű, partner jellegű kapcsolat a korszerű és kívánatos. Ma viszont arra nézve, hogy mi lesz a korszerű, melyek lesznek a kívánatos fejlődési tendenciák, mit lehet és mit kellene elérni az egészségügyi ellátásban néhány évtized múlva, nem tudunk egyértelmű és pontos választ adni. Közeledünk az ókori görög bölcs felismeréséhez, % 2347