Orvosi Hetilap, 1988. augusztus (129. évfolyam, 32-35. szám)
1988-08-07 / 32. szám - Biró György: A higiéne jelentősége a megelőzésben
tot lassító, enyhítő hatást jelent, amelyet fel kell ismerni és ki kell használni. Mielőtt az idetartozó kérdések részletesebb analízisét megkezdenénk, néhány nómenklatúrás kérdést kell tisztázzunk. A higiéné fogalmának értelmezése korántsem egységes. Vannak, akik a környezet, a munka, az élelmezés, a gyermekek és az ifjak, a személyek egészségtanának elméletét és gyakorlatát foglalják össze e néven, míg mások a járványtant és a járványügyet is ide kapcsolják. Magam ebben az átfogó értelemben használom ezt a szót (12, 26, 14). A környezet ugyancsak összefoglaló megnevezés, amely tartalmazza a természetes és a mesterséges környezet élő és élettelen alkotóelemeit és figyelembe veszi ezek vonatkozásában a társadalmi környezetet is (5, 14). E két meghatározásból kiindulva, a kettőt összekapcsolva a higiéné szakterületei, amelyek együttesen az elsődleges megelőzés bázisát képezik, az alábbiak: 1. Környezethigiéne — levegőhigiéne — vízhigiéne — talajhigiéne — szilárd és folyékony hulladékok higiénéje — települések higiénéje — lakások higiénéje — speciális épületek higiénéje 2. Munkahigiéne — üzemi higiéné — a termékek előállításának higiénéje 3. Élelmezéshigiéne — az élelmiszer-termelés higiénéje — az élelmiszerek forgalmazásának higiénéje — az ételkészítés, étkeztetés higiénéje 4. Toxikohigiéne — élelmiszerek, adalékanyagok toxikohigiénéje — a környezetbe jutó vegyi anyagok toxikohigiénéje — genotoxikológia 5. Gyermek- és ifjúsághigiéne 6. Személyi higiéné 7. Kozmetikumok higiénéje — összetétel higiénés megítélése — gyártási folyamat higiénéje 8. Használati tárgyak higiénéje — élelmiszer- és ételkészítésnél, tárolásnál, forgalmazásnál, fogyasztásnál használt tárgyak és anyagok higiénéje— gyermekjátékok higiénéje — más használati tárgyak, bútorok higiénéje 9. A táplálkozás higiénéje — a táplálék mennyiségi és összetételi kívánalmai — a néptáplálkozás jellemzői 10. A nemfertőző betegségek epidemiológiája — összefüggés a természetes és mesterséges környezettel — összefüggés a táplálkozással 11. A fertőző betegségek epidemiológiája — általános epidemiológia — védőoltások és más, a fertőző betegségek megelőzését szolgáló rendszabályok — járványügyi laboratóriumi diagnosztika — a betegellátás higiénéje, nosocomiális fertőzések — dezinfekció, dezinszekció, deratizáció. A higiéné mindezen környezeti elemeket vizsgálja és értékeli humánbiológiai következményeik szempontjából. Ily módon az orvosi megítélés alapján tudja megismerni, feltárni, kidolgozni a lakosság egészségének megvédéséhez, a megelőzéshez szükséges változtatások rendszerét és ellenőrizni ezek eredményességét. A környezeti ember rendszer bonyolultsága, a hatások összetettsége és sokrétűsége miatt rendkívül nehéz kideríteni az ok-okozati kapcsolatokat. Éppen ezért nagyon gondosan kell felépíteni a vizsgálatokat, a megfigyelési és értékelési szisztémát (8, 17, 28). A környezet egészségkárosító hatásainak megismeréséhez vezető úton az első lépést a biotópokban (víz, levegő, talaj), az emberi tevékenység következtében keletkező hulladékokban, a nyers élelmiszerekben és élelmiszer-nyersanyagokban megjelenő biológiailag hatékony fizikai, kémiai, biológiai faktorok minőségi és mennyiségi azonosítása, veszélyességük meghatározása jelenti (7, 18, 24, 31). A fizikai, kémiai, biológiai veszélyesség azzal a valószínűséggel jellemezhető, hogy az adott faktor milyen mértékben hátrányos az egészségre az adott aktuális feltételek mellett (13). Ezekkel a kimutatásokkal azonban nemcsak a higiéné foglalkozik, hanem számos más, a kérdést főként műszaki vagy technológiai oldalról megközelítő szakterület. Azonban a higiéné az egyetlen, amely ezeket az eredményeket továbbviszi az ember irányába, megvilágítja a környezet és az ember egészségi állapota közötti összefüggéseket, értékeli az összefüggések erősségét. A következő fázis a lakosságra vonatkozó adatok összegyűjtése és rendszerezése, részben a meglévő statisztikai forrásokból (morbiditás, mortalitás), részben célzott vizsgálati programok segítségével (speciális adatgyűjtés a rendelkezésre álló dokumentumokból, meghatározott célú szűrővizsgálatok). Felhasználásra, részletes analízisre kerülnek ebben a vonatkozásban: a fertőző betegségek incidenciája, általában a járványok (ételfertőzések, ételmérgezések, ivóvíz, fürdővíz terjesztette járványok stb.); az idült nemfertőző betegségek prevalenciája és incidenciája (szív- és érrendszeri, légzőszervi, emésztőrendszeri betegségek, cukorbaj, rosszindulatú daganatok stb.); a malnutrícióval kapcsolatos kórképek; veleszületett rendellenességek. Célzott megfigyelésekkel, vizsgálatokkal fedezhetők fel a környezeti hatásokkal összefüggő funkcionális változások, amelyek még adaptációs jelenségként tekinthetők, vagy már az adaptáció kimerülését jelzik (9, 15, 20). E két adatbázisra támaszkodva indulhat meg az adatok feldolgozása, amelynek főbb irányai: a humánbiológiai értékelés; az összefüggések analízise; a tendenciák tisztázása; a kockázat—hatékonyság, költség—haszonviszonyok elemzése; a következtetések levonása és a javaslatok kidolgozása. A környezeti hatások következményeit epidemiológiai módszerekkel lehet részleteikben megismerni. Egyértelmű, hogy a környezet-epidemiológia használja ugyan a leíró epidemiológia eszközeit (morbiditás, mortalitás, esetek regisztrálása, környezeti mérések adatai stb.), de túl is lép ezeken és a reaktív epidemiológián keresztül eljut az analitikus epidemiológiához (1, 10, 11, 22, 25). A reaktív epidemiológia új fogalom az utóbbi években kialakult elmélet és gyakorlat megnevezésére, amely involválja a specifikus környezeti hatásokra adott válasz (biológiai reakció) vizsgálatát is. Ennek megfelelően foglalkozik a károsító hatások és anyagok körével, jellemzőivel, mennyiségi és minőségi mutatóival, kölcsönhatásaik-