Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)
1988-09-04 / 36. szám - Széll Kálmán: A műtéti biztonság növelésének lehetőségei az ezredforduló időszakában
SZÉLL KÁLMÁN DR. A műtéti biztonság növelésének lehetőségei az ezredforduló időszakában. Markusovszky Kórház, Szombathely, Anaesthesiologiai és Intenzív Betegellátó Osztály (osztályvezető főorvos: Széll Kálmán dr.) Az Orvosi Hetilap újraindulásának 40. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. Az extenzív fejlődés lelassulása után napjainkban a sebészet és a társszakmák együtt szorgalmazzák a műtét biztonságának fokozását. Ennek feltételrendszere lánchoz hasonlítható, aminek minden tagja szükséges. Legfontosabb feltétel a jó sebész, de a jó anaesthesiologus és megfelelő intenzív betegellátás is elengedhetetlen. A szerző kitér az anaesthesiologus-ellátás hazai gondjaira, aminek mielőbbi megoldása a beteg és sebész közös érdeke. Érinti a beteganyag objektív értékelését, összehasonlíthatóságát ill. a sebészi, majd intenzív betegellátási javallat elősegítését szolgáló különböző betegfelmérő és prognosztikai pontrendszereket, amik ígéretes segítséget jelenthetnek az ezredfordulóra. A műtét biztonságának emelését szolgálja a korábban sok futószalag és defensív elemet tartalmazó célzott műtéti kivizsgálás és előkészítés. Kiemeli, hogy a kritikusan súlyos vagy nagykockázatú beteg műtét utáni monitorozása révén a működési deficitek korán felismerhetők (megelőzhetők), ezáltal a kezelés időben elkezdhető, mielőtt még olyan irreverzíbilis elváltozások keletkeznének, amik az intenzív kezelés eredményességét eleve megkérdőjeleznék. A postoperatív kezelésnek oda kell hatnia, hogy az élettani működések (mutatók) a normális tartományban legyenek, szükség esetén pedig akár a szupernormális működési területbe kerüljenek, azaz hasonló működési feltételeket kell teremteni, mint amit életben maradásuk érdekében a túlélők produkálnak. A múlt század közepétől századunk feléig a sebészet (ill. sebészeti szakmák) az orvostörténelem során soha nem remélt fejlődésen mentek át. Ezen fejlődés az operálható betegségek (és betegek) számának nagyfokú kiszélesedését, az eredmények javítását, és a technikailag megoldható műtéti lehetőségek elvi határának megközelítését tette lehetővé. Míg 1936-ban Clairmont az operálhatóság felső határát még az 50 éves korban adta meg, addig ma gyakorlatilag nincs annak deklarált felső határa. Aligha tévedek, ha feltételezem, hogy a szervtranszplantációval a sebészet elérte technikai lehetőségeinek csúcsát. Más szóval ma már mindent meg tudnak operálni, amit általában meg kell, és meg is lehet műteni. Meade az általános sebészet történetének bevezetése c. könyvében 1968-ban azt jósolta, hogy eljön majd a nap, amikor Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 36. szám “Nil prodest quod non possit laedere idem” Possibilities of increasing the opration safety in the period of the turn of the milleneum. Following the sloving dawn of the extensive development the surgery and associated professional fields strive jointly to increase the safety of operations in our days. Its condition-system may be compared to a chain each link of which is needed. A skilled surgeon is the most important condition, however a skilled anesthesiologist and adequate intensive care are equally indispensable. The author deals with the problems of anesthesiological attendance in Hungary the soonest soution of which is common interest of patient and surgeon. The objective evaluation of the patientmaterial its comparability as well as different patientassessment- and prognostic score-systems contributing to the indication os surgical and later intensive patient care are dealt with to. The latter may provide promising help for the turn of the milleneum. Aimed opration check-up examination and preparation consisting earlier of many belt-system- and defensive elements serve the increase of the operational safety. It is emphasized that postoperational monitoring of patients in critically severe condition or of high risk helps to reveal at an early stage (or may prevent) functional deficiencies. Thus the therapy may be started in due time before the development os irreversible alterations which would make the efficacy of the treatment questionable in advance. Postoperative treatment must bring the physiological functions (parameters) into the normal range or even if necessary in the supernormal field of function. Thus conditions must be created similar to those produced by the survivors in order to sustain their life. már csak baleseteket és néhány fejlődési rendellenességet fognak operálni. Éppen ezért érthető, hogy az extenzív fejlődést napjainkban egy intenzív szakasz váltotta fel, amire az egyes eljárások és javaslatok újraértékelése, a finomabb részletkérdések kimunkálása, a manuális szakmák belső differenciálódása, a társszakmákkal való gyümölcsözőbb együttműködés kifinomulása s nem utoljára a műtét biztonságának fokozása jellemző. Ezen érési korszak az orvostudomány egésze számára még akkor is ígéretes, ha a fejlődés alig érzékelhető, hiszen látszólag a sérvet és féregnyúlványt ma is hasonlóan operálják, mint 50 éve, az operálhatóság kiterjesztése pedig — esetenként és paradox módon — a műtéti halálozás, tehát az eredmények látszólagos romlásával járt. Változatlanul egyik legfontosabb mutató a műtéti halálozás. Ez a beteg szempontjából a „minden vagy semmi” formájában érvényesül, hisz végeredményben vagy meggyógyul vagy meghal. 1903