Orvosi Hetilap, 1988. október (129. évfolyam, 40-44. szám)

1988-10-02 / 40. szám - Lampé László: A reproduktív medicina új újtai - új etikai dilemmák

megindultak a hasonló programok. 1987 végéig több mint 400 gyermek köszönheti életét a merész próbálkozásnak. A sikerek nyomán soha nem álmodott új kutatások kezdődtek, új eredmények születtek, ugyanakkor alap­vetően új, kockázatos módszerek terjedtek el és koráb­ban ismeretlen etikai dilemmák keletkeztek (4, 5, 6, 7, 10, 11, 14, 15, 16, 42). Mesterséges spermabevitel A korábbi évtizedekben „mesterséges megterméke­nyítés” elnevezés volt elfogadott és ezen belül megkülön­böztettük a férj spermáival történő (AIH) és a donor spermával végzett (AID) inseminatiót. A „mesterséges spermabevitel” nyilvánvalóan pontosabb, ugyanis ezek­ben az esetekben a megtermékenyítés folyamata nem mesterséges, csupán a férfi ivarsejtek bejuttatása az. A nómenklatúra pontosítását az új technológiák (IVF, ET stb.) is szükségessé teszik, amelyekben a megterméke­nyítés valóban mesterségesen történik. A közösülés nélküli fogamzás legegyszerűbb és a legkevesebb ellenérzést kiváltó formája az AIH. Ezt a beavatkozást a legtöbb társadalom mind eti­kai, jogi, mind társadalmi szempontból elfogadja (2, 4, 8, 11, 43). Közel 200 éve annak, hogy az első közlések megje­lentek a férj ondójával történt asszisztált megtermékenyí­tésről, s noha az eljárás világszerte elterjedt és a meddő­ség bizonyos formáinak sikeres kezelési módszerévé vált, az etikai-jogi megítélés ma sem vitáktól mentes. Mindenek­előtt a római katolikus vallásnak voltak ellenvetései, ugyanis a meddőséget isten akaratának tartva, a az ilyen mani­pulált kezeléseket sokáig nem tartotta megengedhetőnek. Kevésbé egységes annak a beavatkozásnak a megíté­lése, amelyben a megtermékenyítéshez donor spermát használnak fel. A módszer leggyakoribb és le­gfontosabb javallata a férj nem befolyásolható infertilitása. A mód­szer iránti igény jól megítélhető abból a tapasztalatból, hogy a meddő házasságok 30-40%-a a férfi sterilitásából adódik (21). Pszichés és szociális problémákat kétségtele­nül okozhat az a tény, hogy a terhesség létrejöttéhez, a gyermek utáni vágy teljesülés­éhez a házaspá­ron kívül egy harmadik személyre is szükség van, a gyakorlatban azon­ban lényegesen kedvezőbbek a tapasztala­tok, mint azt feltételeznénk. Snowden és mtsai (1985) 500 házaspárt és AID segít­ségével az utóbbi 40 évben fogant gyermekét kísérték figyelemmel és azt állapították meg, hogy az AID leg­többször nincs hátrányos hatással sem a házasságra, sem a gyermek nevelésére,a pszichés fejlődésére. Sokan alapve­tő fontosságúnak tartják a sperma donor teljes anonimi­tását (Ludik, 1988) és hogy a házaspár a gyermeket min­den tekintetben sajátjának fogadja el (36, 38). A donor a­nonimitásának fontosságára és jelentősé­gére az utód piszichés fejlődése szempontjából követéses vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Ellentétes néző­pont érvényesül egy új svédországi törvényben (27), amely szerint a gyermeknek joga van ismerni nemcsak azt a tényt, h­ogy AID révén fogant, hanem azt is, hogy ki a biológia.­i apja (1985). Ez a törvény megszünteti a kevert sperma alkalmazását, ugyanakkor megköveteli az egészségügyi ellátástól, hogy az AID adatokat és doku­mentációt 70 éven keresztül megőrizzék. A szakemberek 2120 attól tart­­mak, hogy ez a szabályozás megszünteti az AID gyakorlatát, ugyanis az apaság kötelező vállalásával spermadonációra aligha lehet számítani. A kezdeti ta­pasztalatok Svédországban erre utalnak. Néhány vallás az AID útján született gyermeket „törvénytelennek” mi­nősíti és ez csak az „örökbefogadással” oldható fel.­­ A római katolikus és az ortodox zsidó vallás nem engedi a heterológ inszeminációt, ez utóbbi pedig AIH kivitelét is csak 10 évi meddő házasság útján, két orvos és két rabbi egybehangzó véleménye után tartja elvégezhe­­tőnek. A mesterséges spermabevitel új módja a VISPER, IVF, ET, GIFT, VISPER Az IVF rövid idő alatt a meddőség bizonyos formái­nak megalapozott és elfogadott kezelési módszerévé vált a világ számos centrumában. Kezdetben a beavatkozá­sok 8-10%-a vezetett eredményre, de napjainkban a tech­nikailag kitűnően felszerelt intézetekben is csak 20-25 %-os az eredményesség. A viszonylag sok kudarcot az élettani­endokrinológiai folyamatok számos részletében meglévő hiányos ismeretek (a petesejtérés mechanizmusa, a meg­termékenyített pete fejlődésének részletei, optimális ké­miai miliőjének viszonyai, a beágyazódás legkedvezőbb feltételei, stb.) magyarázzák (19, 25). Számos centrumban intenzív kutatások folynak és ezek új, értékes eredményekkel gazdagítják a már kiala­kult gyakorlatot. Ezek közül a petefészekstimulálást ki­váltó új gyógyszerek és új módszerek, (a folliculus punc­tio több változata, a petesejtek és az embriók mélyfa­gyasztása, stb.) kifejlesztése vagy új megtermékenyítési mód kimunkálása a legjelentősebbek. Ez utóbbi, az ún. GIFT 1985-ben vált ismertté (2) és 1988 tavaszán már két magyarországi klinika (a Pécsi és a Debreceni OTE) is sikerről számolhatott be. A módszer lényege: a petefé­szek megfelelő stimulálása után pelviszkópia segítségével petesejtet nyerünk és azonnal, még a műtőben, a férj előkészített és előkezelt spermiumaival összehozzuk.­­ Ezt követően perceken belül, tehát ugyanazon narkózis­ban a petesejt(ek)et és spermiumokat tartalmazó folya­dékot a fibriák közé vagy mélyebbre, a kürt lumenébe fecskendezzük. A megtermékenyítés, valamint a korai embrió transzportja tehát élettani helyen, a kürt lumené­ben következik be. A módszer technikailag lényegesen egyszerűbb mint az IVF, kellő felkészültség és műszere­zettség birtokában eredményesebb is, ugyanakkor azt is indokolt megjegyezni, hogy ez az eljárás is alkalmat ad­hat etikai szempontból nem megengedhető manipuláci­ókra. A GIFT-hez hasonló eljárás a POST. Amikor az IVF és a GIFT során a házaspár saját ivarsejtjeit használják fel egyszerű terápiás javallatról van szó, ha azonban harmadik személy ivarsejtjeire is szükség van, „kiterjesztett terápiás javallat”-ról beszélhetünk. Petesejt donációra akkor lehet szükség, ha a gyerme­ket óhajtó nő petefészkei nem funkcióképesek, azaz ovu­lációt indukcióval sem sikerül elérni, ennek megfelelően a hormonális működése sem megfelelő terhesség létrejöt­téhez. Ilyenkor a más nőtől nyert egy vagy több petesejtet a férj spermáival megtermékenyítenek és a fejlődésnek indult embriót beültetik a recipiens uterusába és szubszti­­túciós hormonkezeléssel teszik lehetővé a beágyazódást és az embrió fejlődését.­­ Bonyolultabbá válik a helyzet, ha férj is infertilis, és a terhesség létrejöttéhez nemcsak petesejt, hanem sperma donációra is szükség van. A há­zaspár gyermek utáni vágya csak orvostechnikai kezelés-

Next