Orvosi Hetilap, 1988. november (129. évfolyam, 45-48. szám)
1988-11-06 / 45. szám - Romics László: A hyperlipoproteinaemiák gyógyszeres kezelésének alapelvei
ROMICS LÁSZLÓ DR. A hyperlipoproteinaemiák gyógyszeres kezelésének alapelvei Semmelweis Orvostudományi Egyetem III. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Romics László dr.) Az Orvosi Hetilap újraindulásának 40. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére irt tanulmány. Az utóbbi évek prospektív tanulmányai alapján leszögezhető, hogy a hyperlipoproteinaemiák, elsősorban a hypercholesterinaemia hatásos kezelése bizonyítottan hozzájárul az ischaemiás szívbetegségek incidencia csökkenéséhez. Emiatt a szerző áttekinti a hyperlipoproteinaemiák elbírálásában használatos klinikai és biokémiai módszereket és a gyógyszeres kezelés indikációit. Továbbá a szerző részben saját tapasztalatai alapján ismerteti az antilipaemiás gyógyszerek hatásmechanizmusát és mellékhatásaikat. A várható eredmények összegezése során megállapítja, a hypertriglyceridaemiák jól kezelhetők a clofibrát származékkal - elsősorban a fenofibráttal és bezafibráttal, valamint elhúzódó hatású nicotinsavval, a hypercholesterinaemia pedig a szelektíven cholesterinszintet csökkentő cholestyraminnal, lovastatinnal, probucollal, ezek kombinációival vagy ugyanezek fenofibráttal és nikotinsavval történő együttes adásával. Végül hangsúlyozza a szerző a zsíranyagcsere minél fiatalabb életkorban történő felismerését a prevenció érdekében. A hyperlipoproteinaemiák, elsősorban a hypercholesterinaemia gyógyszeres kezelése akkor vált időszerűvé és főleg igazoltatóvá, amikor a kísérleti vizsgálati eredmények és az epidemiológiai adatok bizonyossá tették a hyperlipoproteinaemia és az atherosclerosis közötti oki összefüggést. Ebből kiindulva több évtizeden keresztül több-kevesebb sikerrel és egyénenként váltakozó meggyőződéssel javasoltunk a nem széles választékból szérum cholesterin- és/vagy triglyceridszintet csökkentő gyógyszereket. Kétkedésünk azért volt indokolt, mert semmiféle meggyőző bizonyítékunk nem volt arra vonatkozólag, hogy az antilipidaemiás kezelés, még ha hatásosan mérsékelte is a szérum lipidszintet, csökkenti-e az ischaemiás szívbetegség incidenciáját, vagyis van-e hatása az antilipidaemiás kezelésnek az ischaemiás szívbetegség primaer vagy secundaer prevenciójában. Az elmúlt években megbízható prospektív tanulmányok adtak meggyőző választ az előbbiekben említett fenntartásainkra. Az egyik a „Lipid Research Clinics Coronary Primary Prevention Trial” (LRC—CPPT), amelyben 3806 tünetmentes hypercholesterinaemiás (szérum cholesterin ,6,5 mmol/l) beteget kezeltek napi 24 g cholestyraminnal 7 éven át. A szérum cholesterinszint 8,5 %kal, az LDL-cholesterin 12,6%-kal csökkent, mellyel párhuzamosan a coronariabetegség incidenciája — a halálos és nem fatális infarctusok száma - 19%-kal csökkent (25). Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 45. szám Based on recent prospective studies it can be ascertained, that the effective treatment of hyperlipoproteinemias expecially that of hypercholesterolemia undoubtly contributes to the decrease of incidence of ischemic heart disease. Current biochemical and clinical methods used for the diagnosis of hyperlipoproteinemias and the indications of drug therapy are reviewed. The mechanisms of action and the side effects of antilipidemic drugs are discribed utilizing literary data and the author’s personal experience. Summarizing the possibilities of treatment he points out that hypertriglyceridemia can be well influenced by clofibrat derivates—above all with febofibrate and bezafibrate—as well as with long acting nicotinic acid preparations, while hypercholesterolemia can be treated with selective cholesterol lowring drugs as cholestyramine, lovastatin, probucol, with their combinations, and with simultaneous administration of fenofibrate or nicotinic acid. In conclusion, the importance of early recognition of lipoprotein distrubances for their prevention is emphasized. A közelmúltban a New England Journal of Medicine hasábjain jelent meg egy másik vizsgálat. Helsinkiben 2051 tünetmentes, középkorú (40—55 év közötti), hypercholesterinaemiás (szérum cholesterin — HDL-cholesterin , 5,2 mmol/l) férfit kezeltek a klinikai farmakológia szabálya szerint 5 évig napi 500 mg gemfibrozillal. A nem placebóval kezeltek esetében a szérum HDL- cholesterinszint mintegy 10%-kal nőtt a HDL/LDL- cholesterin arány ugyancsak szignifikánsan nőtt, melynek eredményeképpen a coronaria betegségek incidenciája 34%-kal mérséklődött (Helsinki Heart Study 10). Meg kell még említeni egy korábbi, magyar részvétellel véghezvitt, WHO által szervezett nemzetközi vizsgálatot, melyben clofibróttal kezelték a betegeket (5, 22). Ennek során a kezeltek körében ún. nem fatális ischaemiás szívbetegségek incidenciája szignifikánsan csökkent, de nőtt az infarctusban elhaltak száma a placebóval kezeltekhez viszonyítva. Gondos vizsgálattal kideríthető, hogy a clofibrattal kezeltek közül meghaltak többségükben olyanok voltak, akiknek a kezelés alatt a szérum cholesterinszintjük nem csökkent (esetleg kissé emelkedett), és akik esetében valószínűleg (nem vizsgálták) nőtt az LDL-cholesterinszint is, ami a clofibrat esetében — saját vizsgálataink szerint is (28) — nem túl ritkán elő is fordul. Ennek a nézőpontnak a figyelembevétele más értelmet adhat az egész Budapest—Edinburgh—Prága vizsgálatnak. (Meg kell jegyezni, hogy ezen tanulmány kapcsán más — máig el nem döntött — kérdések is felmerültek a dofilrattal kapcsolatban.) % 2391