Orvosi Hetilap, 1989. május (130. évfolyam, 19-22. szám)
1989-05-07 / 19. szám - Siklós Pál - Pete Imre - Hercz Péter - Ungár László - Vígváry Zoltán: Rosszindulatú nőgyógyászati daganatos megbetegedésben szenvedő betegek K-sejt aktivitásának prospectiv vizsgálata. A sugárkezelés és műtét hatása
A méhtest rosszindulatú daganatainak kezelésében játszik fontos szerepet, mivel ezek között számos „sugárérzékeny” daganat található. A gyógykezelésben alkalmazott irradiáció immunszuppresszív hatása közismert. A sugárkezelés emberben az érett lymphocyták számának csökkenéséhez vezet, gátolja az elsődleges antitest választ, valamint a késői típusú érzékenységi reakció kialakulását (20). Az irradiáció immunszupprimáló hatása rákos betegekben több tényezőtől függ, így a beteg életkorától (26), a betegség stádiumától (31), az alkalmazott sugármennyiség dózisától és a besugárzott terület helyétől (30, 23). A lymphocyták igen sugárérzékenyek, de egyes subpopulációi eltérően reagálnak az irradiációra (4). Az NK- és K- sejtek, a T- és B-lymphocytákhoz viszonyítva sugárrezisztensnek tekinthetők (9, 10). Az NK- és C-sejtek működését vizsgálva, az egyes kutatók ellentmondó megfigyeléseket tettek (7, 18, 21, 23, 32, 34, 36), a sugárkezelést követően. Az elterjedt sugárterápiás gyakorlat és az ellentmondó adatok tették kézenfekvővé, hogy az irradiáció hatását vizsgáljuk meg a természetes sejtes immunitás egyik effektor sejtjének, a μ-sejt működésére, méhnyak és méhtest rosszindulatú daganatos betegeknél. Meghatároztuk a kezelés során alkalmazott műtét hatását a μ-sejt aktivitásra. Beteganyag A perifériás vér mononukleáris sejtjeit az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán és a Semmelweis OTEN. Női Klinikáján gyógykezelt 261 beteg véréből izoláltak. A betegeket négy csoportra osztották fel: 1. 127 méhnyakrákos beteg. Átlagos életkoruk 47 év (23—81 év). A FIGO (Federation Internationale des Gynecologues et Obstetriciens) stádium beosztása alapján (1971) további csoportokra osztották: — CM III (in situ carcinoma) 18 beteg (átlagos életkor 36 év) — I/a stádium 21 beteg (átlagos életkor 41 év) — I/b stádium 24 beteg (átlagos életkor 47 év) — II/a stádium 25 beteg (átlagos életkor 52 év) — П/Ь stádium 19 beteg (átlagos életkor 45 év) — ПГ. stádium 20 beteg (átlagos életkor 58 év) · IV. stádiumban a vizsgált 2 éves időtartam alatt mindössze két beteget észleltünk, ezért ezt a csoportot külön nem elemeztük. 2, 55 méhtestrákos beteg. Átlagos életkoruk: 62 év (46—86 év). 3. 30 rosszindulatú petefészek-daganatos beteg. Átlagos életkoruk: 56 év (23—81 év). A FIGO stádium beosztása alapján (1971) I. stádiumban 4, V. stádiumban 5, Ш. stádiumban 14, IV. stádiumban 7 beteg volt. 4. 39 jóindulatú petefészek-daganatos beteg. Átlagos életkoruk: 44 év (22—74 év). A betegek egy részénél, a daganat kiterjedése, illetve sugárérzékenységének megfelelően sugárkezelés történt. Az irradiációt nagyrészt az Országos Onkológiai Intézetben, Ra 226 és Сa 60 izotóppal (intracavitalis és külső), illetve kisebb részben Cs 137 izotóppal (mind intracavitalis — after loading módszerrel, mind külső) a Semmelweis OTE Radiológiai Klinikáján végeztük el. A külső irradiáció minden esetben a típusos nőgyógyászati mezőkre, a kismedencére történt. Praeoperativ átlagosan 1970 rád (méhnyakrákos betegeknél 2306 rád, méhtestrákos betegeknél 1633 rád), curativ átlagosan 4875 rád (méhnyakrákos betegeknél 5092 rád, méhtestrákos betegeknél 4289 rád) sugárdózist kaptak a betegek. A praeoperativ sugárkezelés után a méhnyakrákos betegek az I/a, I/b és esetenként a II/a stádiumban általában hasi méheltávolításon estek át, az esetek döntő többségében az adnexumok mindkét oldali eltávolításával egybekötve. A méhtestrákos betegek is, amennyiben a betegség előrehaladott volta, illetve a beteg általános állapota lehetővé tette, a fenti műtéten estek át. A betegektől az ADCC-vizsgálathoz vérvételre első alkalommal közvetlenül a diagnózis felállítása után (méhnyakrák, méhtestrák eseteiben az abrasio, excisio szövettani lelete birtokában, illetve makroszkóposan egyértelműnek tűnő folyamat esetében azt megelőzően, petefészek tumorok esetében a tapintási lelet alapján, a tervezett műtét előtt került sor. A betegeket a terápiás beavatkozások után is nyomon követtük. Ennek során került sor a praeoperativ irradiáció utáni, a praeoperativ irradiáció és az azt követő műtét utáni, valamint a curativ irradiációt követő ADCC- vizsgálatokra. A műtét és az irradiációt követő vizsgálatra a beavatkozás után 6—70 héttel került sor. Normál kontrollok A kontroll csoportba 67 egészséges nő került. Életkor szerint egy 35—55 év (átlag életkoruk 44,1 év) közötti 37 fős és egy 56—75 év közötti (átlag életkoruk 65,2 év) 30 fős csoportot alakítottunk, így a kontroll csoportok életkorban is megfeleltek a beteg csoportoknak. Módszer Effektor sejtek: tartósító anyagot nem tartalmazó heparinnal alvadásgátolt 18 ml könyökvénavérből a mononukleáris sejteket Ficoll—Uromico gradiens centrifugálással izoláltuk Begum módszere szerint (6). A vérvételekre a reggeli órákban 7—10 óra között került sor. A sejtek mosása után a non-adherens sejtek számát meghatároztuk. A non-adherens lymphocytákat 2 X 106 ml sejtszámra állították be RPMI-1640 tápfolyadékkal (Gibco) és hővel inaktivált 10%-os magzati borjúsavóval (RPMI-FCS). Célsejtek: A haemolízissel szembeni egyéni érzékenységi különbségek elkerülése végett a célsejtekként szolgáló 0 Rh (D) pozitív vörösvérsejteket nátrium-citrátban egy donortól gyűjtöttük össze (3). A sejteket Krimen (17) módszere szerint fagyasztottuk. Felhasználás előtt szobahőmérsékleten 1%-os papainnal inkubáltuk, majd mosás után Cr51 izotóppal 37 ° C-on 2 órán keresztül jelöltük. Ezt követően a vörösvérsejteket RPMI-FCS- sel mostuk, a koncentrációt 2, 4, 6, 8, 10, 12 X 106 ml~'állítottuk be. Ellenanyag: D-antigén ellen immunizált egyénektől gyűjtött szérum-IgG frakcióját (250 Ш/100 ug IgG 1 ml-ben, a WHO standardnak megfelelően) 1:1200 vérhígításban használtuk. Citotoxikus teszt: a cytotoxicitás enzim kinetikai modelljét alkalmaztuk (39). Az állandó effektorsejt 2 x 106ml' maximális aktivitását 2 és 12 X 106ml 'között változó koncentrációjú célsejttel szemben vizsgáltuk. V alakú mikrotálca (Greiner Labortechnik) vájataiba 50—50 mikroliter célsejtet, effektorsejtet és ellenanyagot kevertünk össze. A végtérfogatot RPMI-FCS-sel 200 mikroliterre egészítettük ki. 37 °C-on 5% CO2 légterű termosztátban 18 órás inkubáció után 100 mikroliter felülúszó radioaktivitását határoztuk meg. A spontán izotóp aktivitás, vagyis a célsejtekből az effektorsejtek jelenléte nélkül felszabaduló izotóp mennyisége 10% alatt volt. A maximális izotóp felszabadulást desztillált vízben mértük, ez az összaktivitás 97—100%-ának bizonyult. A százalékos pusztulást a következő képlet szerint számoltuk: 51Cr aktivitása a tesztben — spontán 51Cr aktivitása --------—TI------------------------------—Jl---------------------- x 100 teljesMCr aktivitása — spontán 51Cr aktivitása A cytotoxicitást a milliliterenként elpusztult össz célsejtszámmal fejeztük ki.