Orvosi Hetilap, 1989. május (130. évfolyam, 19-22. szám)

1989-05-07 / 19. szám - Siklós Pál - Pete Imre - Hercz Péter - Ungár László - Vígváry Zoltán: Rosszindulatú nőgyógyászati daganatos megbetegedésben szenvedő betegek K-sejt aktivitásának prospectiv vizsgálata. A sugárkezelés és műtét hatása

A méhtest rosszindulatú daganatainak kezelésében játszik fontos szerepet, mivel ezek között számos „sugárérzé­keny” daganat található. A gyógykezelésben alkalmazott irradiáció immunszuppresszív hatása közismert. A sugár­­kezelés emberben az érett lymphocyták számának csök­kenéséhez vezet, gátolja az elsődleges antitest választ, va­lamint a késői típusú érzékenységi reakció kialakulását (20). Az irradiáció immunszupprimáló hatása rákos bete­gekben több tényezőtől függ, így a beteg életkorától (26), a betegség stádiumától (31), az alkalmazott sugármennyi­ség dózisától és a besugárzott terület helyétől (30, 23). A lymphocyták igen sugárérzékenyek, de egyes subpopulá­­ciói eltérően reagálnak az irradiációra (4). Az NK- és K- sejtek, a T- és B-lymphocytákhoz viszonyítva sugárre­­zisztensnek tekinthetők (9, 10). Az NK- és C-sejtek műkö­dését vizsgálva, az egyes kutatók ellentmondó megfigyelé­seket tettek (7, 18, 21, 23, 32, 34, 36), a sugárkezelést kö­vetően. Az elterjedt sugárterápiás gyakorlat és az ellent­mondó adatok tették kézenfekvővé, hogy az irradiáció ha­tását vizsgáljuk meg a természetes sejtes immunitás egyik effektor sejtjének, a μ-sejt működésére, méhnyak és méh­test rosszindulatú daganatos betegeknél. Meghatároztuk a kezelés során alkalmazott műtét hatását a μ-sejt akti­vitásra. Beteganyag A perifériás vér mononukleáris sejtjeit az Országos Onkoló­giai Intézet Nőgyógyászati Osztályán és a Semmelweis OTE­N. Női Klinikáján gyógykezelt 261 beteg véréből izoláltak. A bete­geket négy csoportra osztották fel: 1. 127 méhnyakrákos beteg. Átlagos életkoruk 47 év (23—81 év). A FIGO (Federation Internationale des Gynecologues et Obstetriciens) stádium beosztása alapján (1971) további csopor­tokra osztották: — CM­ III (in situ carcinoma) 18 beteg (átlagos életkor 36 év) — I/a stádium 21 beteg (átlagos életkor 41 év) — I/b stádium 24 beteg (átlagos életkor 47 év) — II/a stádium 25 beteg (átlagos életkor 52 év) — П/Ь stádium 19 beteg (átlagos életkor 45 év) — ПГ. stádium 20 beteg (átlagos életkor 58 év) · IV. stádiumban a vizsgált 2 éves időtartam alatt mindössze két beteget észleltünk, ezért ezt a csoportot külön nem elemeztük. 2, 55 méhtestrákos beteg. Átlagos életkoruk: 62 év (46—86 év). 3. 30 rosszindulatú petefészek-daganatos beteg. Átlagos életkoruk: 56 év (23—81 év). A FIGO stádium beosztása alapján (1971) I. stádiumban 4, V. stádiumban 5, Ш. stádiumban 14, IV. stádiumban 7 beteg volt. 4. 39 jóindulatú petefészek-daganatos beteg. Átlagos életko­ruk: 44 év (22—74 év). A betegek egy részénél, a daganat kiterjedése, illetve sugár­érzékenységének megfelelően sugárkezelés történt. Az irradiá­ciót nagyrészt az Országos Onkológiai Intézetben, Ra 226 és Сa 60 izotóppal (intracavitalis és külső), illetve kisebb részben Cs 137 izotóppal (mind intracavitalis — after loading módszerrel, mind külső) a Semmelweis OTE Radiológiai Klinikáján végeztük el. A külső irradiáció minden esetben a típusos nőgyógyászati mezőkre, a kismedencére történt. Praeoperativ átlagosan 1970 rád (méhnyakrákos betegeknél 2306 rád, méhtestrákos betegek­nél 1633 rád), curativ átlagosan 4875 rád (méhnyakrákos bete­geknél 5092 rád, méhtestrákos betegeknél 4289 rád) sugárdózist kaptak a betegek. A praeoperativ sugárkezelés után a méhnyakrákos betegek az I/a, I/b és esetenként a II/a stádiumban általában hasi méheltá­­volításon estek át, az esetek döntő többségében az adnexumok mindkét oldali eltávolításával egybekötve. A méhtestrákos bete­gek is, amennyiben a betegség előrehaladott volta, illetve a beteg általános állapota lehetővé tette, a fenti műtéten estek át. A betegektől az ADCC-vizsgálathoz vérvételre első alka­lommal közvetlenül a diagnózis felállítása után (méhnyakrák, méhtestrák eseteiben az abrasio, excisio szövettani lelete birtoká­ban, illetve makroszkóposan egyértelműnek tűnő folyamat eseté­ben azt megelőzően, petefészek tumorok esetében a tapintási lelet alapján, a tervezett műtét előtt­ került sor. A betegeket a terápiás beavatkozások után is nyomon követtük. Ennek során került sor a praeoperativ irradiáció utáni, a praeoperativ irradiáció és az azt követő műtét utáni, valamint a curativ irradiációt követő ADCC- vizsgálatokra. A műtét és az irradiációt követő vizsgálatra a be­avatkozás után 6—70 héttel került sor. Normál kontrollok A kontroll csoportba 67 egészséges nő került. Életkor sze­rint egy 35—55 év (átlag életkoruk 44,1 év) közötti 37 fős és egy 56—75 év közötti (átlag életkoruk 65,2 év) 30 fős csoportot alakí­tottunk, így a kontroll csoportok életkorban is megfeleltek a be­teg csoportoknak. Módszer Effektor sejtek: tartósító anyagot nem tartalmazó heparinnal alvadásgátolt 18 ml könyökvénavérből a mononukleáris sejteket Ficoll—Uromico­ gradiens centrifugálással izoláltuk Begum módszere szerint (6). A vérvételekre a reggeli órákban 7—10 óra között került sor. A sejtek mosása után a non-adherens sejtek szá­mát meghatároztuk. A non-adherens lymphocytákat 2 X 106 ml­­ sejtszámra állították be RPMI-1640 tápfolyadékkal (Gibco) és hő­vel inaktivált 10%-os magzati borjúsavóval (RPMI-FCS). Célsejtek: A haemolízissel szembeni egyéni érzékenységi különbségek elkerülése végett a célsejtekként szolgáló 0 Rh (D) pozitív vörösvérsejteket nátrium-citrátban egy donortól gyűjtöt­tük össze (3). A sejteket Krim­en (17) módszere szerint fagyasztot­tuk. Felhasználás előtt szobahőmérsékleten 1%-os papainnal in­­kubáltuk, majd mosás után Cr51 izotóppal 37 ° C-on 2 órán keresztül jelöltük. Ezt követően a vörösvérsejteket RPMI-FCS- sel mostuk,­ a koncentrációt 2, 4, 6, 8, 10, 12 X 106 ml~'állítot­­tuk be. Ellenanyag: D-antigén ellen immunizált egyénektől gyűjtött szérum-IgG frakcióját (250 Ш/100 ug IgG 1 ml-ben, a WHO standardnak megfelelően) 1:1200 vérhígításban használtuk. Citotoxikus teszt: a cytotoxicitás enzim kinetikai modelljét alkalmaztuk (39). Az állandó effektor­sejt 2 x 106ml'­ maximá­lis aktivitását 2 és 12 X 106ml 'között változó koncentrációjú cél­sejttel szemben vizsgáltuk. V alakú mikrotálca (Greiner Labor­technik) vájataiba 50—50 mikroliter célsejtet, effektor­sejtet és ellenanyagot kevertünk össze. A végtérfogatot RPMI-FCS-sel 200 mikroliterre egészítettük ki. 37 °C-on 5% CO2 légterű ter­mosztátban 18 órás inkubáció után 100 mikroliter felülúszó radio­aktivitását határoztuk meg. A spontán izotóp aktivitás, vagyis a célsejtekből az effektor­sejtek jelenléte nélkül felszabaduló izo­tóp mennyisége 10% alatt volt. A maximális izotóp felszabadu­lást desztillált vízben mértük, ez az összaktivitás 97—100%-ának bizonyult. A százalékos pusztulást a következő képlet szerint szá­moltuk: 51Cr aktivitása a tesztben — spontán 51Cr aktivitása --------—TI------------------------------—Jl---------------------- x 100 teljesMCr aktivitása — spontán 51Cr aktivitása A cytotoxicitást a milliliterenként elpusztult össz célsejtszámmal fejeztük ki.

Next