Orvosi Hetilap, 1998. április (139. évfolyam, 14-17. szám)

1998-04-05 / 14. szám - Ozsváth Károly: Paradigmaváltások az elmegyógyászatban

Paradigmaváltások az elmegyógyászatban Ozsváth Károly dr. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika (igazgató: Trixler Mátyás dr.) A múlt század kutatói az elmebetegséget agybetegség­nek tartották. A századfordulótól a mentális zavarok neurológiai és pszichológiai kutatása különvált. A szervi idegrendszeri elváltozással járó organikus és a neuro­­fiziológiai zavarral járó funkcionális kórképek korábbi merev elhatárolását az agykutatás és a terápia új ered­ményei oldani kezdik. A hetvenes évekig a pszichotikus betegeket zárt elmeosztályon, a neurotikusokat nyílt idegosztályon kezelték. Az ellátási rendszer a pszichiátria önállósulásával korszerűsödik. A pszichoterápiás ellátás - a magyar pszichoanalitikusok nemzetközi elismerése ellenére - csak a század utolsó harmadában vált lehető­vé. A biológiai és szociálpszichiátriai szemlélet szemben­állása az agykutatás és pszichiátriai terápiák új ered­ményei révén szemléleti és gyakorlati integrálódás felé tart. A tébolydákból fokozatosan nyílt osztályok, terá­piás közösségek fejlődnek. A hospitális ellátás mellett je­lentős a járóbeteg-kezelés és -gondozás, de a rehabilitá­ciót teljessé tevő félkórházi, átmeneti intézményhálózat még hiányzik. A korszerű pszichiátria az elutasító beál­lítódás ellenében a közösség felé nyílik. A pszichiátriai beteg életminősége nemcsak a betegsége tünetei, a megélt teljesítménycsökkenése, hanem és elsősorban a társas és társadalmi környezete elhárító-elutasító beál­lítódása következtében kedvezőtlen. A betegség létrejöt­tében, a terápiában és a kimenetelben a biológiai, pszi­chológiai és szociológiai tényezők egyaránt meghatáro­zók, egyik sem hanyagolható el a másik kettő károso­dása nélkül. Kulcsszavak: betegségfogalom, epidemiológia, betegségértel­mezés „Az elmegyógyintézetek közelebb hozatala az élethez ex­clusiv jellegük megszüntetése, az elmebajoknak gyökerük­ben való megtámadása, az alkohollal megvívandó harcz, de mindenek felett a krónikus elmebetegek tömegeinek re­latív munka- és társadalomképes színvonalon való meg­tartása, méltó feladatai az új század közegészségügyének, melynek uralkodó jellegét kétségkívül egy szocziális men­tési akczió fogja megadni.” (Oláh Gusztáv: Az elmebetegségek orvoslása. Budapest, Pfeifer, ____________ 1903.) Changes of paradigms in psychiatry. During the last centuries mental illnesses represented brain disorder. About hundred years ago - instead of gradually accum­­mulating neurophysiological knowledge - the focus of attention shifted to investigation of abnormal mental states divorced from cerebral function. The advance of the brain research and psychofarmacology has been progressively narrowing the marked demarcation bet­ween organic and functional (psychogenic) syndromes. Till the end of the seventies the psychotic patients were treated in closed mental wards, the neurotics in open neurological ones in the common departments for neu­rology and psychiatry. The modernization of the mental care system started when the psychiatry became inde­pendent of the neurology. The psychotherapy - despite of the internationale acknowledgement of the Hunga­rian psychoanalysts - has developed only in the last third of this century. The opposition of the biological and psy­chodynamic approaches teoretically refer to the pre­sumed physical or mental origin, whereas mental func­tion means the summation of variety of electrical and chemical events occurring in the brain. The asylums have gradually progressed to the open wards and therapeutic communities. Beside of the hospital treatment the out­patient care became a matter of primary importance, but the system of out-of-hospital alternatives, day-hospi­tals, halfway institutes, patient's homes, work places ha­ve been lacking. The modern psychatric care system is moving forward the community in spite of its resistance. The psychiatric patients suffer not only from their mental symptoms and experienced dysability, but mainly from the unfavourable attitudes of the immediate and social environment. The biological, psychological and sociologi­cal factors determine the origin, the treatment and the outcome of the mental disorders; neither of the them can neglect without disadvantage of the other two. Key words: nosology-epidemiology, interpretation of mental di­sorders A most búcsúzó legidősebb pszichiátergeneráció - mely­nek tagjai ugyanezen célok megvalósulásáért munkál­kodtak - a huszadik század végén sem fejezheti be pálya­futását azzal a megnyugvással, hogy a nagy elődök ki­jelölte feladatok teljesültek. A század második felében­­ az elmegyógyászat nagy ívű fejlődése ellenére - a mentá­lis és szomatikus egészség az Elbától keletre lévő orszá­gokban drámai módon romlott (14). Ha nem is a klasszi­kus elmekórformák aránya változott, de tömegesen je­lentek meg olyan pszichikai zavarok, melyek a lakosság negyedét-harmadát meggátolják a meghirdetett testi és A szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. Orvosi Hetilap 1998,139 (14), 803-808.

Next