Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-26 / 8. szám

2 Törvény a t­ácsokról Az országgyűlés 1971. feb­ruár 10. napján elfogadta és ezzel törvényerőre emelte az új tanácstörvényt. Jelentős változtatás az új jogszabályban az, hogy a ta­nácsok jellegének meghatá­rozásánál kimaradt az a ko­rábbi meghatározás, hogy a tanács tömegszervezet. Tény­legesen ugyanis a korábbi ta­nácstörvény megfogalmazása ellenére sem váltak a taná­csok tömegszervezetekké, nem is válhattak azzá, mert­ a tanácsra vonatkozó általá­nos állami feladatok törmeg­­szervi jelleggel nem oldhatók­ meg. A tanácsok az új tör­vény megfogalmazásában népképviseleti , önkor­mányzati és államigazgatási szervek, melyek a demokrati­kus centralizmus alapján működnek és a nép hatalmát megvalósító szocialista állam szervei. A tömegszervezetek­kel kapcsolatot tartanak, azokra támaszkodnak, de nem azonosulnak a tömeg­­szervezetekkel. Az új törvény szerint az eddigi feladatok mellett a ta­nácsok feladata bővül, pl. a szocialista törvényesség vé­delme, vagy a honvédelmi feladatok ellátása­­ terén. A tanács gondoskodik a telepü­lés fejlesztéséről, szervezi a lakosság szükségleteinek ki­elégítését, különösen a műve­lődésügyi, egészségügyi, szo­­ciális lakás - kommunális, kereskedelmi ellátást és az egyéb szolgáltatásokat. Anya­gi eszközeivel önállóan gaz­dálkodik. Érdekes az a rendelkezés, hogy a tanács határozza meg a végrehajtó bizottság szak­­igazgatási szervezetét. Ez a lehetőség arra utal, hogy mód lesz a jelenleg túlzottan szét­tagolt szakigazgatási szerve­zet célszerűbb felépítésére. A nem tanácsi szervekkel való együttműködés szabá­lyozása ugyancsak megtör­tént az új törvényben. A ta­nácsok ellenőrizhetik a nem tanácsi szerveknél a dolgozók érdekében hozott művelődés­­ügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok fenntartását. A lakosság szükségleteit ellátó vállalat működését érintő jelentős változás esetén a nem taná­csi szervek kötelesek előze­tesen kikérni a tanács vagy a vb véleményét. Az új jog­szabály felold bizonyos, for­mai kötöttségeket, nem köte­lező a végrehajtó bizottságnak kéthetenként, a tanácstestü­letnek pedig kéthavonta ülé­sezni. Szükség szerint, de legalább havonta tart ülést a végrehajtó bizottság, a tanács pedig ugyancsak szükség sze­rint, de évenként legalább 4 alkalommal kell, hogy ülé­sezzen. A tanácstag a jövő­ben évenként köteles beszá­molni választóinak a tanács munkájáról és saját tanács­tagi tevékenységéről. Köztudott már, hogy a já­rási tanács mint államhatal­mi szerv, mint választott tes­tület megszűnik, már most április 25-én sem választunk járási tanácstagokat. Helyi (községi, városi), megyei és fővárosi tanács szinten lesz­nek tanácsok. Ez a módosítás megfelel annak az igénynek, hogy az adott területet érin­tő kérdésekben azon a szin­ten történjen a döntés, ame­lyik szinten van a legmeg­­alapozottabb tájékozottság. Az új tanácstörvény 1971. április 25. napján lép hatály­ba, rendelkezéseivel segíteni fogja a helyi állami munka ellátását és azt a célt, hogy fokozódjék a tanácsok fele­lőssége, önállósága, ugyanak­kor erősödjék a központi ál­lami irányítás­­hatékonysága. Dr. Lupták Zoltán 6ZOT VASAS eírta... tervezte... Több házasságkötésről készített már riportot. Szemrebbenés nélkül írta le a fogadalmakat, amelyek a fiatal párok ajkairól elhangzottak. Szombaton azonban érezhetően megcsuklott Tóth Ilona kolléganőnk hangja is, amikor M­ar­czis Kálmánnak kimondta az igent. Bánhegyi Á­r­p­á­d, a városi tanács tervosztályának veze­tője már több nagyszerű tervvel g­zdagította városunkat. Szombaton saját magának állított fel egy életre szóló tervet, amikor az anyakönyvvezető elé vezette menyasszonyát, Széles Rózsát. Évszázadokra elegendő A múlt év végén termelték ki a Kacskanari Bánya és Dú­sítómű Kombinát bányájából a százmilliomodik tonna ér­cet. Hét évvel ezelőtt kezdték meg itt a fejtést. A kombinát a Kacskanar hegységben rej­lő hatalmas titán-magnetit érckészlet feldolgozására épült. Csupán az eddig fe­­derített készletek több évszá­zadon át elegendőek az igé­nyek kielégítésére. A kitermelés gyors felfutá­sa lehetővé tette a kohászat termelésének fokozását is. A Szovjetunióban évente 665, az USA-ban 468, Angliában 276 kg érc jut egy főre. Az elmúlt húsz évben a szovjet kereskedelmi minősé­gű vasérc több mint 146 mil­lió tonnával növekedett és jelenleg a világ termelésének 27 százaléka. A külszíni fejtéseket, az ércbányákat és a dúsítómű­­veket a legkorszerűbb tech­nikai berendezésekkel látták el a szovjet gépgyárak. Ez lehetővé teszi a szegény ér­cek hasznosítását is. L. Butorina APN A tanács pénzügyi osztályán A lakosság érdekében Az osztályvezető — Rubint Ilona — 14 éve dolgozik a tanácsnál, 10 éven át cso­portvezető volt. 1970. május 1-től megbízott osztályve­zető, 1970. december 1-én kapta meg végleges kineve­zését. Irányítása alatt tizen­hat ember dolgozik — És ebből mindössze kettő a férfi — mondja mo­solyogva. — Az adócsoport nyolc, a költségvetés 6 dol­gozója, valamint két admi­nisztrátor teszi ki a létszá­mot. Feladatunk a lakosság szo­ciális, kulturális, kommuná­lis ellátásához szükséges pénzeszközök elosztása, az állami és egyéb hozzájárulá­sokon kívüli bevételek bizto­sítása. Hatáskörünk a város­ban jelentkező, a városi ta­nácsra tartozó minden ügy anyagi vonatkozására kiter­jed. Osztályunk nemcsak gaz­dálkodó, de irányító és ellen­őrző tevékenységet is folytat. A tanács többi osztályával szoros kooperációban dolgo­zunk, felmérjük a helyi szükségleteket, meghatároz­zuk a helyes arányokat. A helyi szükségleteket az or­szágos irányelvekhez, a pénz­ügyi szabályozókhoz igazít­juk, s minden körülményt figyelembe véve terjesztjük javaslatunkat a tan­ács vb elé Bikky Jánosáé, a költség­vetési csoport vezetője 12 éve dolgozik a tanácsnál. Tavaly november 7-én ki­váló pénzügyi dolgozó kitün­tetést kapott. — Az 1971. évi költségve­tési gazdálkodás során 85 millió 400 ezer forintot for­dítunk tanácsi kiadásokra, míg a fejlesztési alap mint­egy 110 millió forintos ösz­­szeget tesz ki. Egn össze­gek felhasználása, kifizetése, könyvelése, ellenőrzése a fel­adatunk. A pénzkeretek moz­gásána­k fokozott figyelembe­vételével kell munkánkat vé­geznünk. Minden esetben biz­tosítanunk kell a költségve­­tésben előirányzott összeget az illető vállalatnak, illetve intézménynek. Kiss Lajosné, a költségve­tési csoport előadója szól közbe : — Legutóbbi nagy felada­tunk a zárszámadás, a 70-es gazdasági év lezárása, elem­zése volt, illetve ez részben még most is tart. Hamarosan megkezdjük az intézmények (óvodák, iskolák, kórházak stb.) ellenőrzését. Egy-egy el­lenőrzés minden pénzüggyel kapcsolatos dologra (gazdál­kodás, térítési díjak stb....) kiterjed. Legnagyobb felada­tunk a közeljövőben az 1971-es év, valamint a IV. ötéves terv költségvetésének tanács vk elé terjesztése. Ezzel kapcso­latban sok probléma merül fel, mert a rendelkezésre álló összeg nincs arányban a szük­ségletekkel. Vakles Antal, az adócsoport vezetője régi szakember. Sá­toraljaújhelyről került az­­ Ózdi városi Tanácshoz 1959- ben. — Csoportunkra tartozik a lakosság adózásával kapcso­latos összes teendő, a lakbér­pótlék, a honvédelmi hozzá­járulás és más területek ügyeinek intézése. Sajnos, munkánk elég jelentős részét a szabálysértések teszik ki. A mi feladatunk a különböző jövedelem- és keresetigazolá­sok kiadása is. A községfej­lesztési hozzájárulást is mi in­tézzük, itt sok gondunk van­­ a méltányossági kérelmekkel, az adózók mintegy 10 száza­léka él ezzel a jogával. Egy héten három alkalommal tar­tunk ügyfélfogadást, jó len­ne, ha az emberek ezt betar­tanák, mert ha más napokon jönnek, az érdemi munkánkat erősen zavarják. Ilyen „csen­des” napokon intézzük a kü­lönböző ügyiratokat, könyve­lünk, ellenőrzünk, kivizsgál­juk a kérelmeket, panaszokat — utóbbi szerencsére kevés van. A mai például ilyen „csendes” nap. Két helyen el­lenőrizzük a lakbérpótlék­­ügyeket, a mezőgazdaságban dolgozó lakosság jövedelem­adó-tételeit dolgozzuk ki, il­leték-hátralékos ügyekkel foglalkozunk. Rubint Ilona veszi vissza a szót: — A pénzügyi osztály lét­számkeretét 15 éve állapítot­ták meg. A létszám változat­lan, a feladatok viszont nőt­tek. Dolgozóinknak rendsze­resen művelniük kell magu­kat szakmai vonalon, tanul­mányozniuk kell a különböző rendeleteket, törvényeket, hogy eligazodhassanak a sok­szor bonyolult pénzügyekben. A megsokszorozódott felada­tok ellenére is­­igyekszünk helytállni, megtenni minden tőlünk telhetőt a lakosság ér­dekében. árkonyi Törvényekről A Hazafias Népfront Béke­telepi Bizottsága pénteken, 19-én a Kun Béla Művelődési Házban ülést tartott. Az ülésen dr. Lupták Zol­tán, a városi tanács igazga­tási osztályának vezetője is­mertette a jelenlévőkkel az új tanácstörvényt és annak jelentőségét. Beszéde második részében a választási tör­vénnyel foglalkozott. Ezt kö­vetően Szalontai Mihály HNF titkár válaszolt a feltett kér­désekre. — K. — A polgári védelmi kiképzésről Mint korábban megírtuk, mentes a kiképzésben való rész­vétel alól a továbbtanuló dolgozó, az igazolt tanulmányi idő alatt, valamint az, aki indokolt eset miatt (szabadság, beteg­ség stb.) a részvétel alól halasztást kapott. Ezek a mentesítésre módot adó körülmények érdemben nem szorulnak magyarázatra, viszont feltétlenül tudnunk kell, hogy mind az előző számban ismertetett, mind a most leírt mentesség ideiglenes jellegű. Az ideiglenes jelleg azt jelenti, hogy csak meghatározott ideig érvényes a mentesség (pl. tanulmányi év befejezéséig vagy a betegségből való fel­­gyógyulásig stb.), de legfeljebb egy évig. Ez a felső határ igazolt indokok alapján ismét meghosszabbítható. Az tehát a lényeg, hogy akinél a mentességre okot adó kö­rülmény huzamosabb ideig fennáll, évenként kérje a men­tesítés megadását, illetőleg meghosszabbítását. Van viszont olyan körülmény is, amely végleges mentesítést biztosít, ez pedig a rokkantság. Akinek munkaképessége leg­alább kétharmad részben csökkent, nem vonható be polgári védelmi kiképzésbe. Akár ideiglenes, akár végleges mentesítés esetében az enge­délyt formális határozattal a kötelezettség alatt álló személy állandó lakóhelye szerint illetékes tanács vb-elnöke adja meg. Üzemeknél, hivataloknál stb. a polgári védelem üzemi veze­tőjének van hatásköre ilyen határozatot kiadni. Az eddigiekben a polgári védelmi kiképzésről, a mentesítés különböző eseteiről írtunk. A továbbiakban a polgári védelmi szakszolgálat fogalmával és az ottani problémákkal kívánunk foglalkozni. A polgári védelmi szakszolgálat magasabb rendű fogalom, az ilyen feladatra kötelezett állampolgárok feladata az általános polgári védelmi kötelezettségen túlmegy. A pol­gári védelmi szakszolgálat beosztottjai szervezett rendszerben (rajok, szakaszok, század stb.) speciális feladatokat oldanak meg. A feladatok súlyára figyelemmel a szakszolgálati ki­képzés is alaposabb, részletesebb, specializáltabb, általában magasabbak a követelmények. Ebből adódik, hogy a kötelezettség alóli mentesítés felté­telei enyhébbek. Pl. a korhatár alacsonyabb: nőknél 14—55, férfiaknál 14—60 év. Az előbbiekben ismertetett mentesítő szabályokon túl nem osztható be polgári védelmi szakszolgá­latba az az anya, aki 14 éven aluli gyermekét maga gondozza. (Emlékezzünk, hogy a kiképzésnél 6 éven alulinak kellett lennie a gyermeknek, vagy három 14 éven aluli gyermek kel­lett hasonló mentesítéshez.) Egyébként érdekessége a jogi szabályozásnak, hogy azonos helyzetekben az apa nem mentes a kötelezettség alól. / 1971. február 29. Néhány vélemény A minap megkérdeztem né­hány olvasót: ha most újság­író lenne, miről írna? Mi foglalkoztatja, mit tenne szóvá? Íme a válaszok. K. L.: — Kérem, én feltét­len szóvá tenném azt a ha­nyagságot, amit tapasztaltam. Miről is van szó? Naponta járok a Béke telepen? a Mün­­nich Ferenc utcában. Az egyik ház előtt az út szélén ott áll — nem túlzás, ha azt mondom — évek óta egy Pannónia típusú motorkerék­pár (rendszáma: EU 86—02). A nagy havazások idején csak a kormánya látszott ki a hóból. Nikkelezett részeit már teljesen belepte a rozsda. Gyakran látom, amint egy­­egy járókelő csóválja a fejét, amikor elhalad mellette. Én is! Tudomásom szerint a motorkerékpár társadalmi tu­lajdon. E. B. : Rendszeresen járok 13 óra után a Népköztársaság térről a Béke telepre, autó­busszal. Általában ekkor mennek munkába a ruha­gyári dolgozók is. Már több esetben megfigyeltem, hogy sokuk nem a felszállásra ki­jelölt ajtón lép fel az autó­buszra, így aztán teljes ka­varodást okoznak a fel- és leszállásnál. Emiatt történt meg az az eset, amely szomo­rúan, is végződhetett volna. A múlt hónap 28-án 13.30 perckor a kenyérgyári meg­állónál egy ruhagyári dolgozó nő az autóbusz elindulása után kiesett az úttestre a jár­mű hátsó ajtaján a zűrzavar­ban. A baleset után a gép­kocsivezető kiszállt és meg­győződött arról, hogy nem történt-e valami sérülés. Sze­rencsére nem. Azt szeretném üzenni a ruhagyári dolgozók­nak, hogy ők is tartsák be az előírt szabályt, mindannyiunk érdekében. L. K. : — Nem gondolná az ember, hogy milyen hará­csoló egyének is vannak kör­nyezetünkben. Egy példát említenék meg, amiből kitű­nik állításom igaza. Ha jól emlékszem, a múlt év októ­berében az egyik dolgozó azzal a kéréssel fordult a műhely szakszervezeti bizott­ságához, hogy részesítsék őt segélyben, mivel pillanatnyi­lag kedvezőtlen anyagi hely­zetbe került. A kérése meg­hallgatásra talált. Mit ad is­ten, január első hetében va­donatúj személyautóján állí­tott be a munkahelyére — sokak meglepetésére. Mond­ja meg őszintén, tisztességes dolog az ilyen? Persze a szakszervezet is hibás, ami­kor „körültekintés” nélkül fizet. .­. S. G.-né: — A közelmúlt­ban Budapesten jártam. Több munkatársam megbízott, ve­gyék nekik ezt is, azt is. Szí­vesen tettem eleget kérésük­nek, így aztán egyre több lett a csomagom. Egy részét beadtam az Engels téri autó­busz-pályaudvar csomagmeg­őrzőjébe. Hazaindulás előtt kikértem a csomagokat. A nagy sietségben azonban az egyiket a megőrző előtt felej­tettem, s csak indulás után vettem észre. Közöltem az esetet a kalauzzal, aki rög­tön konzultált a gépkocsive­zetővel. Megálltak és egy Bu­dapest felé haladó autó szol­gálati személyzetével közöl­ték a fentieket. Másnap reg­gel értesítettek a helyi for­galmi irodából, hogy menjek a csomagomért. Ezúton is szeretném meg­köszönni a Volán dolgozóinak nagyfokú lelkiismeretességét. K. M.

Next