Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-03 / 1. szám

26163.> • jffe 4 mi ' y HAZÁÉRT- KAKOSIVAl ftfär, Vl ®vf. 1. sz. 1951. ian. 3. %.ra: 30 fiiiér Kíváncsian állják k'»riM a fúrógépet a pajtások, a kispest] úttörő-házban. eppen nppek - még higyje. iaémak irn­Szép jelenből boldog jövőbe ■Ír új év első napját sokezer év óta megiinneplik nz emberek- < r° tok-sok babonái fűztek ehhez ,, ryiphoz — »melyik poriig igazában °!n~ olyan, mint a többi. A sok babonát a félelem szülte. 4-ok ’,,.•••• sorsát valaha irányitollák — és irányítják még most is sok nr i-ágitJ' táplálták, terjesztették a babonákra. Csak hidd féljen a" nép' flw!/ ' hopp riete a vaksors kezében van. Higyje azt, hogy titokzatos hő­nyit ják, a mélyeket ki kell engesztelni.' Igg volt e: j(; azoknak" tri-'k hasznot húzlak a nép félelméből és elmaradottságából UH hoz a; áj év azoknak, akik 'efnyonutiá.shtm élnek? Valóban csak feleimet. Inzonylmnnságot. Iga:, hogy pem. földöntúli hatalmak nnatk óznak bmr sorsakba -- de elnyomóik éppen elég szenvedést, nyomort m-oaláMa- t:ost tartogatnak szamukra. Igen. vonnak sötét hMtUmhk, de nem a földön 'túl hanem itt, a földön. Sötét hatatmák. amelyek háborút akarnak ma-tulási bombát, rettenetes szenvedést ártatlan gyermekek, ártatlan emberek "milliói szarnám. Milyen más nálunk az új esztendő bek ás: öntése.' fi évet üdvöHünl- új szabod esztendőt, immár a hatodikat azóta, hogy Szteilin elvtárs hőá katonái felszabad,toltok hennánké!. A szabod „épek barim családidban élünk hazánk sorsa nem elszánt es sálét hah,lmok. hanem népünk bölcs vezetőinek ke*éb°n van. Biztos és jóságos kezekben. 4 mi népünk bizakodva, mosolyogva köszönd az aj éveli Rákosi elvtárs egyre szebb, egyre napfényesebb, egyre vidátnahb jövőbe vezet minket. .4 mi ítjesztendőnk nemeseik egyszerűen egy év a sok köztit, mi szeretjük a: Wöl-es esztendőt, örömmel üdvözöljük és úgy nevez­zük: Az.. Ötéves Terv második esztendeje. \ ekünk nem kell százesztendős jövendőmondó althoz, hogy belelássunk a jöftőbe. mint a regieknek. Mi csak egyszerűen fellapozzuk Ótéves Tervünk nagyszerű lapjait és jövőnk máris ránkmosolyog. .4 mi népünk szabad nép, maga építi, maga alkotja a jövőt. , . Itt épiif a Dunai I nsmü. mellette a szocialista város. Készül a földalatti 'Budapest utcáin járva már megtopinthaljuk kezünkkel, tulajdon két szemünk­kel látjuk a jövőt, hiszen itt építik szemünk előtt! Iskolák épülnek országszeri", fehérfalú. sokemeletes, csillogó ablaki, lakó­házak. Ott is. ahol uiég most üres telek ásít. gyár épül. ház épül az Ötéves Iérvben. már tudjul: eiöre. pontoson. rt mi hazánk tervország, belelátunk n jövőbe, amelyet magunk teremtünk. Ahol nur még kopár a föld, erdők tűinek majd ki tr földből. Egyre széle­sednek 11 ggapoimezők. J.es: nekünk is vizierőművünk, minden ' faluban kigtjul- lad n villany; (izérí oly buldogok nálunk az emberek, mert mar előre tudják, hisz benne van 'ne Ötéves Tervben! De talán senki sem olyan boldog ebben a hazában, mint éppen az ifjú­ság, az áttörök. Bégebben is gyakran mondták az idősebbek a gyermek éknek: Előlied a: élet! Igen, igen. de mily a, étet álH régen a gyermekek előtt f Jobb volt azt előre nem látni. Ki ismerte azt l Maguk a szülök sem tudlak, mir" nevelik gyermekeiket. azt sem tudták, lesz-e számukra akár holnap is kenyér. Most:1 M\Ai/ Itff letilt :.ri rtr,\ », ‘ •’* • 7' *J' • •*' ^ v * / minden ebben a hazában. Tanulj, hogy birtokba vehesd. Akarsz mérnök lenni? Tessék. Vagy inkább bel egeket gyógyítanál'! Szükség van rád, kitárt ajtó vár mindenütt ebben u hazában. .4 bányákban egyre több gép dolgozik léged D várnak a gépek, a le ügyes kezedre, müveit eszedre, hogy gyarapító:, újíts, szerez: dicsőség1'!' a hazának, a népnek, önmagadnak. ( ti fel a traktorra, tanulj meg növényt nemesíteni. Kutass a földben, szedd szel a: anyagot, tégy vegyész fizikus, geológus, feilödö hazád ezerféle gyönyörű hivatást ad kezedbe. Ezüstszárnyú repülőgép vár rád. fel száll hatsz vele „ magasba, légy repülő Vagy szolgáld hazádat, mint a nép katonája és forró szeretettel vesz korú. n néped, meri az ö békéjét véded. \ régiek boldog újévet kívántak egymásnak, mi dolgozunk. tanulunk, harcolunk a boldogságért. Mi tudjuk, hogy jövendőnk a mi kezünkben van. Olyan les- ,rz amilyenné mi tesszük. Az amerikaiak és csatlósaik, a lökések, kizsákmányol ók ivrn irányifiák a mi sorsunkat. Kyolcszázmdho hek-harcos, kő-lük mi is bizakodva, kemény",, tekintünk előre: o: aj esztendőben meg inkább helytállnak és még erősebbek leszünk. Még elszántabban harcolunk: n bekéért. Kispesten Msv&tíák äi Népes raj lelne az úttörőkből, kiváncsi pajtáshad orr-orr mellett, akik a kispesti Rákóczi-uteában, az beles rajtuk. újonnan felavatott úttörö-ház előtt Az ablakokat belülről Ízléses nyüizsögnek. Szeretnének bemenni, csipkefüggöny takarja, de az izga- de kívánságuk nem teljesülhet: lőtt paitásszemék csillogása a. vas- odabenn takarítanak, padlót fénye- lemezt is átvilágítaná ebben a pil- srteriek. a falburkolatot fényezik, tanaiban, nem egy' ritkás csipke- — készülődnek a megjutalmazott függönyt. pajtások fogadására, akik jotanulá- A szemük elé táruló látványtól suk iutahnáu! eljárhatnak majd az aztán az orrok még szélesebbre la- úttörö-ház-pompásan felszerelt szak. púinak az üvegen, a szemek csiifo- köreifce. Mindezt az épület előtt gása is fényesebbre villan és halk, zsongó pajtások is jól tudják, de de annál elragadraíotiabb sói; a jók nem bírnak k.Vviu óságukkal, s kelnek«*,majd., nmuhavezényszóra A ■ kispesti úiiör.ö-ház könyviárában. gy.é>-t, h?|isrp<. lelke-. U r.v‘ A ad*:;!­egy szeplősarcú, élénk tekintető társuk javaslalát: lessenek be az ablakokon, — Úgy van! Igazad van, Jancsi! Nézzünk be az ablakon! — zúg a helyeslés, s máris megszállják a földszintes ház tízegynéhány abla­kát. A nagyobbaknak alig kell ágas­kodniuk, hogy belássanak, de a ki­sebbeknek bizony fel kell kapasz­kodniuk idősebb társaik vállára. Cselekedetükkel semmi kárt nem tesznek az épületben, mégis: á fé­nyes-tiszta ablaküvegek mintha rősszalóan csillannának, amikor a SZÓ ih ól törí jni’A. ’miittc indul meg a lelkes szóáradat. — Odanézz, Pista, ez aztán az elektrotechnikai szakkör! . . . Meny­nyi rengeleg szerszám! ... És mind vadonatúj! . .. Ez meg a lakatos- műhely! . . . Hu. de töméntelen sok szerszám van itt is! . . . Emilt meg gyalult, satuk, vésők, főrészek! . . . Remek kis asztalosmühely! . . . Oda­nézzetek, mennyi . kémcső, górcső, nieg lombik álhitt a' polcokon!... Biztosan a biológiai szakköré! Meg a kémikusoké!.’. . Te Pali. látod azt a szekrényt, amelyik nyitva áll?... Látóin, hát, tele van hangszerrel. Még egy zongora is áll ? szekrény mellett!... Amott meg egy film­vetítő! .... Így folyik, ömlik a szó a pajtások ajkáról, aztán egyikük mélyen fel- sóhajt: — Hej, de nagy boldogság is lehet maid idejárni __ Mire a szepiősarau: — Te is idejárhatsz, ha jól ta­nulsz! — Ne féfj. egy hónap múlva min­den tárgyból ötösöm lesz ... így fogadkozik a pajtás és látni rajta: nagyon erős elhatározás szü­letett benne. A többiek arca is meg­változik. Elcsendesednek. És amint lassan távolodnak az úttörő-háztól, ha nem is beszélnek róla, mindany- nyian ugyanarra gondolnak: na­gyon sokat és nagyon komolyan kell tanulniuk, hogy meghálál­ják a szerető gondoskodást, amely­ben az ötéves terv alkotói részesí­tik nz úttörőket. Hiszen még ebben a tanévben több úttörőházat kap­nak a pajtások, nemcsak Budapest munkáslakta kerületeiben, hanem az ország ipari- és bányavidékein is. £s mindegyik hasonló lesz az elsőhöz, a. kispesti úttörő-házhoz, amelyben könyvtár, mozi. zongora, rádió, teljes zenekari felszerelés, asztalos-, repüiögépmodeUező-, la­katos-, elektrotechnikai. fizikai, biológiai es Kémiai felszerelések várják az úttörőket. Az ötéves terv végére pedig any- nyi úttörő-ház lesz, hogy azokban az ország összes úttörőjének jut majd hely. Mert akkorra minden pajtás eléri majd az úttörő-ház: látogatásához megkívánt tanulmá­nyi színvonalat. Azért érik el, mert tudják: a jótanulás nemcsak béke­harc, nemcsak országépítés, hanem saját boldog életük megalapozása is. Cs. M. B ÜSZKESÉG ÜmC: PETŐFI Amikor Petőfi Sándor elveszett a segesvári csatában, utána még hosszú- hosszú évekig, az elnyomatás, a bus rabság nehéz esztendei alatt, hazavarta őt a magyar nép. Valóságos legendá­kat költöttek róla. Nem akarta hinni senki, hogy igazán nincs töbhé. Be­szélték, hogy bujdosik; akadtak ván­dorlegények, akik visszaéltek ezzel a népi hittel és országjárásuk közben Petőfi Sándornak adták ki magukat. A nép nem tudta, nem akarta Wíxtí, hogy kedves költője, a szabadság pa­csirtája elpusztult a kegyetlen viharban. Nincs költője a magyar népnek, aki jobban, forróbban a nép szívéhez nőtt volna, mint Petőfi Sándor. Áttért sze rette őt annyira a magyar nép? Azért, mert ő is mindenkinél jobban szerette népét, hazáját. Valamennyien jól ismeritek Petőfi Sándor költészetét, életét. Sok gyö­nyörű költeményén millió és mii hő magyar gyermek nevelkedett és nevel­kedik. Nemzedékek óta tőle tanul haza szeretetet a magyar ifjúság, Petőfi verséin keresztül tanulja igazán sze­retni még édes anyanyelvét is. Senki sem tudott a mi nyelvünkön hozzá fog- hatóan énekelni. Ezért, akármilyen jó! ismerjük, akár kívülről tudjuk költe. menyeit, ha elővesszük, mindig uj gyönyörűséget találunk benne. Kimerít­hetetlen kincsesbánya az ő költészete, ezredszer is felfedezzük benne az újat. Hiszen az újnak, a régi elleni harc­nak, a forradalomnak költője volt. Gyakran eszünkbe jut: bárcsak élne most is. Bárcsak megérhette volna szabadságunk szép idejét. Bárcsak itt járna közöttünk, hogy látná beteljesiil- iíen, amit megálmodott, megjósolt, ami. föl biztosan tudta, hogy bekövetkezik: a magyar nép igazi szabadságát, ame­lyet a szovjet nép harca szerzett meg nekünk. Szabad a magyar nép. szabad a ma­gvar haza; vájjon ha Petőfi élne, most már nem is volna miért harcolnia? De igen, volna! A magyar nép El­szabadult, de nincs még az egcsz ':ia gon szabadság. Nem űztük -1. sötétséget minden földről. És Pf 0 •• miért minden igazi forradalmár, csak szeretje a szabadságot, hanem gyűlölte is ellenségeit. Petőfi nem a" rándozott a szabadságról, hanem har­colt érte. Tudta, hogy a szabadságot csak áldozattál nyerhetjük meg. hogy a szabadságért nem sok semmi áldozat. ..De. szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől, félted? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód S lesz sereged ezer és ezernyi. Kész meghalni, vagy diadalt nyerni!” — írja „A szabadsághoz” című versé­ben. Ugye! olyan, mintha ma írta volna? Ugye, most is megdobban a szívünk, ökölbe szorul a kezünk, ha halljuk? Amikor fordul az év, a magyar nép mindig megemlékezik nagy költőjéről, mert hiszen Petőfi Sándor az esztendő utolsó napján született. Megemlékez­tünk róla az elnyomatás sötét éveiben és megemlékezünk most is, amikor szabadok és boldogok vagyunk. Az el. nypmatásban reményünket táplálta, erősítette bátorságunkat, hitünket. A szabadságban pedig arra tanít, hogy boldogságunkban se feledkezzünk meg kötelességünkről: a szabadság drága kincs, soha ne engedjük elvenni Ne teledkezílmk meg ellenségeinkről, akik halad es rabságot osztanának nekünk. Iw hagynok. De nem hagyjuk nem feledjük Petőfi Sándor hagyatékát, megvedjuk a szabadságot amelyért annyian, a legjobbak, közöttük Petőfi Sándor is, nju eletet áldozta, Gyakran és szívesen emlékszünk vissza olvasmányaink hőseire. Kedves hőseink viszontagságait, tetteit megbeszéljük, tanulunk hibáikból és jellemvonásaik, szép emberi tulajdonságaik soha el nem múló emléket hagynak bennünk. Különösen a szovjet pionírok életéről szóló történetek segítettek ne* künk abban, hogy munkánkat jobban megszervezzük, hogy szabadságun­kat. hazánk gondoskodását még jobban becsüljük. Az ilyen könyveken keresztül rengeteg tapasztalatot gyűjthetünk. Államunk igen nagy gondot fordít arra, hogy az ifjúságot meg­felelő könyvekkel lássa el. A Szovjetunió csaknem minden iskolájában megalakul a könyvtár mellett a könyvbarátok köre. Ennek a csoportnak adagjai beszélik meg a kicsikkel, hogy mit olvassanak, sőt felolvasásokat tartanak. A „könyvi- barátok” hívják fel a pionírok figyelmét egy-egy új könyvre, plakátokat rajzolnak, gondoskodnak arról, hogy a könyvekről írott vélemények nyil­vánosságra kerüljenek a faliújságon, vagy a rajok villámhíradóin. Ösz- szegyiijtik nagy emberek mondásait a könyvekről, az olvasásról, meg­tanítják a gyerekeket a katalógusok használatára, hogy a nagy könyv­tárak bőséges kincsestárát is megismerhessék. A ..könyvbarátok” segítenek az önkormányzatnak az olvasókonferen­ciák előkészítésénél és érdekessé tételénél. Sohase felejtsétek el. hogy a könyvek nyitják.meg előttünk a TUDÁS hatalmas kincsesbányáit. Lenin és Sztálin sokszor beszéltek erről a* ifjúságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents