Pajtás, 1953 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-07 / 1. szám

A A DOLGOZÓ NÉPÉRT A HAZÁÉRT - RÁKOSIVAL ELŐRE? A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG UPJN UITÜHÖK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA VI«. CN F., 1 SZ. ARA 10 FILLER l 1 j VNl .\R 7. MÄK® S JUELVTÄR S ( A-S2-UHAKALLÓI BÁNYÁSZOKNÁL ) Oll. ahol a napiéiiv vakítóan csillogtatja a hivat, hazánk egyik legmagasabb pomjiu épüli a galyatetöi üdülő. Népünk legjobbjai: é.munkások, Kossulh-díjasuk, sztahanovisták üdülnek ill. Ma ebéd illán nem pihentek le a vendégek. Izgatollait várakoznak az előcsarnokban. Minden szem az alagsorra lapad. Olt van az LlB-szoba, ahol az üdülő legkedvesebb ven­dégeivel. a sz uh a ká! lói bányászokkal már műviéi órája beszélget Rákosi elv társ. Drága percek, miért nem lehet niegnyujtani őket? Mar ötödik napjukat töltik itt a szuhakál!ó{ bányászok. Vendégtársaik eddig nem zaklat­ták őket kérdéseikkel, hagyták, hadd pihen­jenek. De most körülveszik őket. mindenki szeretné tudni, miről beszélgetlek Rákosi elv­társsal. és. bár a mentés minden mozzanatát ismerik az újságból, mégis kérik Yrábik elv- társat, mondja el, mit éreztek, amikor a bá­nya mélyén meghallották Rákosi elv társ hangját. Egyik vendég közbekérdez: ..Most vi ták az elvtársak Rákosi elvtársid?” A bányászok mosolyognak, szívesen vála­szolnak. Olyan nagy öröm Rákosi elvlarsról beszélni. Golbert, a legrégibb bányászok egyike szólal meg először: „Vártuk, h g\ne vártuk volna és mégis nagyon meglepett bennünket. Mikor az (JB-szobába szólítottak, azt hittük, hogy a minisztériumból jött va­laki. Nyílik az ajtó — és Rákosi elv társ áll előttünk. — No, most mit mondasz. Golbert? — kérdeztem magamtól. A következő pilJa- natban már köztünk ült és ahogv megszólalt, eloszlott minden félénkségünk, ügy éreztük, hogy édesapánk beszélget gyermekeivel.” Yrábik elv társ veszi ál a szól. Amint be­szél. a vendégek úgy érzik, hogy eltűnik Galyatető, az üdülő barátságos termei, lent vannak a szuhakállói bánya mélyén. Fog­lyok, a bányavíz foglyai már három napja. Azóta nem eltek, alig van már erejük. Kijut­nak-e innen? Érz k-e mégegvszer a nap me­legét? Láthat ják-e mégegvszer szerette’ket? Folytaiba! ják-e mesterségüket: adhatnak-e még szenei a hazának? Es felcsendül Rákosi elvlárs nyugodt hangja: ..Nektek élni kell! Ne adjátok fel a reményt!” — Rákosi elvlárs szavára keményen, fe­gyelmezetten harcoltunk életünkért —1 foly­tatja újra Golbert elvlárs. — Harminckét év óta vagyok bányász, amikor odakerültem ko­csisnak, tizenkét éves gyerek voltam. Akkor — öregnek éreztem magain. most pedig na­gyon fiatalnak. Most újjászületlem. Igen, csak hajszálon függött az életünk. Ezt must már Rákosi elvtárs is megmondta. Nagyon aggódott értünk. Csak ügy. mint mi, India, milyen sok veszély fenyeget bennünket. Éj el- nappal ránk gondolt, félóránként kéri rólunk híreket. — Most pedig újév napján meglátogató t bennünket — mondja Szaniszló elvtárs. — Nem is tudom, mivel háláljam meg Rákosi elvtárs szeretetek Azaz tudom: ezentúl még jobban dolgozom, még több szenet adok hazámnak. Szűcs Zsuzsa diszhta, huszonegy éves. tíz hónapja dolgozik a bányában. — Hogy ez a Szerencsé lenség történt, nem fél vissza­menni a bányába? — kérdik tote. — Most már nem félek, moü szereti nu*g igazan a bány át. Meggy*''ön' l<* tm »ác­saimat is: ne féljenek a bányától. Rákosi elv­társ éppen most mondta: ..Nem engedem, hogy a nők nehéz munkát végezzenek a bá­nyában, csak olyat, ami szervezetüknek va­ló.” Majd beszélek az úttörőkkel is. hogy mi­nél többen készüljenek bányásznak. — Most már biztos, hegy sok pajtásból lesz bányász — mondja mosolyogva Yrábik elvtárs. — Rákosi elvtárs eml telle a n pók­ban különösen sok leve’et kapott az úttörők­től. Azt ígérték, hogy bányászok fe znek, a szuhakállói példa buzdítja őket: hazánkban nincs mitől félniük a bánya mélyén. Rákosi elvtárs jó egészségben találta újév napján a szuhakállói bányászokat, jó egész­ségben találta az egész magyar népet. B z- tonságos életünket, szép jövőnket, a Magyar Dolgozók Pártjával, Rákosi elvlácssal ép t- jük. Köszönjük szerelő gondoskodását. Rákosi elvtárs! Derzsi L ti A DISZ Központi Vezetőséqe naqy újévi ünnepélyen látta vendéqül a i-e-j- |obb budapesti csapa qárdistáUat december 3» én. A KÖzqazdasáqi Eqye‘*»r* gyönyörűen feldíszített termiben Petrák Lajos elvtárs. a DISZ Központi V»ce- tóséqenek titkára szeretettel üdvözölte a pajtásokat A csapitqárdisták a t<é»S de u'áni órákiq vidám szórakozással. Játékkal töltötték az időt A legnépsze­rűbb művészek szórakoztat ák ókét és Télapó szép ajándékokat osztott < 3 leg jobb in dolgozó úttörök közö t. Üálmz a fWaß. utfefőíí Drágp Barátaim! .4 magyar úttörők lapjában, a ,.Pai :ó • ;u»t” oHróhfiúnt tevése­ket. Nagy örömmel válaszolok rá. Mötf három éve tanulok oroszai, azért még nem halok ezen a nyelven Írni. Most sajnálom iga­zán* Jjogtj nem készüliem jel még szorgalmasabban az oro>z órák­ra. ígérem, hogy ezután még k >- molyab bún Iái ok hozzá a tanulás­hoz és nemsokára már oroszul írom levelem. Minket a Szovjet Hadsereg szabadi toll fel a lökés uralom alól. Oj gépekíél, vetőmaggal se- 'gitellek bennünket. Ma már olyan növények is vannak hazánkban, melyekről hél évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Öj h da kát, új iskolákat, lakóházakat, napközi- otthonokat, népboltokat, gyárakat kaptunk. Budapesten most épei a földalatti vasát. Az Aljáidon csa- t*r~ríb,i! Kiváljék. Minket is as- szép, áj átiöröházzal ajándékozóit meg államunk. December 21-én, Sztálin elvlárs születésnapján avattuk fel. Ha majd megkezdő­dik benne az elet, akkor részlete­sen beszámolok' munkánkról és elküldöm üli'nőházunk képét is. A mi városunk é’s iskolá ik messze van tölelek, de az igaz barátság legyőzi a távolságot. Btzlos vagyok abban, hogy leve­leinken keresztül még jobban megismerünk és megszeretünk benneteket, még szorosabbra fű­ződik a szovjet pionírok és a ma­gyar úttörők barátsága. Kiss Mária, Nyíregyháza, Geza-u. 23. L A LEGFONTOSABB „F.n. a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője — pajtásaim színe elölt fogadom, hagy minden körül- ménnek közöli hűséggel szolgálom a dolgoz» nép fi gyét. Fogadom, úgy élek és tanulok.' Iiogt/ hazám hasznos építője, a béke védelmezője váljék belőlem. — A fid gozó népért, a hazáért — Rákosival előre!" Szőri«* az országion ezer és ezer csapalgárdisl a is­mételgette ezeket a szavakat a csapptgárdista-talál- közön. Ezer és ezer gárdista emlékezett vissza arra a napra, amikor úttörő lett Hogyan teljesítettük foga- ri almunkat? Hogyan tartottuk be szavunkat? Erre vá- I i-zoltak gárdistáink a megyei találkozón és a csapa­tokban megtartóit gárdistagyűléseken — Milyen jó, hogy felidéztük most, mit fogadtunk, amikor úttörők lettünk — mondt i Nagy Magdolna kopp íny monostori csapallanácseluök pajtás, — Sokan rn-gieledkeztünk róla. Megfogadtuk, hogy úgy élünk és tamilunk, hogy hazánk hasznos építője, a Iwke vé­delmezője váljék belőlünk Amikor sokan hiányoznak az osztályból, vagy Késnek és nem tanulják meg a lec­két, akkor nem tartják meg fogadalmukat. A csapat­ban most újból beszélgetünk majd a fogadalomról és minden rajban kitesszük a fogadalom szóvegét, hogy soll t el ne feledkezhessünk róla Milyen sokszor halljuk a pajtásoktól; Fogadom, h egy ezentúl jobban tanulok és nem késem et az isko­lából. Fogadkoznak, hogy jobbak lesznek ezután Sza­vukat adják a pajtások és néhány nap múlva elíeled- keznek róla. Szabad é az úttörőnek játszania a szav á­val? Szabad-e megfeledkeznie fogadalmáról? Nem. Ezt nem szabad tennie akkor sem, ha csak egymás közöli fogadkoznak és különösen akkor nem, ha a zászló előtt tett fogadalmukról vau szó, Parragh pajtás,kiskunhalasi rajlanáeselnök,csapata példaképe Amióta fogadalmat tett és vörös nyakken­dőjét megkapta, egv percre sem feledkezett meg foga­dalmáról. Amikor tanul, vagy úttörömunkáját végzi, mindenkor arra gondol, hogy megfogadta: minden munkájával a dolgozó nép ügyét szolgálja. Tanulás, vagy vasgyüjtés? Parragh pajtás egész rajával élen­jár a munkában. Fegyelmezetlen egyik-másik pajtás? Parragh pajtás, a rajlanáeselnök nem a nyakkendő elvonását javasolja, hanem arról beszél, hogy mit je­lent az adott szó. Megértik öt a fegyelmezetlen pajtá­sok is, mert érzik, hogy csak az lehet úttörő, aki tel­jesíti, amit vállalt Sok szó esett a gárdislagy üléseken a vörös nyakken­dőről. Van olyan esapaltunács, amelyik, ha valaki nem úgy viselkedik, mint ahogyan kellene, elveszi a nyak­kendőt A pajtás ilyenkor nagyon -búsul, de amikor látja, hogy rajában, csap iéiban csak néhány pajtásán vau nyakkendő, úgy éfzi, hogy „úgy sem tudják, raj­tam miért nincsen nyakkendő, nem is olyan nagy baj« hogy elvették". Némely csapattanács ügy véli; versennyel lehetne a pajtásokat „rábírni", hogy mindenki viselje a Visca nyakkendőt. Aki igazán úttörő, aki egész szívével é zi, hogy mit fogadott a zászló előtt, amikor útlóró lett, az büszkén és boldogan viselt nyakkendőjét. A csapalgárdlsták ezrei újliól fogadalmat lettek a gárdistáialálkmtón és gyűléseken, hogy minden pajtá­suknak elmondják újlxil és újból, mit jelent az útiorö- fogadalom, mit jelent az adóit szó. Nagy Szilárd almásfüzitői csapallanáeselnők lg/ beszélt a találkozón; „Most látom csak igazán, mi le­het az oka annak, hogy a mi csapatunkban sok a hiba. A legfontosabbról feledkeztünk meg, fogadalmunkról. Sokan már nem is emlékeznek arra, hogy mit fogad­tak. Ebből adódott a fegyelmezetlenség és. az. Iiogy kisebb dolgokban sem tartottuk meg szavunkat. Foga­dom, hogy csapatomban ezentúl úgy dolgozom, hogy valamennyi pajtásommal együtt hazánk hasznos építői, a béke védelmezői váljanak belölünk." Gárdisták! Dttörökt Beszéljétek meg az őr-.ben, r íjban, mire kötelez benneteket az úttörőfogadalom, az adott szó. Ha va­laki elfelejtette volna, tanítsátok meg a fogadalom szövegére. Az új esztendő liozzon valamennyi csapatnak ftj. |á eredményeket a tanulásban és úttörömunkában V

Next

/
Thumbnails
Contents