Pajtás, 1953 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-14 / 2. szám
Megyei mpaifjérdista-találkozóról Mindenhonnan a megyéből, Karcagról és Túrkévéről Sok-sok ifjú alförd Összegyűlt, hogy megtárgyalja, /. / mesélje, meg vitassa. Hogyan dolgozik csapatja. Felmerült itt számos kérdés. Magautalás, Orsigyűlés. Ezeknél ám az a fő. Gárdista, te lépj elő. Tanulj jobban, vegyen példát Rólad minden úttörő. Ha valaki rosszul felel. Segítsd mindig türelemmé, Szép kötelességedez. Rangjelzésed kötelez. Tanáraid bíznak benned. Tiszteljed az idősebbet. Pajtás! Ila ezt megfogadod. Szeretni fog a csapatod. El ne lankadj sohasem. Keljél új erőre. Egy legyen a jelszavad. Hazánkért ..előre!” SÁNTA SÁNDOR útján Szolnok, Sipos téri iskola. Még októberben, az egyik őrsi ülésen történt Sajtóbeszámolót tartottak a pajtások. A mi újságunk, a Pajtás. Minden betűjét elolvassuk. A legérdekesebb cikkeket örsi gyűlésen megtárgyaljuk. Most is igy történt, illetve csak történt volna ... Mert mikor az őrsvezető megkérdezte, mit olvastunk az utolsó Pajtában, nagy zűrzavar támadt. -- Faliújság! — Vándorol... Mi is küldjünk! . . . Egyszercsak hazaér ... Sok levél lesz benne! Sokat mesél ... Egyszerre beszélt, tervezgetett az őrs minden tagja. — Igen, készítünk, természetesen elküldjük... Aztán nem beszéltünk róla többet. Eddig tartott csak a lelkesedés? Már elfelejtették volna a vándorfaliújságot? Nem! A nagy csend mögött komoly munka folyt,minden szakkör (irodalmi, fizikai, bilógiai) dolgozott a maga talnsságán. Gondos munkával, ngy korú lekötéssel válogatták meg minden darabját. Most, hogy elkészültek a munkával, újra izgatott tárgyalás kezdődött. Hová küldjük? A határozat a következő: Az első vándor az irodalmt szakkör faliújsága lesz. Prügyre indul. A képek, cikkek, rajzok a 48-as idők irodalmával foglalkoznak. Jó segítség lesz a prügyi pajtásoknak a januári rajklubnap előkészítéséhez. Balázs Mária csapattanács elnek levele kíséri: — Kedves Pajtások! Fndítjuk a vándor-faliújságot, használják, aztán küldjétek tovább egy másik csapatnak. Előbb azonban tegyetek néhány sort a kis levélládába, tanultatok-e belőle, mit, hogyan? Így év végére sok értékes, kedves levéllel tér majd haza Budapestre a IX. Gyáli út 25 . leányiskola úttörőcsápatábol MINDENNEK ALAPJA Tüzes vita fejlődött ki az egy megyei csapatgárdistatalálkozón az új és régi szervezeti leépítésrül. Molnár János csapattanácselök beszámol arról, hogyan használja csapatában a meggyőzés és példamutatás célravezető eszközeit — Nálunk — mondotta — mndenki szívesen, örömmel vesz részt az örsi gyűléseken, mert pillapati segítséget nyújtunk egymásnak. Az új szervezeti felépítés fellendítette csapatunk életét Sokkal tevékenyebbek a pajtások, az őrsök, a rajok. Sokkal több új kezdeményezés születik. Az egyik őrs például megbeszélte egy alkalommal, hogy nem szépek, nem tiszták a füzetek. A megbeszéls eredménye az lett hogy a tanár elvtársak megdicsérték a pajtásokat a szép, tiszta füzetekért. Ugyanígy a rajok is sokkal önállóbban dolgoznak. Megvizsgálják, melyik tantárgyból állnak gyengén és rajgyűlést kezdeményeznek a tantárgy segítésére. Ezt mind az új szervezeti felépítésnek köszönhetjük. Molnár pajtásnak minden szaván érződött, hogy tudatában van példaadó felelősségének. Éreztük valamenynyien: ő az a tanácselnök, akit szeretnek és követnek pajtásai. A következő felszólaló Lakatos László pajtás volt, a szomszéd községből. Allitólag hasonó komoly eredményei voltak. Állítólag hasonló sikerekkel működött csapata. Lakatos pajtás hangja erőteljes volt, olyan úttörő hangja, aki kezében tartja csapatát. — Be kell vallanom — mondta — nálunk nem ment olyan „s mán" a dolog. Nálunk — emelte fel hangját Lakatos pajtás — talán azt, mert nálunk „nehezebb” és fegyelmezetlenebb pajtások vannak, bizony szigorúbb eszközökhöz kelett nyúlnom, míg egy-egy pajtás „eszhez sért". Néhány, jónéhány pajtásnak elvettük a nyakkendőjét, néhányat kizártunk a csapatból, rendeten magatartásuk miatt és azért, mert nem vettek részt az örsi gyűléseken. De eredményeink — és itt keményen csengtek Lakatos pajtás szavai — bebizonyították, hogy jól dolgoztunk. A pajtások végül is „kényszerültek" belátni, hogy a csapatban rendnek kell lennie. Mi — fejezte be szavait lakatos pajtás — megtartottuk a régi szervezeti felépítést, mert így jobban kézben tudom tartani a rajtanács elnököket, kiadott utasításaimat jobban végrehajtják Somogyi Károly pajtás már akkor nem tudta elitkolni rosszalásét, amikor Lakatos pajtás beszélt. De várt, amíg befejezi, csak feljegyzett valamit. Amikor Lakatos pajtás leült, egyszerre hárman is feltartották kezüket, hogy hozzá akarnak szólni. A nemtetszés moraja futott végig a pajtások között. Somogyi pajtás kapott szót elsőnek. — Szerintem — mondotta — Lakatos pajtás elvetette a sulykot. Derültség támadt. — Szeretném megkérdezni Lakatos pajtástól — folytatta Somogyi pajtás —, mi történik azokkal a fiúkkal, akiket kizártatok? Ki foglalkozó velük? A nyakkendőt sem lehet folyton elvenni és visszaadni minden csekélységért. Mészáros Pista vette át a sz.it: — Nálatok. Lakatos pajtás, eszerint az a hang uralkodik, hogy „kell" és „köteles", pedig az a helyes, ha a pajtások önként vállalják azt, amit amúgy is szeretnek, cinálni. Szívesen, vidáman és önkéntesen. Akkor tudja minden pajtás erejét és akaratát összeszedni, ha érzi, hogy pajtásai mellette állnak, mellén ott ragyog a vörös nyakkendő. Most Kovács Anti pattant fel: — Szerintem — kezdte, kis szünetet tartott, aztán minden szót alaposan megnyomott — mindennek az alapja az, hogy a szervezeti felépítés helyes legyen. A csapatban lencs helye a parancsolgatásnak Az új szervezeti felépítés alapja az önkéntes fegyelem és nekünk erre van szükségünk. cyffenfined Kebelig tempesz. December 12-én történt Chilében, Dél-Amerikában. A szíjkorbács szünet nélkül csattogott a rendőrök kezében. Amikor az egyik ember elájult az ütésektől, a másikat rántották ki a sorból középre. Nem kímélték az asszonyokat sem. Kis Martin előbb végtelen csodálkozással, majd iszonyattal nézte az embertelen kínzást. Képzeletében újra és újra lepergett a történet. Reggel három kis testvérének éhes sírására ébredt. Gyorsan felöltözött, hogy valami kis kereset után nézzen. Az egyik utcasarkon embercsoportot vett észre. Ő is közéjük furakodott. Egy kocsin állva idősebb ember beszélt. De hogyan? Még most is beledobog a szíve, ha rágondol. Azt mondta az egyik emberre mutatva: — Te miért vagy munkanélküli, mit gondolsz? Mert a textilgyárat, ahol dolgoztál, hadianyaggyárrá építették át. Te ma munka nélkül kóborolsz az utcákon, holnap pedig behívót kapsz és akaratod ellenére elvisznek harcolni más népek ellen, mert ezt kívánja az amerikai tőkések érdeke . . . Mindannyiunknak a béke híveinek nagy táborához kell csatlakoznunk. — „Miért bántják? Miért verik itt ezeket az embereket? — Mert békéről beszéltek?". Az egyik rendőr megragadta nyakánál a kabátot, berántotta középre és ütlegelni kezdte. — Adok én nektek békegyűlést — hördült fel a rendőrkapitány s olyat rúgott Martinba, hogy az rögtön összerogyott. — Csilében csak úgy élhettek, nyomorultak, ha befogjátok a szátokat Minden uszitót, aki a békéről pofázik, saját kezemmel verek agyon. Martin nem bírta sokáig az ütéseket. Elájult. Félhomályos, dobos helyiségben tért magához. Körülötte emberek ültek. — Hol vagyok? — kérdezte. — A börtönben fiacskám. A börtönbe kerültünk mindanynyian. Martin felült. Úgy érezte, mintha egész testét késsel hasogatták volna össze. — Nagyon fáj mindenem. Máskor messzire el fogok kerülni minden utcai gyűlést. Megijedtél fiacskám? — szólt oda neki a vele szemben ülő öreg. — Nem ijedtem én. — Tudod miért vertek meg bennünket? Martin tagadóan rázta a fejét. — Mert gyengék ... Úgy félnek ezek a ívekétől, mint a tűztök Gumibottal akarják belénk fojtani a szót. Meg akarnak felemlíteni, hogy ne merj szólni, ha éhezel, ha nyomorogsz. Hogy ne merd felemelni szavad a háború ellen, amelybe a mi hazánkat is bele akarják sodorni. — Dehát mit tegyünk? Ha sokan volnánk, akkor iglm, akkor erősek volnánk. Akkor meg tudnánk védeni a békét. — Mi erősek vagyunk, nagyon erősek. Hazánkban száz és százezer ember harcol ugyanúgy mint te, vagy én. De nemcsak hazánkban, hanem az egész világon harcolnak az emberek milliói. Bécsben most ült össze a Népek Békekongresszusa. Ott vannak a mi hazánk küldöttei is. Lehet, hogy ma éppen ők beszélnek és elmondják, milyen hősiesen harcol a csilei nép az északamerikai banditák, a béke legnagyobb ellenségei ellen. A kis Martin szive itta a Szavakat. Az öreg szava: benne is büszkeséget keltettek. .Nagyon nagyon büszke vet, hogy ma ő is tett valamit a hékéért. És már az ütések helye sem fájt úgy neki. F. Gy. Annyira lenyűgözte a körülállókat az öreg beszéde, hogy észre sem vették, amikor körülfogták őket a rendőrök. És most itt vannak a rendőrség szennyes szobájában. A kis Martin nem tudta még teljesen felfogni, hogy mit is jelent az a szó, hogy béke. De ahogy újra és újra elismételte magában, még a lelke is beleremegett. Egész lényét valami jóleső, felemelő érzés öntötte el__ A rendőrök éppen az öregetütlegelték, aki az utcán beszélt. A szíjkorbács nyomán felhasadt az arcbőre, de egy jajszó nem hagyta el a száját. Megvetéssel és mélységes gyűlölettel nézett farkasszemet kínzóival. Századparancsnoki dicséret Orbán József elvikrs, lapunk munkatársa néhány hónap óta néphadseregben teljesít szolgálatot. Levelet írt munkatársainak, elmondja, mit is jelent, hogyan nyilvánul meg a katonaéletben az igazi fegyelem. ..Sünin gondolok vissza régi munkámra. Ha visszatérek hozzátok, különb ember leszek, mint amilyen voltam. A néphadseregben sokat tanulok, sokat fejlődöm. Már század parancsnoki dicséretben is részesültem a fegyverem tisztaságáért. Amikor megnézték a fegyvereket, nehéz napunk, sok munkánk volt. Voltak olyanok, akik úgy gondolták, mm fontos, hogy a fegyver most is tiszta legyen. De én nem bírtam nyugodni. Ragyogóra tisztítottam fegyveremet. A mi szakaszunkból a szemlén éppen az enyémet kérték. Arra pedig légy se szállhatott, mert silyos dombnak hitte volna az oldalát. Akkor szereltem meg igazán a fegyvert. Néha még az oldalát is megveregetem, ha örülök valaminek. ígérem elvtársak, hogy ezután is jól dolgozom, becsülettel megállom, helyemet." Mindent lehet, estik akarni kell A türjei csapat hetedikes pajtásai december hónapban nagy hetükkel írták be nevüket a csapat naplójába. Lássuk, mivel érdemelték ezt meg? Sztálin elvtárs iránti szeretetüket azzal fejezték ki, hogy megfogadták, december hónapban egyetlen pajtás sem hiányzik a rajból. Nem volt könnyű adott szavuknak eleget tenni. Több pajtás két-három kilométerre lakik az iskolától. Esett az jelentették a belépő tanárnak: „nincs hiányzónk!” Kovács Margit pajtás az egyik napon szomorúan jelentette be: Holnap nem tud iskolába jönni. A cipőjét talpalni kell, ezenkívül csak egy nyári cipője van, ez bizonyára ottmarad a jó vendégmarasztaló sárban. Sebaj! — mondta Szabó pajtás — amíg Margit cipője elkészül, minden nap elmegyünk érte kerékpárral és tanítás után haza is viszszük Úgy is lett. Kovács pajtásnak nem kellett otthonmaradnia cipőjavítás miatt Az úttörőmunka nemcsak Kovács Margit pajtáson segített. Szabó Gyula is jobb úttörő azóta, amióta munkát, áldozatot vállalt a csapat elé, fújt a szél, a gyakori disznóölések is nagyon csalogatták a pajtásokat az otthonmaradásra. Sokszor feltették magukban azt a kérdést: menjek-e holnap iskolába, vagy ne? Csak egy pillanatig haboztak — azután eszükbe jutott, hogy Sztálin elvtársnak tettek ígéretei — és másnap újra örömmel becsületéért.