Pajtás, 1956 (11. évfolyam, 1-42. szám)
1956-01-05 / 1. szám
Az elnök, a kisfiú A Német Demokratikus Köztársaság január 3-án ünnepli elnökének, Wilhelm Pieck-nek 80. születésnapját. Ebből az alkalomból közöljük ezt a kis történetet. Az elnök minden reggel gondosan áttanulmányozza a napilapokat. Egy nap a „Berlini Újság“-ban arról olvasott, hogy egy kisfiú nagyon szeretne egy akváriumot. Az elnök leeresztette az újságot. Megértette ezt a vágyat, hisz amikor ő kisfiú volt, neki is. .. Egyszerre csak jó ötlete támadt. Odahívta leányát és elmagyarázta neki hogy az ő akváriuma, igenis, az az akvárium, amelyet kisfiú korában kapott, valahol a pincében van. Keressék csak meg. Esti Winter asszony, az elnök leánya összecsapta kezét: „Te jó ég, ezt aztán emberfia nem találja már meg!“ „Rendben van!’ — mondta az elnök, Wilhelm Pieck levetette zakóját. „Akkor majd megkeresem magam“. S anélkül, hogy figyelembe vette volna a tiltakozást, lement a pincébe. Rövid idő múlva viszszatért, kissé porosan, de ragyogó arccal. Megtalálta az akváriumot. Mint egy vadászzsákmányt tartotta kezében. „No, ezt most szépen rendbehozzuk, hogy a fiúnak öröme teljék benne“ — mondta az elnök. Másnap állami kocsi állt meg az iskola előtt. Utasa Klaus iránt érdeklődött, aki annyira szeretne egy akváriumot. „Ha arra gondol, akiről az újságban is írtak, az ott állta — volt a válasz, és egy szőke kisfiúra mutattak. „Légy szíves, gyere velem az elnökhöz" -szólt az ismeretlen. Pár perccel később Klaus az elnök kezéből vette át az akváriumot. „Látod, én ilyen gondosan megőriztem a dolgaimat■“ — mondta az elnök. „És most, meséld el, milyen halakat szeretnél.. (A Wochenpost nyomán) 133 évvel ezelőtt, 1823 újesztendeje napján született Kiskőrösön Petőfi. Kiskőrös, Petőfi tér 1: egy nádfedeles, fehérfalú ház, éppen olyan, mint a többi parasztház a faluban. De van valami ezen a házon, ami minden más kunyhótól és palotától megkülönbözteti, egy emléktábla: „Itt született Petőfi Sándor. . .“ Meghatódva lépek be a kapun. Itt nem hallatszik kutyaugatás, csend van, a költő szülőháza ma múzeum. Vasárnap van, vendégek, látogatók járnak a házban, lábujjhegyen lépked mindenki. Szorongva nyomom le a házba vezető ajtó kilincsét: egy konyhába lépek be. Régi falusi konyha, a szabadtűzhely fölé bogrács van akasztva, a kémény nyílása a konyhába húzódik le. Itt sütött-főzött a költő anyja, Hruz Mária. A konyhából jobbra-balra egyegy szoba nyílik. A jobboldali szobában kéziratokat, okmányokat látok bekeretezve, üveg alatt. Ezek a költő születésére, életére vonatkoznak. Két arckép a falon, ezek Petőfi szüleit ábrázolják: becsületes, egyszerű emberek voltak, az apja mészáros, az anyja pedig valamikor cseléd ... Most a költő néhány kéziratát pillantom meg, aztán egy régi porcelán tintatartót, ebbe mártogatta a tollát Petőfi Sándor. Csupa drága emlék itt minden tárgy." Szerencsém van: Kiss Béla, a kiskőrösiek legismertebb Petőfi-kutatója éppen a szülőházban tartózkodik. Talán azért, mert én vagyok a látogatók közül a legfiatalabb, egyenként mutatja meg nekem a ház ereklyéit. Az utcai szobában — ez volt Petőfiék „tiszta szobája“ — ott áll az ágy, amelyben a legnagyobb magyar költő született, mellette egy öreg almárium, annak tetején Petőfi kulacsa, „csutorája“’, ahogy itt mondják. Az asztalon egy gyermekfej nagyságú pipa, ez a költő apjáé volt, biztosan ebből pöfékelt esténkint, munka után. Mert munkás, nagyon dolgos ember volt Petőfi apja — mondja Kiss Béla — nem tulajdonosa volt a kiskőrösi mészárszéknek, hanem csak a bérlője; ez a ház sem az övé volt, hanem egy Makovinyi nevű borbélyé, attól bérelte. Megköszönöm a magyarázatot, indulnék már kifelé, amikor a szoba ajtaja felett megakad a szemem egy idézeten. Hiszen ez a legszebb mindabból, amit itt láttam, egy verssor a „Palota és kunyhódból, Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe.. . Elszoruló szívvel olvasom ezeket a sorokat ebben a házban. Eszembe jut, amit apám mondott egyszer. Mint minden nép, mi magyarok is adtunk a nagy világnak értékeket, de a legtöbb, amit adtunk, mégis csak Petőfi Sándor volt. Igen, szent ennek a szalmakunyhónak a küszöbe, amelyen belépett az életbe. Az emlékmúzeum gondnoka kedvesen biztat, hogy írjak be én is valamit a Petőfiház vendégkönyvébe. Belelapozok a vendégkönyvbe, látom, van aki emléksorokat írt bele, van aki verset. Nekem ebben a házban, a szent küszöb mellett, ehhez nincs bátorságom, csupán a nevemet írom be a vendégkönyvbe, így: DIENES ANNAMÁRIA az Attila Utcai Ált. Isk. VIII/b. o. tanulója Budapest, Éjfélt ütött A könyvespolcról valaki nagyban integet. Aztán lelép, s nyomában indul egy furcsa, színes kis sereg. Oly otthonosan közelednek, nem tétovázik egy sem itt! És meglepetten ismered meg a könyvek kedves hőseit. Nézd, csendesléptű kis csoport jön, mint összetartó, szép család ... ÚJ, megismered, bármily sötét van, a Timurt és derék csapatát Csilicsala, a nagy varázsló kinyújtja karját— hipp és hopp! egy mozdulat, s a nagy fenyőfán minden gyertyácska fellobog. A felső polcról fürge lábbal ereszkedik le két gyerek . ** sápadtan, hősen: Nemecsek, nyomában Ferkó, s húga, Panna, a Szemfülesek, híresek. (A fa mögül egy pillanatra úgy láttam, Sicc is kilesett!) Hüvelyk Matyi most táncra perdül Robinsonnal a fa alatt, s jópajtásunk, Kukkantó Marci ajándékokat osztogat. Mire a gyertyák tövig égnek, megszűnt a tánc, a zaj elül, s a kályha mellett körben ülve mesélnek kérdezetlenül. * Mi meg mosolygón, elmerengve hallgatjuk őket sorra, mind fel-felidézzük újra róluk, mi volt a mondanivalójuk, s hogy lettek messzi mesehősből legkedvesebb barátaink. Novikova ötlete nyomán B, RADOLII, Üzenet Kievből — nyolcadikosoknak Az első magyar turista csoporttal jártam a Szovjetunióban. December 20-án, Kievben, az I1-es számú iskolába látogattunk el. Itt ismerkedtem meg Vologya Kulikovval. Vologya most kéri felvételét a Komszomolba. Elmondtam neki, hogy az én nyolcadikos tanítványaim legjobbjait is most veszik fel az ifjúsági szövetségbe. Megkérdeztem tőle, náluk hogyan foglalkoznak a felvételüket kérő pionírokkal? — Nálunk minden kisgyerek, ha nagyot akar mondani, úgy kezdi: „Majd, ha komszomolista leszek ..Én is ezt mondtam. Közben sokan elfeledkeznek arról, hogy ezért valamit tenni is kell. Én is így voltam. Még tanulni is elfelejtettem. Hetedikes koromban számtanból még kettesem volt. Most már, hogy négyes tanuló vagyok, rájöttem, hogy ez is kevés. Azóta igyekszem minél több feladatot vállalni. A felvételre jelentkezők közül négyen felfigyeltünk arra, hogy a zsúfolt iskolai ruhatárban tönkremennek a kabátok. Hozzáfogtunk és hamarosan készen leszünk 100 darab új ruhafogassal. — Múlt héten a Komszomol Bizottság összehívta azokat, akiket érdemesnek tart a felvételre. Nagyszerű volt, pedig csak beszélgettünk. De úgy, hogy olyant is elmondtam magamról, amit eddig még soha senkinek. Azt hiszem, ezt kell tenniök a magyar pajtásoknak is. Nagyon jó dolog, hogy az elvtársak, vezetőink alaposan megismernek bennünket. Ennek az ismerkedésnek kölcsönösnek kell lennie. Ahogyan komszomolista barátaink velünk foglalkoznak, igy igyekszünk mi megérteni a szervezeti szabályzatot. Először azt mondtam: mit kell azon tanulmányozni? Pedig az, hogy fogásokat készítünk, az is akkor jutott eszembe, amikor a szervezeti szabályzatot megbeszéltük. A közösség vagyonára vigyáznia kell az ifjúsági szövetség minden tagjánál. Ha jövő hónapban felvesznek a Komszomolba, már otthon érzem magam a többiek között. Vologya érdeklődött, hogyan történik mindez nálunk? Én beszámoltam hamarjában, amiről tudtam, de jó volna, ha ti részletesen megírnátok. Címe: Kulikov Vologya, Kiev, 51. sz. iskola, PÁLOS MIKLÓS 1% Nem hiányozhat — ez világos! - ma éjszaka se Csuk, se Gek! Mögöttük jön szelíden, szőkén.