Pajtás, 1967. július- december (22. évfolyam, 26-50. szám)

1967-07-06 / 26. szám

TÁBORI H­ISTÓRIÁK AZ ÉBER ŐRS A BAKONYBAN Tegnap este 11 óra körül bekukkantott hozzánk a tá­borvezetőnk. Éppen javá­ban nevetgéltünk. „Hm! De éberek vagytok még!” — jegyezte meg. Ma reggel is­mét benézett. Mit csinál­hattunk mást: nevetgél­tünk. „Hm! De éberek vagy­tok már!” — mondta és mindjárt hozzá is tette: „A tejet kellene elhozni a fa­luból!” Abban a pillanat­ban talpra ugrottunk és az őrsvezetőnk, Puszter Józsi már vezényelte is: „Éber őrs vigyáz! In­dulj!” Éber őrs? Nem is rossz név. Út­­közben elhatároztuk: ez lesz az ismertetőjelünk. Éberen vigyázunk a tábor rendjé­re. Visszafelé jövet már szükség is volt az éberség­re. Negyvennyolc üveg te­jet cipeltünk. Ráadásul egy rozzant fahídon is át kellett kötéltáncoznunk. Szerencsé­re egyetlen üveg sem törött össze. Esztergomban, a Duna partján vagyunk. Az úttö­rőház riporterképző táborá­nak tagjai díszsorfalat áll­nak. Szülők, testvérek in­tegetnek. — Szerencsés Hajózást! Víziszerencsét! — hangzik a búcsúköszöntés. Azután Bartók László túraparancs­nok engedélyt ad az indulás­ra. Utolsó tisztelgés az eve­zőkkel. — A magyar úttörő­­mozgalom történetében elő­ször indulnak fekete-ten­geri vízitúrára pajtások. A flotta négy őrsi csónakból áll. A felszerelés: gumimat­racok, kempingsátrak, há­lózsákok, élelem, meleg ta­karók, térképek, műszerek, magyar, jugoszláv, román és bolgár pénz. A várható élményekben gazdag utat a pajtások a MAHART szakembereinek segítségével készítették elő. Tőlük kapták például a tér­képeket, s a műszerek leg­többjét. A veszélyekkel te­li, zuhatagos Kazán-szoros­ban uszályok szállítják át a flottát. A pajtások bárme­lyik hajóról táviratot küld­hetnek az otthoniaknak. A Dunán 1200 kilométert n­eveznek. Végállomás: a bul­gáriai Russe. Innen vonaton folytatják útjukat Várnába, ahol a tenger mellett, az Aranyparton egy hétig tá­boroznak. Berde Mihályné OTTORO FLOTTA INDULT A FEKETE-TENGERHEZ RENDKÍVÜLI PARANCSOT KAPTAK A MAGYAR HAJÓK KAPITÁNYAI Az egyensúlyozást gyakorol­juk a gerendahídon Kedves Szüleim! Maholnap vége a vízitúrának, s nem ittam ki a Dunát, nem gázol­tam le egyetlen tolóhajót sem, jogo­sítványom összes betétlapja megvan. Szóval potyára aggódtatok. Mindjárt az első sátorverésnél Puffancs olyan ügyesen célozta meg a fakalapáccsal a sátorcöveket, hogy két napig sántikáltam utána. A sá­tor különben nagyon érdekes csi­­nálmány. A jó Duna menti csapadék, szúnyog, szél egyaránt könnyedén besétál nyílásain, de Puffancs vala­hányszor betolat, mindig szétdúlja az egész karosszériát. Voltam már őrségben is. Sajnos nem zajlott le incidens nélkül. A tá­borvezető ugyanis este szabatosan felolvasta, mi a jelszó. Utána el­hagyta a tábort, s mire visszajött, elfeledte. Persze nem akartam be­engedni, a szabál az szabál, de olyan szívhezszólóan kért, hogy végül is át­hágtam a regulákat. Nem tudom, lágyszívűségem miatt nem kerülök-e maccsba. Mindenesetre kezeljétek diszkréten a dolgot. Felháborító, de tény: a bocskorom hűtlenül elhagyott. Dunafürednél még vidáman klappogott a lábamon, de mire Adonyba kikötöttünk, nyo­ma veszett. Ezekben a mai bocsko­­rokban nincs semmi tisztesség. De azért ne haragudjatok rám, a szap­panon és a fogkrémen megspórol­tam az árát. Jól vagyok. Néhány ilyen bagatel dolog is történt. 1. A lapátok nagyobb hólyagot húztak a tenyeremre, mint ami Puf­fancs nyakán díszült, továbbá a pad is olyan kutya kemény, hogy éjsza­kánként kénytelen vagyok hasmánt aludni. 2. Pakson hideg vizet ittam, a mandulám kétszeresre dagadt, ami erősen hátráltat a repeta harcban. 3. Solton nem egészen piros almát csórtunk, minek következtében Bölcskéig ötször hajtottunk végre kényszerleszállást. 4. Közelebbi ismeretségbe kerül­tem két öntudatos darázzsal, s most olyan vörös az orrom, mint Izsák bácsié záróra után. Mondom, ezek a csekélységek nem zavarnak. Remélem következő beszámolóm­ban is hasonló kellemes hírekkel tudlak megörvendeztetni benneteket. Szerető fiatok: Balek Benő

Next