Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 1. szám

VAGYUNK AZ IFJÚ GÁRDA Fiatalok lelkes serege özönlötte el december 29-én a Parla­mentet. Ezen a napon tartotta meg kibővített ünnepi ülését a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születésének ötvenedik évfordulója alkalmából a KISZ Központi Bizottsága. Teljes jog­gal nevezhetnénk ezt a felejthetetlenül szép ünnepet a nemze­dékek találkozójának, hisz a meghívottak között ott voltak a tizenkilences veterán alapítótagok, a két háború közti ifimozga­lom legkiválóbb harcosai, a felszabadulás utáni évek ifjúsági ve­zetői és a mai kiszesek. A legfelsőbb szintű párt és állami szer­vek vezetői, miniszterek és tudósok, ifjúmunkások, diákok, kis­­katonák,­­ az egész magyar társadalom képviseltette magát ezen az emlékezetes ünnepségen. A parlament üléstermébe vezető fo­lyosókon a kormányőrség tagjai álltak díszőrséget. A kupola­teremben a rendezőgárdisták vörös és nemzeti színű szalaggal díszített kokárdás KISZ jelvényt tűztek a vendégek mellére. Pontban tíz órakor megszólaltak a harsonák és szárnyalóan zen­gett a legendás munkásifi induló: Elöljárónk a harcban . . . Baranyi Ferenc: Hűségünk című versét mondotta el ezután, majd díszőrség és pergő dobszó kíséretében a terembe hozták a történelmi zászlókat. Szabó János megnyitó szavai után az ünnepi ülés résztvevői egy perces néma felállással tisztelegtek a kom­munista ifjúsági mozgalom mártírjainak emléke előtt. Ezután Biszku Béla az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, amelynek befejeztével átadta Méhes Lajosnak a KISZ KB első titkárának a párt által a KISZ számára adomá­nyozott vörös selyemzászlót. Az ünnepélyes pillanatban fogalom­ként zengett a közös dal: „A párttal, a néppel egy az útunk.” Méhes Lajos felszólalásában áttekintette a magyar kommunista ifjúsági mozgalom küzdelmes útját, majd a jelen feladatairól beszélt. — ígérjük és fogadjuk — hangoztatta befejezésképpen —, hogy hűek maradunk a zászlóhoz, tisztán, becsülettel őrizzük. Jelsza­vunk égő világító fáklyaként lobog előttünk: A harcban nem szabad megállni! Hűség a néphez, hűség a párthoz! Könnyekig megható szép mozzanat következett ezután. A KISZ KB tagjai a mellettük ülő veteránokhoz fordultak és mellükre tűzték a KISZ KB által adományozott Érdemérmet. Lelkes taps fogadta az elnök bejelentését, hogy néhány nappal ezelőtt ugyan­ezt a kitüntetést már átadták Kádár Jánosnak, Fock Jenőnek, Nemes Dezsőnek, Komócsin Zoltánnak és F­ukai Árpádnak is, akik valamennyien tevékeny harcosai voltak a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Ismét megperdültek a dobok és úttörők léptek a terembe, hogy virággal köszöntsék a kitüntetetteket és az­ ünnepi ülés vala­mennyi résztvevőjét. Az úttörők milliós táborát Kiss Zsuzsa a IX. kerületi Toronyház utcai iskola 1582-es Ságvári Endre Úttörő­csapatának kisdobosa képviselte, ő mondott köszöntőt. A kitün­tetettek nevében Révész Géza a KIMSZ alapítótagja mondott kö­szönetet, visszaemlékezve a kommunista ifjúsági mozgalom hős­korának harcaira. A jubileum alkalmából érkezett táviratok is­mertetése után az Internacionálé közös eléneklésével zárult a KISZ KB jubileumi ülése. Mind a tizenkilenc megye KISZ Bizott­sága ünnepi ülésen emlékezett meg a KIMSZ-évfordulóról. Meghívták a megyé­jükben élő kimszes veteránokat is. A három nemzedék együtt ünnepelt. Felvételeink a Zala megyei KISZ Bi­zottság ünnepi ü­lésén készültek. Novák György elvtárs, a KISZ KB osztályve­zetője átadta a KISZ érdemérem kitün­tetést Lakatos Bélánénak, a KIMSZ régi harcosának. Ugyanekkor került sor öt­ven új KISZ-tag fogadalomtételére is. IFIK A VIHARSAROKBAN Deák Lívia és Bojtos Sándor nevét, tettét a nagykamarást úttörők Nagy Napok Naplója őrzi. Azoknak az em­bereknek a nevével együtt, akik haj­dan a Viharsarok, Békés megye egyik legszervezettebb KIMSZ-csoportját tes­tesítették meg. AZ ELSŐ PRÓBATÉTEL Ságvári Endre hitetlenkedve nézett a csapzott hajú fiatalokra. — Kerékpáron jöttetek a fővárosba? Bojtos Sándor ravaszkásan hunyor­gott. — Az útunkba került rendőrök sem faggattak sokáig, amikor közöltük, hogy hány kilométer van már mögöt­tünk. Azt hitték, félnótás turisták va­gyunk. Dehát pontosan erre számí­tottunk, így kevesebb kockázattal vi­hetjük haza az Országos Ifjúsági Bi­zottság ,.ajándékát”, a forradalmi könyveket, röplapokat. — Viharsarkiakhoz méltó vállalko­zás — szorította meg a fiú kezét el­ismerően Ságvári. A CSAPDA ÜRESEN MARADT Az őrsön megszólalt a telefon. Ami­kor a csendőrparancsnok füléhez emele a kagylót, vigyázzba mereve­dett. — A főkapitány úr személyesen? Nagy megtiszteltetés. Miben lehetek szolgálatára? — Sejted-e, kérlek, hogy községed­ből néhány izgága fiatalember össze­köttetést teremtett Budapesten Ság­vári Endre kommunista csoportjával? A csendőrparancsnok zavartan kö­­hécselt. — Közölték velem — folytatta a fő­kapitány —, hogy a holnap délutáni személlyel egy lány érkezik a falu­tokba. Marxista szeminárium-vezető. Számunkra 6 nagy hal. Állíts neki csapdát és értesíts! — Természetesen főkapitány úr . . . A jelzett időben civil ruhába bújta­tott, ragasztott bajszú, kerekképű csendőrlegények sétálgattak a legkö­zelebbi vasútállomás peronján. De a vonatról csak nagykamarásiak száll­tak le. A csapda üresen maradt, pedig Ságvári Endre futára, Deák Lívia megérkezett. A lány azonban tisztában volt azzal, hogy jobb egy megállóval előbb leszállni, mint az ellenség kar­jaiba futni. AZ IGAZSÁG hangja A szántáson levő szárkúp ijesztően zörgött. A barázdában loholó fiú hir­telen megállt. Hatalmas termetű le­gény lépett elő. — Merre lehet Dékány András ta­nyája? — kérdezte. — Bojtos Sándor dűlőjében. — Az meg hol van? A fiú kelet felé mutatott. — Rendben — mosolyodon el a le­gény —, szaporázd a lépteid, külön­ben lemaradsz az adásról. Kevesen tudták, hogy amióta kitört a második Világháború, Bojtos Sán­dor tanyáján esténként megszólal a saját készítésű rádió. A KIMSZ-esek titkos vevője, amely az éter segítsé­gével összeköti a kis alföldi falut a szabadság fővárosával, Moszkvával. S a fiatalok, akik őrség mellett hallgat­ták a magyar adást, sokszorosított röplapokon tovább adták az igazság hangját az embereknek. Ságvári futára, Deák Lívia elvtársnő ma az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Budapesti V. kerületi Pártbizottság titkára. A falu egykori KIMSZ-eseinek többsége is erőben, egészségben dolgozik. De Bojtos Sán­dor, a bátor fáklyavivő, a pribékek áldozata lett.

Next