Pajtás, 1970. július-decenber (25. évfolyam, 26-52. szám)
1970-07-02 / 26. szám
Nincs rajta egy deka felesleges hús sem. Kérges tenyere kétkezi munkáról árulkodik. S ha ehhez hozzáadjuk a szerénységét is, nem csoda, ha az ember önkéntelenül besorolja azon jóindulatú fiúk közé, akik nem riadnak vissza semmiféle munkától, hanem ellenvetés nélkül csinálják azt, amit mondanak. Csakhogy ezúttal jócskán melléfogtunk. A látszat csal. — Dezső nem ilyen gyerek! — igazít ki Budai Imre igazgató. — Egyáltalán nem vár arra, hogy megmondják neki, mi a teendő. Kitalálja ő azt magától is. Dezső — teljes nevén Hajagos Dezső közben buzgón tanulmányozza a szőnyegmintát. De mit is tehetne? Tiltakozzon? Bólintson? Egyik álszerény, másik szerénytelen dolog. — Mi az úttörőtisztséged? — kérdezem tőle. — Rajvezető-helyettes vagyok. — Tagja vagy valamelyik szakkörnek? — Hogyne! — mondja büszkén. — A nyúltenyésztő szakkörnek. A nyulászság itt, Kunszálláson rangot jelent. A szakkört maga az igazgató vezeti. Egyébként tavaly, az országos szakköri versenyen második helyezést értek el. Dezső mindenben benne van, elsőnek jelentkezik, s bármi munka adódik, hangulatot csinál hozzá. Tavasszal például a kisdobosavatásra készültek — ötven köbméter föld tornyosodon a zászlóstéren. Hogyan lehet itt avatni? Az igazgató a tanítás után beszélt erről a hazamenő gyerekeknek. — Muszáj? — kérdezte Téglás Jancsi, akinek bizony sosem sült a foga a munkához. — A füleden ülsz? — förmed rá egy hang. — Nem hallottad, hogy ez csak kérés? Önkéntes jelentkezésről, társadalmi munkáról van szó. Nem jegyezte fel a krónika, hogy Jancsi visszajött e földet talicskázni, de az tény, hogy egy óra múltán hűlt helye maradt a dombnak a zászlóstéren. Dezsőnek persze vannak hobbyjai is. Bélyeget gyűjt, no meg középcsatárt játszik az őrs focicsapatában. Dezsőnek lejárt az ideje az általános iskolában. Már a jövőbe néz, technikumba jelentkezett, ismerkedik a KISZ-élettel. — Mik a legközelebbi terveid? — kérdem búcsúzóul. — Most készítjük Palatínus tanár úr vezetésével az új ugrópályát — mondja gondolkodás nélkül, a világ legtermészetesebb dolgaként. Egy pillanatra elgondolkodom. Vakáció van. A nyolcadikosokat ilyenkor már csak az új iskolájuk érdekli. Úgy látszik, előbbi megjegyzésemet másként kell fogalmazni. Csak fél szemmel néz új iskolája felé. A másik szeme szeptemberig még régi iskoláját vigyázza. S talán, mint ifjú vezető ott is marad. TORMA GYŐZŐ