Pajtás, 1970. július-decenber (25. évfolyam, 26-52. szám)
1970-07-02 / 26. szám
Ez a Keleti pályaudvar és az egyik metró állomás előcsarnoka. Ide kerültek a jegypénztárak, csomagmegőrzők, Információs fülkék. Alig ismertük ki ma-munkat, minden megváltozott itt. Csak a hangosbemondó a régi. Salata serti, pedig ő nótafonó hallása van. A budai várpalota múzeumának börtönében, ahol egykor Mátyás raboskodott, ott akartuk hagyni Mórickát. Erre ő kijelentette, hogy imádja az Őrsünket. Mégis, alig tudtuk elhúzni az egyik vitrin elől. Azt mondta: ilyen ruhában ő is tudna vitéz lenni. A Dunán utaztunk a Margitszigetre, idegen hajók húztak el mellettünk. Jó érzés tudni, hogy a vén folyó összeköt bennünket a világgal. Mókus üres bambisüvegébe tettünk egy üzenetet: ,,Puszi a Fekete Tengernek" Lezártuk és bedobtuk a vízbe. Hadd vigye a Dunat A Közlekedési Múzeum azért is izgalmas, mert a játékteremben nemcsak nezni lehet. Kisvonatokat Irányíthat vagy autóversenyt szervezhet az ember Sajátkezűleg ! Marci szerint, itt a múzeumban kellene sátortábort verni vakáció idején. ..Nagy ötlet.*" Később bizonyíthatta vitézségét. A városligeti cölöpvárban rendeztünk egy kis csatát. Budapestnek több mint 600 játszótere van, szerintem ez köztül a legérdekesebb. Az ember itt önkénytelenül is Pál utcai fiúnak érzi magát. Morei erősen tanulmányozta az aranyhalak viselkedését a szigeti melegvízi tóban. - Jé, ezek őrsönként vonulhatnak, jobbra balra ! - kiáltotta. Felfedezte köztük a nótafát. Azt mondja úgy az aranyhal is énekel, mint Salala az összejöveteleken.