Pajtás, 1974. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-03 / 27. szám

Rengeteg bosszúság éri nap, mint nap az embert. Mielőtt azonban átadná ma­gát a kesergésnek, jól teszi, ha vár néhány percet. Eset­leg kiderülhet, hogy a bosz­­szúság­­ tulajdonképpen sze­rencse! A sors kifürkészhetetlen akarata folytán egész délután még egy keserves moszat sem akadt a horgomra, nemhogy hal... Bezzeg a többiek ! Néhány méterre tőlem úgy szedték a vízből a halat, mint más a rét füvét. Marékszám!... Hazafelé nem is tartottam velük, az idétlen fickók han­­dabandázása úgyis egyetlen témára, a gazdag zsákmány dicséretére korlátozódott. Va­lamivel előttük haladtam, és csendben átkoztam a sorsot, amiért ilyen minősíthetetlenül bánt velem. Még a kutyá­nak is megesett rajtam a szíve. Egy kapuban állt, a far­kát csóválta és részvéttel te­kintett rám... Egyszerre éktelen ordító­ SZERENCSE zást és kutyaugatást hallot­tam a hátam mögül, vala­mint a fejvesztett menekülés zaját Megfordulni sem volt időm, diadalittas cimboráim már el is sisteregtek mellet­tem. Nyomukban az imént látott kutya. Nagyon szeret­hette a halat­... • * * Leérünk a partra, ledob­juk a csomagokat, és boldo­gan felsóhajtunk: a vidám­ság ideje elérkezett! Előttünk a csillanó víztükör, felettünk a derült ég ... ... És a derült égből egy­szerre csak lecsap a menny­kől Eszembe jut, hogy ott­hon felejtettem a fürdőnad­rágomat. Nincs mit tenni, vissza kell fordulni érte ... csak előbb még ledőlök kissé ott az árnyas fa tövében. Részint hűsölni, részint sze­líden őrjöngeni. ... A fa alatt gyönyörű töltőtől­ hever. No, gondo­lom, némi kárpótlás az elma­radt fürdőzésért, el is teszem rögtön a bőröndbe, mert ami­lyen kelekótya vagyok, még ezt is el találom hagyni va­lahol. Kinyitom a bőröndöt, és az első holmi, amit meg­pillantok — a fürdőnadrá­gom! ... • * * A számháború első percé­ben „lelőnek”. Előzetes meg­állapodás alapján az „el­esettek" visszatérnek a tá­borba, és segédkeznek az ebéd elkészítésében. Vissza­tértem hát, és az­ előzetes megállapodás értelmében se­gédkeztem. Továbbá jóllaktam, mint a duda, minden előzetes meg­állapodás nélkül. Mire a töb­biek visszatértek, a „hivatá­sos" szakácsokkal együtt a jóllakottak nehéz álmát alud­tam a bográcsok mellett. A harci zaj pedig ahe­lyett, hogy elcsitult volna, egyre erősebben zengett. A vitézek eledele ugyanis az alatt az idő alatt, amíg mézédes álmunkat aludtuk, az utolsó grammig oda­égett! ... CS. G. * * * VÁNDORDIÁKON (1) Folytatódik az expedíciós ván­dortáborozás. Résztvevői az idén hét útvonalon, gyalog és kerék­páron kalandozzák be hazánk történelemben gazdag, festői szépségű vidékeit. S ha teljesí­tik a követelményeket, megkap­ják a „100 kilométer a Vörös Hadsereg nyomában” mozgalom jelvényét. A 12 napos váltótábor, a „Vö­röskő expedíció”, a Pilis—Viseg­rádi-hegység, a Duna-kanyar történelmi, ellenállási, mozgalmi helyeinek, a szovjet hadsereg du­nai átkelésének felderítésére, a szocialista építőmunka eredmé­nyeinek megismerésére vállalko­zott. Elsőnek az ő útvonaltérké­püket mutatjuk be nektek. "

Next