Pajtás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 1. szám
SZOVJET ÚTTÖRŐK KÖZÖTT Ukrajnában pedig elvittek minket egy repülőgépgyárba, ahol saját szemünkkel győződhettünk meg arról, milyen sokat tesz az üzem kollektívája a gyerekekért. Az üzem által patronált iskola diákjainak szabad idejét megszervezik, segítik őket a tanulásban, munkában, az úttörőélet hétköznapjainak minél hasznosabb eltöltésében. Voltunk az Ifjú Gárda Múzeumban, az egyik kijevi iskolában. Mi voltunk a 19 000. látogató. A pajtások feldolgozták hős elődeik történetét és szoros kapcsolatot tartanak fenn példaképeik hozzátartozóival. Nemrégiben meglátogatta őket a mártírhalált halt Oleg Kosevoj édesanyja is. Nagy élményt jelentett küldöttségünk valamennyi tagja számára a kijevi úttörőpalotában tett látogatásunk. Meggyőződtünk arról, milyen óriási eredményeket hozott már eddig is a „Végy példát a kommunistákról" mozgalom, mellyel a szovjet úttörők akarják méltóképpen köszönteni a Szovjetunió Kommunista Pártjának közeledő XXV. kongreszusát. Büszkén jelentik a Pártnak — 3 millió úttörő aláírásával —, hogy a művelődés, a kultúra, a sport és a mindennapi tevékenység során mit tettek a pajtások az iskolapadban, a különböző építkezéseken, a sportpályákon azért, hogy a következő évek még szebbek, még eredményesebbek legyenek valamennyi szovjet ember számára. Élénk klubéletük, szakköri tevékenységük felöleli az élet szinte minden olyan területet, ahol a gyerekek már 10—14 éves korukban kedvet kaphatnak jövendő szakmájuk iránt, fejleszthetik technikai képességeiket, művelődhetnek, okosodhatnak. Kiterjedt levelezést folytatnak a világ minden táján élő fiatalokkal, elsősorban a szocialista országok úttörőivel, köztük természetesen a magyar gyerekekkel is. Jól ismerik Petőfi Sándor verseit, Jókai Mór regényeit, felszabadulásunk történetét, évfordulóját és úttörőszövetségünk születésnapjának dátumát is. Találkoztunk olyan úttörőkkel, akik albumba gyűjtik a Magyarországról szóló cikkeket, képeket, együtt nézik a hazánkról szóló televíziós műsorokat. Sőt, Kisinyovban többen még a honfoglaló magyarok útját is ismerték, néhány közös szavunk említésével bizonyítva, hogy ezzel a témával is lehet ilyen fiatal korban foglalkozni, elsősorban akkor, ha megfelelő eligazítást, segítséget kapnak a felnőttektől. Szűcs elvtársnő jegyzeteit rendezgeti. Kettőt-hármat lapoz, majd így folytatja: — A gyerekek nevelését illetően igen nagy a társadalmi összefogás. Rengeteg felnőtt aktivista segíti a pajtások akcióit, a különböző állomásokon nagy létszámú gárda dolgozik, hogy segítse munkájukat. 184 főiskolán folyik speciális úttörővezető képzés. Évente kétmillió fiatalt készítenek fel úttörővezetői és ifjúságmozgalmi munkára a különböző felsőoktatási intézményekben. Az üzemek nem kis összeget fordítanak arra, hogy a hozzájuk kapcsolódó iskolák úttörőmunkáját segítsék. Többek között ezért is vált lehetővé, hogy minden szovjet úttörő nyaranta legalább három hetet tölt táborban, s közülük a legjobbak eljutnak Artek-be is. Úgy tapasztaltam, hogy a szovjet úttörők aktívak és önállóak. Van véleményük és emellett határozottan ki is állnak. Ez talán annak a sokoldalú gondoskodásnak az eredménye, melyet a gyerekek nap mint hap tapasztalhatnak a Szovjetunióban, és melynek ékesszóló bizonyítéka az is, hogy az úttörők közül a legkiválóbbak ugyanúgy kaphatnak kormánykitüntetést, mint a felnőttek. És még valami: egy egyetemi professzor megtiszteltetésnek tartja, ha felkérik, hogy úttörőknek tartson előadást! Mindenki felelősséget érez a gyerekekért. A Komszomol rendszeresen beszámoltatja az úttörőcsapatokat, a vezetőket, akiknek a legapróbb részletekig számot kell adnia arról, mit tettek a gyerekek érdekében. A szovjet pajtások akciói közül számos jó példát, nálunk is hasznosítható mozgalmat fedeztünk fel. A „tudás országa", a „béke és szolidaritás", a „szépség világa" vagy a kisdobosok számára szervezett „csillagocska” akció ügyességre, találékonyságra, ismereteik gyarapítására nevel. Mindent egybevetve látogatásunk az állandó időzavar ellenére igen hasznos volt. Ha vendéglátóinkon múlt volna, talán még ma is a szovjet gyerekek között lennénk, akiknek a magyar úttörők iránti őszinte, mély barátságáról rövid látogatásunk alatt is számtalanszor meggyőződtünk —■ fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát úttörőszövetségünk főtitkára. SZŐNYI JÁNOS