Pajtás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 1. szám

IDŐ­ZSONG­LŐRÖK­ gymás kezét fogják, Jön­nek az utcáin végig. Mö­göttük az iskolai kapun még mindig rajzik kifelé a gyereksereg. Hasonlítanak egymásra, a nyolcadikos Tamás és a másodikos Mária. Testvé­rek, mindketten Budapes­ten a Bem József utcai iskolába járnak. Tamás - ha anya nem tud eljönni - mindig hazakíséri az öccsét, segít neki, de nem csak vele törődik, az Isko­laudvaron időnként egy őrsnyi gyerek veszd őt kö­rül, játszanak, beszélget­nek. Nem minden nyolca­dikossal lehet így együtt játszad. A legtöbbnek nincs ideje semmire. Tamás valóságos bű­vésznek számít a nyolca­dikosok közt Neki majd­nem mindenre telik az ide­jéből. Amikor elfoglaltságairól kérdezem, nagy lélegzetet vesz, és máris sorold kez­di: - Hetenként háromszor két óra a Vasasban a ké­­zilabdaedzés, de járok orosz szakkörre, könyvtár­ba, az állatkerti biológia szakkörre, van színházbér­letem, néha moziba is el­megyek, ha jó fűmet ad­nak. Otthon takarítod se­gítek, bevásárolok, a ne­gyedikeseknél őrsvezető vagyok. - Hogy jut időd mind­erre? - Nem vagyok bűvész, de úgy hiszem rá a napi­rendem. Az időt gondosan be kell osztani. - Kell? Ki osztja be az idődet? - Én magam. Persze nem mindig sikerül, pe­dig nem a nyolcadik­ban kezdtem. Sokszor nehéz magamnak pa­rancsolni. Annyi minden lenne még, ami érdekel, ami nem fér az időbe, és bár ritkán „csúszok id" a napirendből, van aki az időbeosztásban ügyesebb, mint én. Valóban. Osztálytársá­nak, Lápossy Editnek négy testvére van, feladatai ez­zel is nőnek. Csaba máso­dik, Árpád negyedik, At­tila ötödik, Kristóf hetedik osztályos. A kicsinek az írás-olvasásban, a na­gyobbaknak a nyelvtanu­lásban gyakran és szíve­sen segít Néha még az ebédet is ő fed. Takaríta­ni, mosogatni, vacsorához teríteni... kötelesség, és kedvvel csinálja. Két bér­lettel felváltva járnak az Erkel Színházba és hang­versenybérletünk is van. Editet az egész úttörő­­csapat ismeri, hiszen na­­volni is szokott nagyon szereti a verseket Sokat olvas, pedig vannak olyan napok, amikor ezt csak a villamoson - utazás köz­ben - teheti. Orosz, törté­nelem és magyar szakkör­re, sőt német különórákra is jár. A rajban ő a kul­­túrfelelős, a Vörös Csillag őrsnek pedig a krónikása. Amikor a tanulmányi ered­ménye kerül szóba, elmo­solyodik. Mások szólnak helyette: „Kitűnő"! Látszik, hogy az osztály­társak is büszkék Editre. Nemcsak a tehetséget tisz­telik benne. • * * A tudást és a megbe­csülést nem adják ingyen. Az „Időzsonglőrök" meg­dolgoznak érte. ORBÁN JÓZSEF FOTÓ: ORRI ZOLTÁN­ ­

Next