Pajtás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-20. szám)
1982-01-07 / 1. szám
ként lehet csukából, kukoricabajuszból a csutkababának hajat fonni. Azt mondják, Vitéz néni talán még többet játszik, mint kislány korában. Lakásában egymást érik a játékok. A leghíresebb csutkababáiból, a Juliskákból is egy regimentre való található, és ezek a babák azonos nevüket egy országos zsűritől kapták. Mégpedig azért, mert ősi stílust képviselnek, ugyanolyanok, mintha félezer évvel ezelőtt öltöztették volna fel őket a falusi lányok. Juliskáit kiállították már a debreceni, budapesti múzeumokban és a gyűjtők idezarándokolnak miattuk az ország legtávolabbi részéből is. Boros Jutkáék is kaptak ajándékba babákat. Az ágy szélére ülve, a szőnyegre hasalva, a többi játékkal is eltöltöttek néhány önfeledt órát. — Ki készített már otthon magának vagy a testvérének játékot? — kérdeztem tőlük. •— A tanyán, ahol fosztani voltam a múltkor, egy szálig elégettük a csuhét — felelte Vadnai Laci. — Nemcsak erre gondolok. Rohodi Csilla felemelte a kezét. — Szárból csináltam ökröt, szekeret, vályút és kutat. — A művelődési házban, ahol időnként bemutatót tartok, tapasztalom, hogy kézügyesség dolgában nem állunk valami jól. És mintha kevesebb lenne a gyerekek között a táncoslábú, jó hangú mókamester is — jegyezte meg Vitéz néni. Volt egyszer egy játék... Nosztalgiahullám ... Szeretnénk, ha megismétlődne mindaz, ami szép emlék az életünkben. De lassan a falusi kukoricafosztókról is csupán ezt írhatjuk: „Volt egyszer egy játék ...” Vitéz néni nélkül a hajdúnánási sem lett volna olyan igazi. Neki ugyanis hopmesterként sem akad párja. Nem, nem lehet feltámasztani a régi csuhés délutánokat. De az összejövetelek, tereferék igényét, vidám hangulatát igenis átmenthetjük mai életünkbe. A téli napok alkalmasak arra, hogy felkeressük a környezetünkben élő Vitéz néniket, kifaggassuk nagyapát, nagyanyát, összegyűjtsük tréfáik, játékaik, táncaik és dalaik színejavát. És abba se nyugodjunk bele, hogy visszafejlődik a kéz! A kombájnok után is lehet fonásra alkalmas csuhét gyűjteni, s ahol nincs csutka, ott van fa, fém, műanyag, amiből játékokat fabrikálhatunk. A Belkereskedelmi Minisztériumtól megtudtam, hogy egy nagyobb ajándékozás alkalmával, mint például a karácsony, hatszáz millió forintot költ az ország játékra. Tengernyi pénz! Pedig én Hajdúnánáson, egy késő őszi délután azt láttam, hogy ingyen is lehet játszani. Faragó GyörgyFotó: Wagner Margit Hunyósdi, kereplővel. Hol van az a lány, aki így rá ne találna a keresett legényre? Játékszekrény. Azt mondják, hogy Vitéz néni ma többet játszik, mint kislány korában