Pajtás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-20. szám)
1982-01-07 / 1. szám
A család életébe is nagy változást hozott a szabad szombat. A családokon belül rendszerint több generáció él együtt, éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a megnövekedett szabad idő minden percét együtt töltsék a nagyszülők, szülők, gyerekek. Természetes dolog, hogy mindenkinek más a hobbija, kedvtelése, érdeklődési köre, így van ez rendjén, hiszen egyhangú lenne az élet, még egy családon belül is, ha tagjai teljesen egyformák lennének. Persze azért vannak dolgok, amelyek kortól, érdeklődési körtől, vérmérséklettől függetlenül, egyforma terheket rónak a család tagjaira. Ilyen például a házimunka. Ebből mindenkinek ki kell vennie a részét. Tóth Gábor (Miskolc, Mátyás király u. 21. - 3525) igazán nem csinál nagy dolgokat, de azokkal az apróságokkal, amelyeket elvégez, sokat segít édesanyjának. A szabad szombatokon ugyanis — ahogy írja: „Mindig leviszem a szemetet, felhozom az újságot, meglocsolom a virágokat és rendet teszek a szobámban. Nekem ezek a feladataim, s igyekszem hamar elvégezni, hogy aztán másra is jusson időm. Ha azonban úgy alakul, szívesen megyek bevásárolni is.” Vannak, akik a szabad szombat bevezetésével teljesen új feladatokat kaptak, vagy vállaltak, olyanokat, amelyek eddig édesanyjuk gondjait szaporították. „Elhatároztam — írja Jójárt Erzsébet (Kistelek, Rákóczi u. 45.) —, hogy ezentúl minden szombaton segítek anyunak. Kimosom a ruháimat és alaposan kitakarítom a szobámat, hiszen anyunak mindig anynyifelé kell ugrálnia, hogy azt sem tudja, hol áll a feje.” A család tagjai olykor nem tudják eldönteni, hogy a közösen végzett munka után mit csináljanak. A sebtiben előkapott tervek, programok nem mindig sikerülnek jól, és ez éppen a kapkodásnak köszönhető. Ott viszont, ahol előre megtervezik, nyugodtabban, kellemesebben telnek a szabadidő órái. „Mi már előre kigondoljuk, hogy hova megyünk és mit csinálunk a hét végén — írja Király Lajos (Eger, Vallon u. 2.). összedugjuk a fejünket apuékkal és elhatározzuk, hogy kirándulni megyünk, meglátogatjuk a rokonokat, vagy éppen focizni, tollasozni fogunk. Igaz, néha vitatkozunk is egy kicsit, de a végén a döntéssel mindenki elégedett.” Vannak olyan családok, ahol nincs szükség előzetes tervezgetésre, hiszen a kis közösség programja állandó. Ilyen a hétvégi telken végzett kerti munka, a rendszeres sportolás. Más családok minden vasárnap kirándulni mennek. Sokan a barátaikkal is egyeztetik programjaikat. Jójárt Erzsiék (akinek a leveléből már idéztünk) például a következő ötletes és hasznos dolgot találták ki: „Én és az osztálytársaim minden hét végén ellátogatunk valamelyikünk családjához. Legutóbb egy barátunknál voltunk, akinek az édesanyja varrónő, az édesapjának pedig barkácsműhelye van. Mi lányok, nagyon sok érdekes dolgot tanulhattunk a varrással kapcsolatban, a fiúk pedig ott sem akarták hagyni, annyira jól érezték magukat a műhelyben."Persze, vannak másfajta tervek is. Például arra is gondolhattok, hogy ti, ha szülők lesztek, milyen programokat szerveztek a családotoknak. A beküldött levelekben szinte mindanynyian ugyanazt írtátok. Szeretnétek minél többet kirándulni, moziba menni, sportolni a gyerekeitekkel. Ágni Dóra (Szerencs, Rákóczi u. 2.) viszont egy érdekes elképzeléséről ír levelében. Ő sokat szeretne beszélgetni a gyerekeivel. Természetesen nemcsak a hét közben történt eseményekről folyna a szó, hanem a világ megannyi érdekes kérdéséről is. Azokról a dolgokról, amelyek nagyon fontosak az ember életében, például a munka, a felelősség, a szeretet és a szerelem. Igaza van Ágni Dórának, hiszen nemcsak a látványos programok, hanem az elmélyült, értékes, őszinte beszélgetések sem hiányozhatnak egy család hét végi együttlétéből. ENDRŐDI ISTVÁN RAJZA ЕЮрАЦДЦ IGAZA VARI