Pajtás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-20. szám)

1982-01-07 / 1. szám

A család életébe is nagy változást hozott a szabad szombat. A családokon be­lül rendszerint több gene­ráció él együtt, éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a megnövekedett szabad idő minden percét együtt tölt­sék a nagyszülők, szülők, gyerekek. Természetes do­log, hogy mindenkinek más a hobbija, kedvtelése, ér­deklődési köre, így van ez rendjén, hiszen egyhangú lenne az élet, még egy csa­ládon belül is, ha tagjai teljesen egyformák lenné­nek. Persze azért vannak dol­gok, amelyek kortól, ér­deklődési körtől, vérmér­séklettől függetlenül, egy­forma terheket rónak a család tagjaira. Ilyen pél­dául a házimunka. Ebből mindenkinek ki kell vennie a részét. Tóth Gábor (Mis­kolc, Mátyás király u. 21. - 3525) igazán nem csinál nagy dolgokat, de azokkal az apróságokkal, amelyeket elvégez, sokat segít édes­anyjának. A szabad szom­batokon ugyanis — ahogy írja: „Mindig leviszem a szemetet, felhozom az újsá­got, meglocsolom a virágo­kat és rendet teszek a szo­bámban. Nekem ezek a fel­adataim, s igyekszem ha­mar elvégezni, hogy aztán másra is jusson időm. Ha azonban úgy alakul, szíve­sen megyek bevásárolni is.” Vannak, akik a szabad szombat bevezetésével tel­jesen új feladatokat kap­tak, vagy vállaltak, olyano­kat, amelyek eddig édes­anyjuk gondjait szaporítot­ták. „Elhatároztam — írja Jójárt Erzsébet (Kistelek, Rákóczi u. 45.) —, hogy ezentúl minden szombaton segítek anyunak. Kimosom a ruháimat és alaposan ki­takarítom a szobámat, hi­szen anyunak mindig any­­nyifelé kell ugrálnia, hogy azt sem tudja, hol áll a fe­je.” A család tagjai olykor nem tudják eldönteni, hogy a közösen végzett munka után mit csináljanak. A sebtiben előkapott tervek, programok nem mindig si­kerülnek jól, és ez éppen a kapkodásnak köszönhető. Ott viszont, ahol előre megtervezik, nyugodtab­­ban, kellemesebben telnek a szabad­idő órái. „Mi már előre kigondoljuk, hogy hova megyünk és mit csi­nálunk a hét végén — írja Király Lajos (Eger, Val­lon u. 2.). összedugjuk a fejünket apuékkal és elha­tározzuk, hogy kirándulni megyünk, meglátogatjuk a rokonokat, vagy éppen fo­cizni, tollasozni fogunk. Igaz, néha vitatkozunk is egy kicsit, de a végén a döntéssel mindenki elége­dett.” Vannak olyan csa­ládok, ahol nincs szükség előzetes tervezgetésre, hi­szen a kis közösség prog­ramja állandó. Ilyen a hét­végi telken végzett kerti munka, a rendszeres spor­tolás. Más családok minden vasárnap kirándulni men­nek. Sokan a barátaikkal is egyeztetik programjai­kat. Jójárt Erzsiék (akinek a leveléből már idéztünk) például a következő ötletes és hasznos dolgot találták ki: „Én és az osztálytár­saim minden hét végén el­látogatunk valamelyikünk családjához. Legutóbb egy barátunknál voltunk, aki­nek az édesanyja varrónő, az édesapjának pedig bar­­kácsműhelye van. Mi lá­nyok, nagyon sok érdekes dolgot tanulhattunk a var­rással kapcsolatban, a fiúk pedig ott sem akarták hagyni, annyira jól érezték magukat a műhelyben."­­Persze, vannak másfajta tervek is. Például arra is gondolhattok, hogy ti, ha szülők lesztek, milyen programokat szerveztek a családotoknak. A beküldött levelekben szinte mindany­­nyian ugyanazt írtátok. Szeretnétek minél többet kirándulni, moziba menni, sportolni a gyerekeitekkel. Ágni Dóra (Szerencs, Rá­kóczi u. 2.) viszont egy ér­dekes elképzeléséről ír le­velében. Ő sokat szeretne beszélgetni a gyerekeivel. Természetesen nemcsak a hét közben történt esemé­nyekről folyna a szó, ha­nem a világ megannyi ér­dekes kérdéséről is. Azok­ról a dolgokról, amelyek nagyon fontosak az ember életében, például a munka, a felelősség, a szeretet és a szerelem. Igaza van Ágni Dórának, hiszen nemcsak a látványos programok, ha­nem az elmélyült, értékes, őszinte beszélgetések sem hiányozhatnak egy család hét végi együttlétéből. ENDRŐDI ISTVÁN RAJZA ЕЮрАЦДЦ IGAZA VARI

Next