Palócföld, 1983 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 6. szám - Horpácsi Sándor: Ladányi J.-Csanádi G.: Szelekció az általános iskolában

LADÁNYI JÁNOS-CSANÁDI GÁBOR: Szelekció az általános iskolában Ki tudja, hányadik iskolavita közül talán az a tavaly, az általános iskoláról folytatott disputa volt legizgalmasabb, amelyben nem ke­­­vesebbet állítottak Andor Mihályék (Mozgó Világ), mint azt, hogy an­nak idején (1948-ban) a nyolc osz­tályos általános iskolához nem vol­tak adottak sem az objektív, sem a szubjektív feltételek. Igen súlyos állítás ez, s érthető, hogy szenvedé­lyesen csaptak össze az érvek, pro és kontra. Azt, hogy a tankötele­zettségi törvény végrehajtásával, az általános jellegével, iskola valóban általános annak tartalmával, ha­tékonyságával gondok vannak, már korábban is jelezte a szakma. Elég itt csupán Gazsó Ferenc tanulmá­nyaira utalni. Sűrűsödtek a figyel­meztető jelek arról is, hogy miután lefékeződött a társadalmi mobilitás, néhány iskolatípus (például a szak­­középiskola), olyan zsákutcát je­­lent, ahonnan igen nehéz, vagy csak nagy áldozatok árán lehetsé­ges a továbblépés. Úgy tűnik, hogy most jött el az ideje annak, hogy ezeket a zsákutcákat az általános­nak nevezett iskolatípusban is mutassuk. Magyarán azt, hogy ki­társadalmi, környezeti hátrányt az a általános iskola számos vo­natkozásban nem hogy nivellálni, leküzdeni, feloldani nem tudja, de még tovább fokozza, mélyíti. Ez megint olyan súlyos állítás, hogy alapos vizsgálattal szociológiai-pszichológiai kell bizonyítani. Ezt végezték el Ladányi János, Csaná­di Gábor és munkatársai. Eléggé nem dicsérhető módon nem vala­mely „hátrányos helyzetű” vidéket választották vizsgálódásuk terepé­ül, hanem a főváros egyik, (a XVIII.) kerületét. Úgy vélték, hogy ebben a homogén közegben kell és lehet kimutatni azokat a területi szociológiai hátrányokat, amelyek nagyon is meghatározzák egy-egy gyerek általános iskolai karrierjét, boldogulását. Gyakorló pedagógu­sok mindig is tudták­­, bár nem szívesen beszéltek róla hogy lé­nyeges, minőségi különbségek adód­nak abból, hogy egy iskola földraj­zilag hol is fekszik. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hol született, hol nő fel. Eddig azonban mindig a centrumoktól való távolságban láttuk a hátrány okát, holott - ezt bizonyítja be a szerzőpáros - maga a centrum (értve ezen a fő­várost) sem homogén. Számos ténye­ző köti gúzsba a gyerekeket és az iskolát. A miliő mellett a gyerek sorsát meghatározza a szülők társa­dalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciója is. A legnagyobb és leg­szomorúbb tanulsága Ladányi és Csanádi vizsgálódásainak, hogy az iskola még mélyíti és konzerválja is ezeket a különbségeket, sajátos módon éppen az értékrendjével, amellyel a teljesítményt, a „felmu­tatható” eredményt fetisizálja. Né­meth László sokat idézett mondása szerint: „akit lehet tanítani, azt nem kell, akit kell, azt nem lehet.” Ez igazolódik Ladányiék sokolda­lú, alapos felmérésében is. Németh László pedagógiai ethoszától azon­ 22

Next