Pannonhalmi Szemle 1933

Tanulmányok - Zoltán Veremund dr.: Szt. Anzelm lelkisége

PANNONHALMI SZEMLE 1933. FEBRUÁR 15. VIII. ÉVF. 1. SZ. 0 Tanulmányok. SZENT ANZELM LELKISÉGE. Szent Benedek rendjének ide­s­tova másfélezer esztendős története az idei évvel ismét egy ősi, 900 esztendő patinájával megszentelt névre irányítja figyelmünket. 1033-ban született Szt. Anzelm, a bencés rend legnagyobb hittudósa, a középkoreleji gondolkodás legkiválóbb képviselője, az egyháztörténelem egyik legrokonszenvesebb alakja. E kivételes lélek fejlődésének útját és jellemző vonásait kíséreljük meg vázolni a következőkben, lehetőleg az egykorú források­) és a Szent saját írásai nyomán. Szent Anzelm bölcsője az északitáliai Augusta Praetoriae városában, a mai Aostában ringott. Jámbor édesanyja Ermem­berga és az égbenyúló lombardiai hegyek vésték lelkébe az első felejthetetlen benyomásokat. Az édesanyai szeretet meg­tanította arra, hogy mindenütt Istent lássa és keresse. Eadmer leírja a kis Anzelm egy álmát, mely a hegyeken túl lakó nagy királynak, Istennek udvarába vitte, ahol maga a legfőbb házi­gazda látta vendégül a gyermeket. Szent Anzelm életének szimbóluma ez a gyermekkori álom. Hosszú, fáradságos volt az az út, amely Szentünket a messze távolban kéklő Isten­hegyére és a soha el nem múló, örök mennyei lakoma való­ságába vezette. A küzdelem, mely annyira jellemzi Szent Anzelm lelkét és életét, már ifjúkorában megkezdődött. Édesanyjának halála után „szívének hajója mintegy kormányát vesztve" hány­kódott az ifjúkor szenvedélyeitől felkorbácsolt tengeren, hiszen, mint életrajzírója hozzáteszi, „testi egészség, világi jólét és sze­rencse mosolyogtak feléje" és már-már teljes elsüllyedéssel fenyegetett. Atyja, a könnyelmű életű Gondulphus, nem tudta !) Főképen Badmer: Vita S. Anselmi (Migne P. L. 158; magyarul rész­ben megjelent e sorok írójának fordításában, Szűz Mária új Virágoskertjének 1931.-i évf.-ban, „Szemelvények egy középkori életrajzból" címmel.) Egyéb felhasznált források közül legfontosabbak: Hasse: Anselm von Canterbury I-II. Leipzig, 1843—52.; Grabmann: Geschichte der schol. Methode, Freiburg i. B. 1., 1909; Pourrai: La spiritualité Chrétienne, II. Paris, 1928; Méditations et Prièrs de St Anselme, Paris, 1923; Entretiens Spirituelles de Saint Anselme Lille—Paris, 1924; Rosa: Saint Anselme, Paris, 1929; Bainvel: Anselme (Diet, de Theol. Cath. I, 1327—1360.).

Next