Pannonhalmi Szemle 1933
Tanulmányok - Zoltán Veremund dr.: Szt. Anzelm lelkisége
PANNONHALMI SZEMLE 1933. FEBRUÁR 15. VIII. ÉVF. 1. SZ. 0 Tanulmányok. SZENT ANZELM LELKISÉGE. Szent Benedek rendjének idestova másfélezer esztendős története az idei évvel ismét egy ősi, 900 esztendő patinájával megszentelt névre irányítja figyelmünket. 1033-ban született Szt. Anzelm, a bencés rend legnagyobb hittudósa, a középkoreleji gondolkodás legkiválóbb képviselője, az egyháztörténelem egyik legrokonszenvesebb alakja. E kivételes lélek fejlődésének útját és jellemző vonásait kíséreljük meg vázolni a következőkben, lehetőleg az egykorú források) és a Szent saját írásai nyomán. Szent Anzelm bölcsője az északitáliai Augusta Praetoriae városában, a mai Aostában ringott. Jámbor édesanyja Ermemberga és az égbenyúló lombardiai hegyek vésték lelkébe az első felejthetetlen benyomásokat. Az édesanyai szeretet megtanította arra, hogy mindenütt Istent lássa és keresse. Eadmer leírja a kis Anzelm egy álmát, mely a hegyeken túl lakó nagy királynak, Istennek udvarába vitte, ahol maga a legfőbb házigazda látta vendégül a gyermeket. Szent Anzelm életének szimbóluma ez a gyermekkori álom. Hosszú, fáradságos volt az az út, amely Szentünket a messze távolban kéklő Istenhegyére és a soha el nem múló, örök mennyei lakoma valóságába vezette. A küzdelem, mely annyira jellemzi Szent Anzelm lelkét és életét, már ifjúkorában megkezdődött. Édesanyjának halála után „szívének hajója mintegy kormányát vesztve" hánykódott az ifjúkor szenvedélyeitől felkorbácsolt tengeren, hiszen, mint életrajzírója hozzáteszi, „testi egészség, világi jólét és szerencse mosolyogtak feléje" és már-már teljes elsüllyedéssel fenyegetett. Atyja, a könnyelmű életű Gondulphus, nem tudta !) Főképen Badmer: Vita S. Anselmi (Migne P. L. 158; magyarul részben megjelent e sorok írójának fordításában, Szűz Mária új Virágoskertjének 1931.-i évf.-ban, „Szemelvények egy középkori életrajzból" címmel.) Egyéb felhasznált források közül legfontosabbak: Hasse: Anselm von Canterbury I-II. Leipzig, 1843—52.; Grabmann: Geschichte der schol. Methode, Freiburg i. B. 1., 1909; Pourrai: La spiritualité Chrétienne, II. Paris, 1928; Méditations et Prièrs de St Anselme, Paris, 1923; Entretiens Spirituelles de Saint Anselme Lille—Paris, 1924; Rosa: Saint Anselme, Paris, 1929; Bainvel: Anselme (Diet, de Theol. Cath. I, 1327—1360.).