Pannonhalmi Szemle 1933

Tanulmányok - Zoltán Veremund dr.: Szt. Anzelm lelkisége

egyensúlyban tartani a féktelen lelket, mely utóbb már csak édesanyja iránt való szeretetből tartott mértéket. A Gondvise­lés azonban nem hagyta elveszni az Isten terveiben oly nagy szerepre szánt lelket. Atyjával való összekülönbözése meg­érlelte benne azt a szándékot, hogy elhagyja hazáját. Sok nél­külözés, sőt életveszély közepette meg is,valósította tervét: egy társának kíséretében átkelt az Alpokon. Új világ tárult fel előtte, újra felébredtek a lélek mélyén szunnyadó nemesebb vágyak és újra megindult keresni az Istent, immár azon a vidéken, amely élete működésének középpontjává lett. Nyugaton ebben az időben már teljes mértékében kezdett kibontakozni egy nagyarányú megújhodás szellemi vihara. A csugnyi kolostorból indult világot átalakító útjára ez a szel­lem, a clugnyi bencés kongregáció kolostorai voltak Szentünk idejében is az életszentség és tudomány forrásai. Hírnevét és nagyságát elsősorban apátjainak köszönhette. Clugny első nagy apátja, Szent Odó, a kolostort második Montecassinóvá tette a Regulában előírt összeszedettség és szigorú hallgatás, az isten­tisztelet fényének emelése és messzemenő karitatív működése által. Ez utóbbira jellemző az az adat, melyet a Consuetudines Cluniacenses krónikása említ: a XI. század közepén a kolostor 17.000 szegényt táplált, ami megközelíti egy modern nagyváros szegénygondozásának arányait. És a Clugnyből kiáradó fény nem homályosult el Odó utódai alatt sem. A kongregáció élén kétszáz esztendőn keresztül a legeszményibb férfiak állottak, akiknek megadatott az, hogy úgyszólván mindnyájan fiatalon, erejük teljességében kerültek az apáti székbe és így kormány­zásuk folyamán maradandót alkothattak. Mindössze Szent Odó utóda, Aymard, kormányozta a kolostort csak 7 évig, mert, — miután megvakult és úgy gondolta, hogy nem tudja fenntartani a vasfegyelmet, mely Clugny legfőbb erőforrása volt, — lemon­dott. Utóda Szent Majolus lett, egy rendkívüli képességekkel meg­áldott férfiú, akinek már kolostorba lépése előtt felajánlottak egy érsekséget, mint c­ugnyi apátnak pedig a pápai tiarát. Ő azonban kolostorában maradt és onnan irányította az egész Nyugat szellemét mint pápák és császárok tanácsadója, úgy, hogy működése nem sokban különbözött egy pápáétól. Szent Majolust Szent Odiló követte, aki fleuryi Abbo szavai szerint szintén „signifer religionis", a „vallás zászlótartója" volt. Az ő nevéhez fűződik többek között a halottak napjának elterjedése (998), a treuga Dei, az Isten békéjének bevezetése (1041) és a clugnyi zsinat (1047). Utóda a huszonöt éves Hugó lett, aki 60 esztendeig állott a kongregáció élén. A franciaországi kolosto­rok ekkor már csaknem kivétel nélkül clugnyi szerzetesekből lett apátok vezetése alatt állottak, a megüresedett püspöki szé­keket clugnyiekkel töltötték be és a clugnyi szellem akkor érte el virágzásának tetőfokát, amikor egyik kiváló letéteményesét, Hildebrandot, VII. Gergely néven pápává koronázták. A clugnyi

Next