Pannonhalmi Szemle 1937

Tanulmányok - Blazovich Jákó: Satan redivivus

TANULMÁNYOK. Satan redivivus. Blazovich Jákó. A modern ember — a XIX. század közepétől a világháborúig terjedő évtizedek hordozója — boldog optimista. Úgy látja, hogy sok évszázad tévelygése után végre megtalálta azt az utat, amely az emberiség biztos boldogulása felé visz. A boldogulás zálogát első­sorban a rohamosan tökéletesedő új életapparátusban látja. Az ifjú erőktől duzzadó gazdasági rendszer, a kapitalizmus egyre bősége­sebben varázsolja elő a boldogulás első feltételeit, a különböző anyagi javakat. A liberalizmus biztos kézzel egyensúlyozza az államéletet, éberen őrködik az egyén szabadsága mint az emberi boldogság leg­fontosabb kelléke fölött. A tudomány egyrészt rohamosan növeli az emberiség szellemi, ismereti tőkéjét, másrészt a technika szédüle­tes fejlesztésével fölszabadítja illetőleg az ember igájába töri a ter­mészet lappangó erőit. Hogy pedig metafizikai nyugtalanság se za­varja ezt a boldog embert, arról a fölényes materialista-racionalista világnézet gondoskodik. Puhán, zökkenők nélkül, merész remények közt siklik a nyárspolgári élet. Hol innen, hol onnan hallik a rene­sz­ánsz élethimnuszának refrénje: „Élni szép, élni jó!" A nagy optimizmusnak egy sajátos áldozata volt. Amitől a kö­zépkori ember rettegett, földi és örök üdvét féltette, azt a modern ember büszke fölénnyel hallatlanba vette. A démonok világáról, a Sátánról van szó. Ez a titokzatos világ, amellyel az összes eddigi kultúrák annyit viaskodtak, a modern ember szemében megszűnt probléma lenni. A Sátán operett-színpadokra, élclapok hasábjaira szorult. Nemcsak boszorkányok, de a bűn szolgálatában álló gonosz szellemek sincsenek. Amiben a középkori démonológia a Sátán mű­vét látta, az merően beteg, bomlott idegzet dolga s mint ilyen klini­kák kórtermeibe, idegszanatóriumokba utalandó. A modern ember a rohamos fejlődésben kibontakozó erőket oly magasra értékelte, hogy a jó és a rossz közti harcból még mindig jelentkező diszhar­móniák végleges fölbontását is tőlük várta. Victor Hugó egyik leg­szebb alkotása ,,La fin de Satan" (a Sátán vége, megváltása) címet viseli. A modern ember végzetes komolysággal hitte, hogy a démonok világának kapuit be fogja falazni, hogy az egyéni és közösségi élet földalatti gátlóit, amelyeket a múlt a Sátánban személyesített meg, ki fogja küszöbölni.

Next