Pannonhalmi Szemle 1937

Tanulmányok - Blazovich Jákó: Satan redivivus

Aki élénkebb figyelemmel kíséri szellemi életünk kavargását, egyre sűrűbben különös tünettel fog találkozni. A XIX. században annyi fölénnyel eltemetett Sátán kezd visszajárni. A legkülönbözőbb életszférákban újra démonikus erőket emlegetnek, éreznek. Egy se­kélyes, patologikusan nagy önbizalomú kor optimizmusa megtört, kezd­jük újra érezni, hogy az élet egy a rombolás, gyűlölet szellemétől fe­szülő titokzatos világ szörnyű erőinek sugárzatában áll. Érdemes ezt a különös kortünetet kissé közelebbről szemügyre venni. A nagy változás első határozottabb jelei közvetlenül a világhá­ború után mutatkoznak. Különös nyugtalanság vesz erőt az embere­ken, főleg a fiatalságon. Európa-szerte egész irodalom támad, amely­nek ez a nyugtalanság a legközpontibb kérdése. A tünet finomabb elemzése meggyőz bennünket arról, hogy nem egyszerűen a háború utóhullámaival állunk szemben. A lázas nyugtalanság magyarázatát sokkal inkább abban a szellemtörténeti tényben kell keresnünk, hogy a kor lassan-lassan kijózanodik a XIX. századi optimizmus narkó­zisából. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a világháború sötét drá­mája nagymértékben siettette a kijózanodást. Véres bizonyítékát kaptuk annak, hogy a legfejlettebb civilizáció sem jelenti önmagában az emberiség nemesedését, tökéletesedését. Megismertük, hogy any­nyit magasztalt életapparátusunkban démonikus erők lappanganak, amelyek nemcsak az élet puha kibélelésére alkalmasak, de törni, zúzni, gyilkolni, egész kultúránkat a pusztulás örvényébe sodorni is tudják. Az előző nemzedékek nagy biztonsági érzése megroppant, lá­zas nyugtalanság vesz erőt a koron. Előadások, cikkek, könyvek tö­mege ad a megváltozott kor hangulatnak hangot. Nemcsak a vonagló germán Óriás ír, beszél ,,Unrude"-ról, hanem a győztes Franciaor­szág irodalma, főleg fiatal írói gárdája is az­ „inquiétude" komor kortünetével foglalkozik. Hogy a kortünet nem a szellemtörténeti di­vat egy hulláma, annak szomorú igazoló­ja az öngyilkossági krónika, amely a nagy nyugtalanság nem egy halálos áldozatáról is tud. A megtört optimizmusnak, illetőleg az elhatalmasodó pesszimiz­musnak legerősebb irodalmi megnyilatkozása kétségkívül Spengler sokat emlegetett munkája, az „Untergang des Abendlandes" volt. Nem érdekel bennünket hic et nunc, mennyi igazságot s mennyi té­vedést tartalmaz a sokat olvasott két kötet, reánk nézve a munka kortüneti jellege a fontos. Annyit változott a művelt világ légköre, tudatélete, hogy a XIX. század bálványának, a kultúrának haláláról lehetett írni s a komor írással Európa egész szellemi világát lázba hozni. A német ifjúság egy része ugyan máglyán égeti el a könyvet, de a világirodalom mindenütt viharosan reagál rá. Az erős hullám­zás, amelyet megindított, mindennél világosabban mutatta, hogy a fölvonultatott gondolatok, komor próféciák a kor tudatsíkjának gyúj­tópontjában állanak, hogy Nyugat szellemi világa már nem a XIX. század kultúroptimista csillagzata alatt mozog, hanem új uta­kat keres. A megváltozott szellemi légkörben revízió alá kellett kerülnie az előző nemzedék fölényes démonológiájának is. Ha ez a revízió

Next