Pápai Hirlap, 1921 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1921-01-22 / 4. szám

PÁPAI M­EGJELENIK MINDEN SZOMBAT­O­N -Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1*50 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Nem hivatalosan történt meg. Hivatalosan pláne úgy mondták, hogy azokat a szobrokat, melyek a magyar nemzet fájdalmának kőbe öntött allegóriái, „magántársaság készíttette és állíttatta fel". Hát így is jól van. Megnyugszunk benne. Megnyugszunk abban is, hogy sem a kormány, sem a nemzetgyűlés hivatalosan nem volt a leleplező ünnepé­lyen képviselve, s hogy a programmban jelzett egyházi főméltóságok közül is háromnak — biztos, hogy nem szívük szerint — hiányozniok kellett. Óvatosaknak kell lennünk, nem szabad ellenségeinket ingerelnünk. Hogy ebből a rezerváltóság­ból édes magyar hazánknak eddig sok haszna lett volna, arról, sajnos, még nem volt alkalmunk tapasztalatokat szerezni. Ha csak Take Jonesky úr legutóbb nap­fényre jött varsói indítványát nem tekint­jük ily eredménynek, melyben kis­antantbeli hullarabló kollégáit rá akarta venni, hogy Magyarországot Budapest­­ semlegesítésé­vel osszák fel — még tovább osszák fel! — maguk és Lengyelország között. Mind­egy, rendben van, megnyugszunk az óvatosságban. Tudjuk, hogy ennek csak opportunitási célja lehet és nem kíván­hatja elaltatni a nemzet lelkiismeretét. Mert ez a lelkiismeret él, hat és cselek­szik. Cselekszi az akarat érlelését arra az időre, mikor a nem hivatalos Magyar­országgal együtt a hivatalos is nyíltan felléphet, amikor nem gyászolni, de visszaszerezni fogjuk Keletet, Északot és Délt, s amit meggyászolnunk sem kellett volna, mert ma is miénk és kezünkből egy percre sem szabad kiadnunk: Nyugatot! A pénz problémája. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter e hét szerdáján Budapesten, a régi képviselőház ülés­termében a keresztény női szervezetek meg­hívására a pénz problémájáról s a valuták je­lentőségéről előadást tartott, melynek eszme­menetét közérdekű voltára való tekintettel e helyen közöljük. Az államok nyugalmát vagy nyugtalan­ságát, békéjét vagy békétlenségét semmi sem jelzi oly biztosan előre, mint a pénz. 1900-ban kinek jutott volna eszébe valutáblák változásait figyelni. Akkor a pénz mozdulatlan volt. 1914-ben egyszerre csak azt vettük észre, hogy meg­mozdul a pénz. Én már 1914 március 14-én mondottam, hogy világháború kezdődik. Akkor kinevettek. Pedig már akkor láttam, hogy a pénz kezdi elveszteni értékmérő szerepét. Ekkor vetődött fel bennem annak a kérdése, hogy mivel mérjem a pénzt? Mi a közgazdaság alaptörvénye? Az, hogy az emberiséget eltartsuk. Én is ebből indultam ki. Egy embernek, nem­csak Magyarországon, hanem az egész világon 120 gramm fehérjére, 90 gramm zsírra és 130 gramm szénhidrátra van szüksége naponkint, hogy megéljen. Én tehát a fehérjével, a zsírral és a szénhidráttal mértem a pénzt és nem a pénzzel azokat. És azt tapasztaltam, hogy e három anyag ára az egész világon annyira emelkedett, mint Magyarországon. Tehát a pénzt az egész világon sülyesztette valami. Valami világraszóló dolog készült: a világháború. Amikor a pénz nyugodt volt, nyugodt volt a világ is. A pénz azonban hisztérikus görcsöt kapott és elkövetkezett az egész világ meg­mozdulása. A valuták tabelláját 1914 óta figye­lem és azt láttam, hogy egész Európából el­tűnt az arany. Győzőktől és legyőzőitektől egy­aránt. A valutatabella sok mindent elárul. El­árulta nekem annak idején az ántánt titkos szer­ződését is. Amikor láttam, hogy az ántánthatal­mak valutája egyszerre mozog, tudtam, hogy kell valaminek lennie, ami összeköti őket. Ak­kor láttam, hogy az ántántot széjjelválasztani nem lehet. Nem a hadseregéért, nem a politi­kájárt, nem másért; azért, mert a pénzük össze­függ. A valutatabella rezgései olyanok, mint a meteorológiai jelentések. A vihar itt is kitör, amikor valamelyik ország pénze hirtelen le­zuhan. Minden állam pénze két hónappal kez­dett korábban sülyedni, mintsem belépett a világháborúba. De amint az antantvaluták együtt mozogtak, úgy esett az orosz pénz értéke is, jelentve Oroszország belső romlását. És igazolja teóriámat az is, hogy ma a semleges államok valutája áll a legmagasabban. Jóval magasab­ban, mint a háború előtt. Amerika pénze előre jelezte különválásával, hogy az államoktól po­litikájában különválik, így sikerült megoldania azt, ami a legnehezebb: tönkretenni nemcsak ellenségeit, hanem barátait is. De Anglia is különvált. 1919-ben a békekötés idején a dol­lár is kezdte elhagyni az antant pénzeit: Anglia elhatározta, hogy a maga erejéből heveri ki azokat a csapásokat, melyek — mint mondtam — nemcsak a legyőzötteket, hanem a győzőket is érték. Ez az én politikám is. A magunk erejéből. És rövid egy hónap alatt negyven százalékkal sikerült a magyar koronának meg­javulnia az osztrák koronával szemben. Sokan kérdezik, hogy miért nem kérek külföldi kölcsönt. Nem tekintve ezt, hogy ehhez a művelethez is két ember kell, csak példákat mondok. Amerika ad aranykölcsönt. Adott Franciaországnak és Belgiumnak is, de a fran­ciáknak 137a% és a belgáknak 14V2 °/C-os kamatra. Ezzel szemben Angliában két új jö­vedelmi adóban egy billió koronát vettek már be. Az angol lapokban nem egy polgár jelent­kezik a nyilvánosság előtt, hogy kevesebb adót vallott be, mint amennyit fizetnie kell és hogy íme most megfizeti az eltagadott részt. Mert Angliában becsületszóra megy az adóbevallás. Nálam még egy ilyen jelentkező sem akadt. Anglia az idén kétszázötven millió font tarto­zást fog visszafizetni. Ha igaz, hogy a pénz biztosan mutatta 1900 előtt, hogy nyugalom van; ha igaz, hogy én helyesen mértem és ha igaz, hogy a valuta­tabellák ma sem hazudnak, akkor igaz, hogy Európa térképe még nincsen befejezve." Ha be lenne fejezve, a pénz mozgása megállott volna. Mi hullámvölgyben vagyunk, de ne higyjük, hogy alább fogunk esni. Nem, mi már csak emelkedni fogunk. Neuillyben láttam, hogy Franciaországnak sem lehet jó a béke, mert a pénze esik. Európa még nincsen készen. A győzők ép úgy remeg­nek, mint mi. Amíg Oroszországban a belső tűz ki nem égett, nem következik be az álta­lános nyugalom. Ha pedig Oroszország meg­nyugszik, Magyarország térképét is meg kell változtatni. A szláv, germán és latin fajok kö­zött mint sziget mi vagyunk az egyetlen sem­leges faj. Ez akkor fog legink­ább kitűnni és akkor az államok a mi barátságunkat fogják keresni. Mi szenvedtünk­ a legtöbbet és épen ezért bízom leginkább a feltámadásban. Minden szomszédunk ellenségünk és mindegyik nekünk rohan. Elértük a szenvedések maximumát. Több szenvedést nem érhetünk meg, tehát csak ke­vesebb jöhet. Nem egy állam pusztult el tel­jesen, sokkal kevesebb csapás alatt. Mi mind­ezt kiáltottuk, minket elpusztítani nem lehet. A nagyhatalmak reánk hengergettek egy nagy malomkövet: a békét. S a malomkő alatt a hangyák mi vagyunk. A hangyák élnek, mo­zognak, de a kő halott. Nekem nagy titkom van. Az én titkom a nemzet megmentése s ezért kérek mindenkit, hogy fogja meg az én kezemet. Várni kell és dolgozni kell és a fel­támadásnak jönnie kell. A mi kötelességünk a további munka. Az irgalmas­ kórhí­z ügye. Többször írtunk már róla, hogy az irgal­masrend helybeli kórházát kibővíteni s nyil­vános jellegűvé tenni akarják. Az ügyben a héten dr. Tenzlinger József polgármester Buda­pesten tanácskozást folytatott az irgalmasrend tartományi főnökével, amely tanácskozáson jelen volt a rend budai perjele és kiskorú Esterházy Tamás gróf gyámjának, Esterházy Móric gróf­nak képviseletében dr. Debreczeny Sándor jog­tanácsos is. A tanácskozáson a jogtanácsos kijelen­tette, hogy a pápa-ugodi hitbizomány uradalom kegyura hajlandó átengedni szabad rendelkezésre a városnak előzőleg kórházi célokra odaaján­dékozott 9600 n-ös vasút melletti telket, ha a rend és Pápa városa egymással a kórház kér­désében megegyezni tudnak. Hogy ez a megegyezés létrejöhessen, a polgármester háromféle költségvetést kér a rend­től : a kórház átalakítását, berendezését és fenn­tartását illetőleg külön-külön. Ha a költség­vetéseket a rend elkészítteti, azok a város ille­tékes bizottságai, majd pedig a közgyűlés elé kerülnek. A szerződésben a város az adandó ellenértékek fejében biztosítani kívánja ügyeleti jogát, főkép a gazdasági ügyekben, fel-E jelentős lépés megtörténte után most már remélhetjük, hogy az égetően sürgős kór­ház-kérdés megfelelő megoldást nyer. A város­nak és az irgalmas rendnek mindent el kell kö­vetniök, hogy kölcsönös előzékenységgel és jóindulattal — áldozatoktól sem riadva vissza — lehetővé tegyék, hogy városunkban a modern gyógyászati követelményeknek megfelelő kór­ház álljon mielőbb a szenvedők rendelkezésére. Hogy erre milyen nagy szükség van, bizonyítja az, hogy a kórház mostani beteg­létszámán, 45-ön túl nem vehet fel betegeket helyiség és felszerelés hiánya miatt. És ezért a társadalomnak is melegebben kellene felkarolni az ügyet. Folytak be már ugyan adományok a kórház kibővítésére, de ez a mai viszonyok között csak egy csepp a tengerben. Akiket az Isten megáldott anyagiakkal, siessenek áldoza­taikat felajánlani a nemes célra. Jobb ügyet nem igen támogathatnak, mint mikor szenvedő embertársaik segítségére sietnek. * Itt említjük meg, hogy gróf Esterházy Jenő előző 10.000 korona adományán kívül ismét 10.000 koronát adományozott a kórház­nak, kikötötten röntgenfelszerelési célra. A nagy emberbarát szép példája találjon minél több követőre 1 „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország."

Next