Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-23 / 21. szám

KÖaserdeliU íiiiarfiretlen hetilap, b Megjelenik minden yasarnap Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 12­50 K.­­ Egyes Szám ára 1 korona. Laptulajdonos és kiadó: BOLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Hazajönnek a hadifoglyok. Indulóban van a nagy népvándorlás, amilyet alig ismert még eddig az emberi­ség története. Elhurcolt százezrek indul­nak haza, a szülőföldre, melyet meg­védeni mentek el egykor, óh mi régen, hosszú esztendőkkel ezelőtt, hogy aztán súlyos sebekkel terhelten egyék a leg­szomorúbb irgalmatlan rabság penészes kenyerét. Világjáró magyarok százezrei térnek most haza, kiket elsöpört a vihar kis falujuk határából,^kit Franciaországba, kit messze kelet irdatlan távolába, a Csendes-óceán partjaira. Világjáró magya­rok könnye, vére öntözte végig a földte­két, mig itthon magasra nőtt a szenvedé­sek, a megalázások és nélkülözések árja. nek Nem diadaltól hangos hazába érkez­vissza a magyarok — szomorú országba jönnek, széttépett hazába jön­nek — de jönnek és itthon lesznek majd mind a százezrek, erős és megpróbált magyarok, akik nélkül úrrá tudott lenni felettünk gyülevész fajták minden gonosz indulatja. Erőt, munkát, elszántságot hoz­nak haza a magyar százezrek, fiai a megsanyargatott hazának, régen várt és megsiratott szülöttei a magyar szivet és magyar lelket adó édes anyáknak. Másfél esztendeje megindulhatott volna már a hadifoglyok hazaszállításá­nak munkája, de a két forradalom s a pénzhiány útjában állott százezrek egyre égetőbb vágyának. mány Most megindult a munka. A kor­minden áldozatot meghoz, ami módjában van — hozza meg az áldoza­tot a társadalom is. Olaszország saját költségén gon­doskodott százezer magyar katona visszaszállításáról s onnan már min­den foglyunk itthon van. Franciaországból az első csoport a napokban megérkezik s két héten belül itthon lesz néhány ezer fog­lyunk. A bolseviki Oroszországból haza­szállítandó foglyaink érdekében tár­gyalás folyik Kopenhágában s az oroszok bizonyos feltételek mellett hajlandók ingyen elszállítani fiainkat­­ a német határra. Vladivosztokban és környékén háromezer hadifogoly hazaszállítását végzi el a Massagerie Maritime, melynek minden hadifogolyért 1100 frankot fizet a magyar kormány. Tizenhatmillió koronát a hazaszállí­tásra már kiutalt a magyar kormány, de még legalább 16 millióra van szükség, amit társadalmi úton kell előteremteni. Az Amerikai Magyar Népszava április 15-iki számában pedig azt írja, hogy az amerikai leghatalmasabb jótékonysági egyesületek 1 millió 200.000 dollárt adnak össze a Kelet-Szibériában sínylődő magyar hadi­foglyok hazaszállítására, ha az amerikai magyarok útján a magyar szenvedők segítségére alakult egyesü­let 300.000 dollárt gyűjt ugyanerre a célra. A pénzt, amelyre még szükség van, itthon és Amerikában elő kell teremteni. Nincs annyi pénz, ami sok volna s nincs annyi áldozat, melyet a hadifoglyok napja produkált, ami elég lett volna. Pénzt, minden pénzt a hadifoglyok számára, mindenki adjon, akinek van, mert mindenkire hull az áldás az új életre támadt magyar erőből, melytől munkára éled a megalázott és meg­korbácsolt magyarok új ezer esztendő felé induló jövendőjében bizakodó országa. égett ház helyén úgy akar újat építeni, hogy a régi fundamentumot meggyöngíti, ahelyett, hogy erősítené, ilyen kőmives nincs. Már­pedig az országrombolók ilyen kőmivesnek akarják fel­tüntetni a kormányt. A kormány nem ilyen kőmives. Az tudja, hogy az új Magyarországnak még erősebb fundamentumon kell állania, mint a réginek. A fundamentumot erősíteni kell. Ezt mondja a józan ész. De még mást is mond. Mert gondolkozzunk csak, mi haszna van ebből ellenségeinknek? Először az, hogy — ha a kisgazda elhiszi ezt a hazugságot, — igyekszik túladni jószágain minél előbb. Ki veszi ezt meg olcsón ? Az, aki ezeket a rémhíreket terjeszti, vagyis a lánc­kereskedő. Ez a második haszna. A harmadik haszna pedig az lenne, hogy elégedetlenséget szítanának a keresztény kormány ellen s ezzel segítenék elő azt, hogy ismét nem magyarok uralkodjanak rabló módra felettünk. Csak az a kisgazda bolond kőmives, aki­­ elhiszi ezeket a hazugságokat és nem adja át az izgató lánckereskedőket a hatóságoknak. Ne higyjetek a lánckereskedőknek. Hazug híresztelések. (K) Még mindig nem nyugosznak az országrombolók, akik egyszer már a tönk szélére juttattak bennünket. Úgy látszik, nincse­nek megelégedve munkájuk eredményével, pedig a négy hónapos rémuralom által megnyomorított országban igazán nem maradt még elpusztítani való, — s most, hogy a keresztény nemzeti újraébredéssel szemben elégedetlenséget támasz­tanak, a gazdák­ és földmívesek között hazug híreszteléseket terjesztenek. Bizalmas, jóakaró álarc alatt azt a hazug­ságot súgják a kisgazda fülébe, hogy legköze­lebb a marhaállomány és egyéb gazdasági jószágok egyharmad részét rekvirálni fogják. Az ilyen hazugság kitalálásában csodála­tos tehetséget árulnak el. És akadnak még a józan gondolkozású magyarok között, kik a hazugságokat elhiszik és talán maguk is terjesz­tik ezt a mesét s azzal az elégedetlenséget. Pedig a józan ész is megmondhatja, igaz lehet-e ez a rémhír, vagy sem. A kormány nagyon jól tudja, hogy egyet­len alapja van, amire az országot felépítheti: a kisgazda-közönség. Már most ki tud elkép­zelni egy olyan bolond kőmívest, aki egy K­­­ i­s Színház. Lepergett a hat hét. Lehúzták a kortinát. Ellépett az utolsó színész is a rivaldáról. Három hónapra ráborult a sötétség a színházra, hogy helyet adjon a mozinak. Referádónk az utolsó hétről a következő: Szombat: Tábori Emil búcsújátéka gya­nánt a „Három a kislány" ment. A jubiláns Tschöll szerepét játszotta zsúfolt ház előtt, mél­tán nagy sikerrel. Schubert Telekán, Schober Örvössy, Médi Sághy Duci volt. Vasárnap: a „Gürl Baba". Békefi Lajos jutalomjátéka volt Zsúfolt nézőtér előtt viharos tapsokkal ünnepelték tisztelői kedvenc komiku­sukat (Mujkó), vagy hat virágkosárral, virág­esővel és pénzjutalommal. Vendég gyanánt Juhász Margit énekelte Gábor diákot, e szezon­ban még nem hallott pompás csengő hangon. Sok-sok tapsot és virágot kapott. Gül Baba Érczkövy kitűnő alakítása volt. Hétfő: Sághy Ducit, nem jól megválasz­tott búcsú-felléptén (Drótostőt) a közönség meleg tapsokkal fogadta szezonbeli bájos játé­káért, tisztelői egy virág-repülőgéppel ajándé­kozták meg. Tábori Pfefferkornja, Noé idejéből való „anekdóf­jaival kicsit túlságosan is jó volt. Kedd: Nivós este. Mascagni „Paraszt­becsületeKár, hogy az előadás azon zene­kedvelőknek adott igazat, kik a zenét behunyt szemmel szokták élvezni. (Csak nem a dísz­letek . .? Szedő.) Érczkövi jutalomjátéka volt. Alfiója úgy hangban, mint szinészileg jól meg­játszott alakítás. Tisztelői pénzjutalommal hono­rálták művészetét. Palánkay Santuzzája hang­ban kifogástalan, de játékában sok a korrigál­ható, még körülbelül ez áll Telekán Turiddu­jára is, mig Sághy Duci Lolája gyenge alaki­>

Next