Pápai Lapok, 1874 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1874-11-21 / 30. szám
^6gyböiaiiaiuiu iciiöauaiun írcuici A pápai jótékony nőegylet, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes tüzoltóe <rület A lap szellemi részét illető közlemények . a szerkesztő lakására : Anna-tér 1216. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési (Ujak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott "Wajdits Ivanos úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1874. nov. 21. 30. sz. Megjelenik e lap heten/cini egyszer, szombaton, egy iven. Tartalma: Még egyszer a polgári iskoláról I.— A tűzoltóegylet ügyében. — Az árak emelkedéséről. Városi óvodánk megnyitása. — Társalgási órarend óvodánkban. — Törvényszéki csarnok. — Tanulmány. Vége van a . . . — Feneketlen. — Levél Devecserből. — Különfélék. Előfizetési líjak: Félévre 7> ír. Negyedévre 1 Ir. ;10 k. A flix^dotósii díjak a háromszori hasábozott pelitsorért egyszer hirdetésnél (i kr. kétszer hirdetésnél :i kr. háromszori hirdetésnél A< kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssel szállíttatnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Mégegyszer a polgáriskoláról. ^^Hosszu harcok után végre ugy látszik megvalósuld Jáshoz közélg városunkban a polgáriskola eszméje, Í amennyiben a leányok osztályának első éve már rövid időn, még ez évben, meg fog nyittatni. Örömmel üdvözöljük az iskolaszék, s a városi képviselő testületnek ezen iskola felállítására vonatkozó határozatát. Igaz, a kétely, az idegenkedés, mely eddig ezen ügyet hátráltató — bár lassanként visszavonulva a nyilt ellenzés teréről — megvan több helyen még ma is; bizton reményijük azonban, hogy ezen iskolának áldásos működésével mind nagyobb körben sikerül maga iránt feléleszteni a meleg pártolást, másrészről eloszlatni minden gyanút, kételyt, mellyel az áldozattól való túlzott aggodalom, vagy a féltékenység róla nyilatkozni szokott. Iskolák emelkedése mindég s mindenütt örvendetes jelenség, mert haladást jelez, mi pedig az életrevalóság el?y leghűbb bizonysága. Elvitázhatlan tény másrészről, hogy városunkban hiányt pótol a polgáriskola s így felállítása indokolt is. A múlt idők még könnyebben megbocsátották a hiányos nevelést; a mai kor e tekintetben szigorúabban ítél, s a művelődés terén többet követel. Ma már beismert igazság, hogy mint egy nép jólétének valódi záloga műveltségében rejlik, másrészt a családok is növendék-tagjaiknak, az alapos nevelésben adják át a legbiztosb örökséget, így már az önfentartás ösztöne is sürgeti a jövendőt biztosító képzettség tényezőinek minél gondosabb alkalmazását. A célszerű nevelés egyik hatályos közege a polgáriskola; ennek pártolását azért hangosan követeli a kor, mind a társadalom, mind az egyes családok részéről. A polgári iskola ellen, mint döntő érveket szokták felhozni, először hogy városunk szegény, és igy nem birja el az ily vállalat által követelt áldozatokat. Továbbá, hogy különben is az egyes felekezeteknek kitűnő elemi iskoláik vannak, — ezeken felül még itt helyben egy nevezetes col legitim, s egy jól szervezett algymnosium a tovább törekvő ifjak számára. Végül, hogy ezek folytán egy ily iskolának nincs kilátása növendékekre, s így céltalan lesz a reá fordítandó költség. Igaz, hogy városunk jövedelmi forrásait az eddigi szükségletek is nagyon igénybe veszik, ugy hogy új nevelő intézet szervezésére nem ajánlhat fel százezer forintot meghaladó lökét, s ezenkívül még ugyan ily összeg 10%-kát évenként. Ez eltagadhatóan. E mellett azonban az is köztudomású, hogy a szándékolt nemes cél csekélyebb mérvű áldozatokkal is elérhető. Másrészről ismét, 15000-nyi lakosság egyesült akarata, lelkes buzgalma a saját s a közügy érdekében már nagyobb akadályok ellenében is ünnepelt diadalt, mint egy célszerű polgári iskola megalapításának anyagi nehézségei. Tekintetbe vehetjük itt még azon biztató körülményt is, hogy az áldozatkész törekvés a kormány részéről is számíthat résztvevő gyámolitásra. Az elemi oktatást illetőleg, az egyes felekezetek — bár a legkitűnőbb népiskolákkal rendelkezzenek is — meg fogják engedni, hogy ezek még így sem pótolhatják ma már a művelődést tovább terjesztő polgári iskolát. Nem teszik azonban ezt feleslegessé a collegiumok s 30