Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

gyalázására üttetnek. Segélynyújtásunk lesz a legéle­sebben beszélő tiltakozás, a legszentebb névvel való galád visszaélés ellen. A nőegylet megbízásából Szelestey Lajosné, La­zányi Béláné, Gyurász Ferencné, Feigl Sámuelné, Rada­mina Mártonné, Schlesinger Mórné, Diskay Kálmánné asszonyságok elfogadnak a török sebesültek részére kül­dendő minden nemű adományokat, különösen­ vásznat, lépést, pénzsegélyt, tépésre készíthető ruhadarabokat­, melyeket az egylet meg fog tépetni. Felkérjük azért városunk és vidékünk minden lakosát, különösen lelkes hölgyeit, legyenek szívesek ezen emberbaráti, keresz­tyéni és hazafias célra szánt adományaikat nevezett nő­egyleti tagokhoz küldeni. Kell Pápán, 1877-dik év szeptember 10-dikén a Pápa városi jótékony nőegylet nevében Koller Jánosné elnök. Antal Gábor titkár. Különfélék. — Állandó magyar színházat terveznek Vas m­egye székhelyén, Szombathelyen. A választmány, mely a közönség élénk érdeklődésével találkozó ez ügyet kezeibe vette és a moz­galmat vezeti, a színház építésével — mely költségeit 25—30 ezer írtban állapították meg — a magyar nyelv terjesztését és „a nemzeti művelődés előmozdítását" célozza, mert — úgymond — Szombathely, mint végső magyar ajkú község, van hivatva arra, hogy anyanyelvünket itt a határon nemcsak híven megőrizze, hanem azt mivelje s más ajkú honpolgárainknál is kedveltté tegye." — A kitűzött célt — részvénytársulat alkalmazásával akarták elérni s e végből 150 gb. 100 frtos részvényt bocsáta­nak ki, rendkívül könnyű törlesztési feltételek mellett, melyek majd a színház jövedelméhez képest időszakonkint soroltatnak ki és fizettetnek vissza, a tagsági jog csorbítása nélkül. Ezen­kívül íveket köröztetnek önkénytes adományok gyüjtése céljából; az adományozók pártoló tagoknak tekintetnek. — Megjegyzendő, hogy ez eszme már évek óta foglalkoztatja a szombathelyieket; az építésre szükséges telket több birtokos díj nélkül átengedte, s ezen felül eddig begyült készpénzállományokból már kis szin­házalapja is van a választmánynak. Az adományok Reiterm­ayer pénztárnokhoz küldendők Szombathelyre. — A háború eredete. Berlinből irják: „Ignatier tábor­nok, ki a háború kitörése elő­tt, igen szerény vagyoni viszonyok közt élt, most jelentékeny s jól fölszerelt uradalmat vásárolt ár­verésen Podoliában, s az árt: 990,000 rubelt kész­pénzzel fi­zette ki. Abból a körülményből, hogy a jelzálogos adósságokkal túlterhelt orosz földbirtokok nem igen találnak vevőre s áron alul kelnek, következtethetni, hogy a tábornok fényes üzletet csinált. Párában jól tudják, mily módon tett szert pénzre az új földesúr. Egy ismert görög bankár által roppant összegű, nem névre szóló török kötvényeket adatott el. A szó teljes értelmében va banque-ot játszott, ha az általa tanácsolt háborút, a cár meg nem üzeni, sem a tábornok, sem a bankár nem­ fizethették volna a differen­tiákat. N­a a cár moszkvai beszédét nem mondja el, mel­lyel a török kötvényeknek megadta az utolsó döfést, Ignatiev bukott ember. Hogy ez ne legyen, de még inkább, hogy gazdagodjék, ezért kellett meglenni a háborúnak." — A rémes vendég. A cholera már kezdi lelütni ve­duza­ fejét. Eljött az ideje, midőn éhsége lecsillapítására áldoza­tokat szedni indul. Az orvosok számítása szerint ez minden ha­todik esztendőben szokott bekövetkezni. — Utoljára 1873-ban pusztított, így tehát még várhatna, de a keleten dühöngő há­ború, s az indiai éhhalál siettetek megérkezését. Franciaország­ban már óvintézkedéseket tesznek Toulonba legközelebb a „Cor­réze" nevü hajó érkezik meg, melyen van néhány cholera beteg. Egy orvos sürgősen ajánlja a francia kormánynak, hogy az uta­sokat mezítelenül szállítássa partra, s a hajót mindenestül sü-Mikor aztán Moavia szinrő­l-szinre látta azt a szép as­­szonyt, magának is lángra gyu­ladt a szive. Ennyi szépséget, halmozni össze pazarlás Allahtól ! A nő térdre borult a kalifa előtt s édes könyörgő hangon esdekelt, hogy adja őt férjének vissza. A kalifa fölemelte őt s a­mint belenézett könnyező sze­mébe, úgy találta, hogy ez a könycsepp egy tenger, a­mibe bele lehet fulladni. Nem csodálta most már, hogy Al-Xumán hajótörést tudott szenvedni egy ilyen csepp vízben. De ő úr akart maradni e tenger fölött s megfogva az as­­szony kezét, odavezeté őt a trónjához. „Felejtsd el férjedet, s légy az én nőm, oszd meg tróno­mat velem." A nő vissza­húzta magát. „A te fényedre nem vagyok én érdemes, hadd maradjak Abdullahm árnyékában." „Abdullah tönkrejutott, mindenét elveszte." „Miattam jutott tönkre, értem veszte el mindenét, illő, hogy én megmaradjak neki." „Abdullah koldus." „Segíteni fogok neki koldulni, ketten együtt majd többet keresünk." „Abdullah rongyos." „Mert nincs a­ki foltozzon rá, ha én vele leszek, nem lesz rongyos." „Abdulah őrült." „Mert lelkét én nekem adta egészen, mihelyt én vissza­térek hozzál lelke is visszatér." A kalifát meglepték Zubeida válaszai. Az ellen­állás még fokozta a szép nő becsét. Moavia parancsot adott, hogy udvara jelenjen meg a trón­teremben : kísérői, vezérei, a főpapok és hivatalnokok, teljes pom­pában, fegyverzetben. Ő maga felvette uralkodói jelmezét, fel­tűzte turbánjára a gyémántos surgudzsált s akkor arany trón­menyezete alá ülve, ismét maga elé hivatta Zubeidát. A szép nő nem halaványodott el ennyi pompa láttára, hanem elhalaványodott mind az a pompa a szép nő megjelenésére. Mind e ragyogás között is A^kiutaliít magához valá^salt. ő volt egyedül, a­ki minden i vesztesse el. Ez­ nehány ezerbe fog­ ugyan kerülni, de a ragály behozatala némileg megakadályoztatik. Mi is ajánljuk hatósága­ink figyelmébe, ellenőrizzék a rémes vendég közeledtét, s tegyék­­ meg óvintézkedéseiket. — Rózsatenyésztés pakisban. Több mint 250000 peker van ott rózsával beültetve. Számítva most, hogy egy pekerre csak 24,000 rózsa esnék, melynek fele 12,000 darab rózsa éven­tei eladásra szolgálna. Paris vidékein több mint 1 millió 500 ezer rózsa jön évente a kereskedésbe. A rózsatenyésztés főtelepei Bourg la Heine,­­Jory, Gentilly, Montmorency és Bougival. (>~ép­kertésze.) — Parisnak eddigelé 68 parkja és nyilvános kertje van; dacára ennek legutóbb elhatároztatott, hogy még 5 új nyil­vános kert alakítassék, a közönség élvezetére. Ott igen jól tud­ják, miként kell a kertipart a közönség részvétébe becsempészni; meg is látszik eredménye, a roppant virág, gyümölcs és egyéb kertipartermékek kivitelében, mely a mezőgazdaság termékei ki­vitelét jóval fölülmúlják. (_Népkertésze.) • — Ez is jövedelmi forrás. A rózsa virágzás alkalmá­val néhány budakeszi élelmes pórnő felhasználva a főváros Er­zsébetjem! kora reggeli sétányokat, a tér négy bejáratait egy­egy rózsaáruló pórnő elfoglalta tele kosár levágott rózsával. — Reggel 5 órakor, midőn a sétálók és gyógyvizivók ott szállangani kezdtek, ott voltak már a rózsaáruló nők, és darabját a levágott rózsabimbóknak félig vagy egészen kinyílt rózsáknak 10 kiért a vendégek elkapkodták, annyira, hogy reggeli 7 órakor már híre sem volt se a rózsáknak, sem a pórnőknek, kik naponta egy darab százas bankóval már hazasiettek, hogy másnap ismétel­hessék ez igen egyszerű, de nagyon is élelmes üzletüket. Az adott alkalom felhasználásában ezen pórnők csakugyan remekel­tek. (Népkertészet. — Hivatalos statistikai adatok nyomán Parisban évente 10 millió font szőlő adatik el. A csemege gyümölcs kivitele utóbbi években következő összegeket képvisel: 1871-ben 35,566,000, 1872-ben­ 25,990,000, 1873-ban 29245000, 1874-ben 63743000 kilogrammot. Ebből látható minő jövedelem húzható a kerti ipar­ból. (Népkertészet) — A Székesfehérvár és vidéke írja: Színészeink sor­sáról pápai levelezőnk a következőket írja: Pápán mult hó 25-én kezdődtek meg az előadások; az első előadás habár opera volt, mégis csak félházat csinált. A népszínmű, dráma, és operetté a közönséget épen nem vonza. Eddig a „Tévedt nő*" töltötte meg csordultig az Arénát; de hát mit ér az! ha ebből kell pó­tolni a többi előadások deficitét; — szóval Pápa nem képes egy nagy színtársulatot fentartani, mert az úri osztály kicsiny s a pápai polgár vasárnaponkint inkább korcsmázik, minthogy színházba járjon. Az előadások jelessége meglepte a közönséget, de azért a támogatás nem növekszik. Nagy hátrány a társulatra Kocsis Irma betegsége, mert a nagy operák, mint „Bánk bán," „Hunyadi," „Troubadour" nem mehetnek; — „Zsidók­ó"­'-t csak úgy tudják kisütni, ha Mándoky is énekel. A „Pápai La­pok" teljes elismeréssel nyilatkozik színészeinkről, különösen Mándokyról, Szelesről, Mándokynéról, Popovics Mariról, Feke­téről — ki a közönség kedvence lett, Bérczy és Lénárdnéről. — Mi ezen közleményre vonatkozólag megjegyezzük, hogy bizony nem válik városunk dicsőségére azon hidegség, melyet a művé­szet irányában tanúsítunk. Mi különben csak azt mondjuk, hogy a pápai úri osztály nem kicsiny, sőt pénze is van, s igy a valódi művészies előadásokat teltházzal tölthetné ki, hanem .. . oh ne kérdezzék az okát, mert annak tudata fáj és nem válik dicsőségünkre. — Thiers életmódjáról következőket olvasunk a Weekly Dispatch párisi levelezőjének szept. 2-ki tudósításából: Thiers St. Gem­ains-en Laye, Paris közelében fekvő városban levő IV. Henry pavillonjában lakott. Ezen hely kitűnő levegője és gyö­nyörű fekvése miatt kedvenc kiránduló helye az elegáns párisi közönségnek. A volt elnök az épület egész első emeletét, — melyből a kilátás a Szajnára és a mögötte fekvő erdőkre nyí­lik, — lakta. A házat körülvevő kert azon liget kivágott sarká­ból áll, melyben hetenkint kétszer katonai zene játszik, s mely­nek magaslata a folyót mintegy 3 ang. möldnyire uralja. Azon Ekkor a khalifa intésére elővezették Abdullát. Hubája poros volt és szakadozott, turbánjának tekercse kibontakozva csüggött alá a vállára; mezítelen lábszárait ös­­szekarcolta a tövis, a mint bolygóit a pusztaiján; tekintete sóvár volt, elijesztő és tébolyult. A khalifa szólt Zubeidának: „Nézz reám és nézz ő reá. — Én király vagyok; ő koldus. — Én egy férfi; ő egy semmi.— Az én gondolatomat százezer lélek követi; az ő gondolatját egy sem, mert a magáét sem bírja. — Az enyém az egész ország; az övé csak az országút.— Én rajtam fölül csak Mahomed következik; ő rajta alul csak a kutya.­­­ Én nekem annyi megrakott hajóm­ jár a tengeren, annyi megterhelt tevém, öszvérem­ a sivatagon, mint a­hány féreg jár az ő testén. — Válassz közülünk, melyikünknek akarsz felesége lenni? És Zubeida e kérdésre odarohant a koldushoz, s zokogva, nevetve, sikoltva veté magát annak nyakába és ös­szecsókolá annak szétdúlt arcát, rongyos ruháit, le egész a tövistépte lá­bakig, ott azokat átölelve, megmaradt és rebegő: „én uram, én szerelmesem." És Abdullah e csókoktól visszakapta elvesztett lelkét. A khalifa meg volt illetődve e végtelen szerelemtől. Nem a hóhért hivatta, hanem a kincstárnokot. Parancsot adott neki, hogy Abdullahnak ismét vissza kell vásárolni elvett házát, raktárát megtölteni kelmékkel, a­mikkel azelőtt kereske­dett; nejének visszaagatni elvett ékszereit, és aztán a legpom­pásabb paripákra ültetni a férjet és nőt, úgy vitetni őket haza. Legyenek egymáséi és boldogok. Hanem, a­midőn Zubeidát elbocsátó színe elől. i<rv szólt hozzá: „Nagy szépségeddel nagy veszélyt hoztál magadra, a fér­jedre és magatoknál nagyobb emberekre. Csak Allah és az ő angyalai őriztek, hogy engem is a legnagyobb igaztalanság el­követésére nem kényszerítél. Ezentúl fátyolt tégy az arcodra, ha házadból kilépsz, s szépségedet csak férjed előtt tárd ki." S hogy ez ne legyen Zubeidára nézve megszégyenítő, ki­adta a khalifa a parancsot, hogy ezentúl minden nő lefátyolozott arccal járjon az utcán. Így támadt a fátyolviselés szokása az izlámhivőknél. ezerek, kik rendes látogatói e­légetnek, és hallgatói a katona­ze­nének, össze-össze gyűlnek a Pavillon ablakai alatt, s kérik az ősz államférfit, miszerint jelenne meg köztük, megjelenésekor azonnal a leglelkesebb óvad­óknak tárgya. Ő a kerületbeli vá­lasztókat este szokta fogadni, s azokkal cenferálni, — ennek meg­történte után alkonyatkor néha kikocsikáz. Délutánonkint politi­kai barátai tömegesen látogatják. Ebéd után senkit­ sem fogad, és esti 9 óráig szobájába vonul vissza. Ő 11 óráig egy kereve­ten alszik, aztán felkel és 1 —IV. órát dolgozik. Aztán levetkő­zik és ágyba megy, s reggeli 4 óráig alszik. Midőn a fáradha­tatlan nyolcvanas ismét munkához ülne, Louis szolgája az általa készített csokolád, vagy beafatnak és theából álló reggelivel szol­gál urának. Thiers úr nagy tövis a marsal szemében. Ő a fran­cia „bourgeoisie" megtestesült képviselője mely — a szabad kér­désén kivül, — iránta a legnagyobb bizalommal viseltetik. — Ha egészségi állapota engedte volna, bizonyosan elvonta volna Mae Mahon malmáról a vizet Bordeauxban és más városokban is, me­lyekben a marsal mint választási ügynök szerepelt. Igy élt Thiers. — 80.000 font emberi haj importáltatik keletről, Spa­nyolország és Siciliából Marseille-be évenkint. Ezen kevül mint­egy 40.000 fontra rug azon haj mennyiség, mely Paris, Bor­deaux, Lyon és egyébb francia városok pó­ce csatornái és szemét­dombjairól nyeretik, mely bizonyos tisztítási és festési processuson keresztül menve, az elegáns hölgyvilág hajóként chignon, fürtök és egyébb hamisítványok alakjában van hivatva szolgálni. Ha a kényes hölgyeknek csak parányi fogalmuk volna azon hajak tör­ténetéről, melyekkel fejüket beborítják, kétszer is meggondolnák, mielőtt oly divathoz ragaszkodnának, mely csak a felületes szem­lélőt vagy a vaksággal megvert udvarlót képes megcsalni, és mely a tisztaság és kényesség fogalmaival határozott ellentét­ben áll. (Weekly Dispache) — A Vesuvről azt írják Nápolyból, hogy két nap óta ismét nagyobb forrongásban van, ugy hogy a tölcséréből fölszáló lángokat esti órákban tisztán láthatja a szemlélő.­­ Az osztrák-magyar gyalogság fegyverzetére nézve igen érdekes kérdés kerül legközelebb eldöntés alá, mely a Kropacsek rendszere után készült ismétlő (Repetier) fegyve­rek alkalmazására vonatkozik. E fegyverek jelenleg csak a 21. vadász zászlóaljnál használtatnak nagyobb mennyiségben, s az itt tett kísérletek nagyon kedvezőn szólnak mellettük. Különösen a Werndl-fegyverekkel való összehasonlításban tűnik ki az is­métlő fegyverek előnye. Így 20 ember egy fél perc alatt eme­zekkel nyolc, amazokkal ellenben csak egyetlenegy lövést tehe­tett, előny mutatkozott ezenkívül a tüzelési gyorsaság tekinte­tében is, mely a Werndl-fegyvereknél 2—3-szor csekélyebb. Az ismétlő fegyvereket különben igen ajánlja még egyszerű szer­kezetük is.­­ Hogy a kényelmű, himpellér, semmittevő, ábrándos életmódnak minő szomorú következményei vannak, azt a követ­kező szomorú eset elég tanulságosan bizonyítja, ugyanis a „Gö­möri Lapokban" olvassuk: K. S. a hős, ki mint diurnista kezdte pályáját. De a diurnista keblében melegen érző sziv dobogott, s igy jőn, hogy csakhamar a házas élet gyönyörei közé ékelte magát. És ha már volt szép ifjú neje, ugyan hogy ne igyeke­zett volna urat játszani? Ezt meg is cselekve oly szép ered­mén­nyel, hogy pár hó alatt elverte a feleségének minden hozo­mányát. Ekkor kicsiny lett neki ez a város, s ismerve hivatott­ságát, a fővárosban keresett ille­tért tehetségeinek. S hogy vol­tak tehetségei, eléggé bizonyítja az, hogy 50 fok­ig befont egy Zahlkellnert, a mihez pedig nem mindennapi genialitas kívánta­tik. Ekként tanúságot téve hivatottságáról, büszke önérzettel tért vissza szerény körébe. Ritka szép tehetségeit otthon azonban nem volt képes a közönség méltányolni. Ez volt oka, hogy a fiatal párra beköszöntöttek a nélkülözés napjai. Nem volt többé elprédálni való hozomány, s a férj — elbusulásában mi telhetett tőle? — nagyokat ütött botjával szegény feleségére. A gyöngéd­ségnek ilyetén nyilatkozatai azonban véletlenül nem találkoztak a menyecske ízlésével, s mivel azok izlése ellenére ismételtettek, a faképnél felejtette drága férje­ urát.­­ A rosz nyelvek azt is mondják, hogy a gyöngéd férjtől elbúcsúzással együtt járt volna a házas­társi hűségtőli elbúcsúzás is, ez azonban szorosan véve már nem tartozik a drámához. Elég az hozzá, hogy a bús férj most már majd a bornak, majd az othellói élvezeteknek szen­telte idejét, s hogy több kisebbszerű próbák után az utóbbit csor­dultig üríthesse, a folyó hó 3-án neje lakására rohant, s veszé­lyes kés­szúrásokat ejtett a védtelen nő mellén. Az orvosok ál­lítása szerint, az okozott sebek halált hozókká lehettek volna. Eddig tartott a tragoedia ötödik felvonása, az utójáték azonban majd még csak ezután következik a törvényszék épületében.­­ Ezen szomorú eset ugyan komikus ruhában lett feltalálva, mivel sokan azt hiszik, csak a­min nevetni lehet, bir érdekkel, pedig az említett eset felett csak szomorkodni lehet, és sok semmit­tevő ezen esetből megtanulhatná azt, hogy a becsület mindenek felett a munkából eredő és nyerhető kincs, nem pedig a csavar­gás haszontalan életmódjából. — A fák villanyosság által való kivágása. — A fáknak villanyosság által való kivágása — úgy látszik — a tudo­mánynak a gyakorlatban való legújabb alkalmazása. Ugyanis Par­kinson S. N­. NI. és Martin N­. W. egy oly módot szabadalmaz­tattak, mely szerint egy fa, a­mely az eddigi fűrészelési mód mel­lett, csak két óra alatt volt kivágható, most már 15 perc alatt földre teríthető. — Az eljárás igen egyszerű. A veresrézhuza­lokat, melyek egy erős galvántelep sarkaiból kinyúlnak, éreny­huzallal kötik össze, mely természetesen azonnal izzóvá lesz. Ezen állapotban fürészelik a fát az érenyhuzallal épp úgy, mint a közönséges fürés­szel. Ily módon semmiféle fürészelési for­gács és por nem keletkezik. A legszebb az, hogy ezen eljárás nemcsak a papiroson figurát, hanem már gyakorlati alkalmazást is nyert. — Mint a főváros lapjai közlik a magyar ország­gyűlés f. hó 15-én üléseinek fonalát ismét megkezdi. Remélhető, hogy a keleti kérdést illetőleg érdekes interpellatiók és minisz­teri ügyes válaszok fognak felváltakozva előfordulni.. Megyei és helyi hirek. — Bakáról irják lapunknak, p. évi aug. 7-én Dáka községben tűzvész ütött ki, mely alkalommal nyolc család haj­léka, gazdasági szerei s összes idei termése jőn a lángok mar­talékává. Ezer köszönet a jótékony adakozók emberszeretetének, a szerencétlenek már némi segélyben részesültek! Ámbár a jó­tétemények már magukban hordják a legszebb jutalmat, mind-

Next