Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

A­ szerk­esztő és K­iad­ó-Hivatal M­ajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak intézendők. Pápa, vasárnap 1877. szeptember 16. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap: 16 VAS. G 17 Ludmilla").a G 16 Cipriáts)^ 9 ") . 17 Hétfő Lambert )~ Lambert j=( 10 Jomkipur ") ^ 18 Kedd Villan, Tamás)^ Richard ")~ 11 >­Heti naptár. 19 Szerda Január vért. Kánt. f (kath/) Szilárd fjn­ot.) 12 (izr/) 37. szám. Előfizetési dijait.: Egy évre 6 fr. — Félévre. 5 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr, a nylittér­bem, soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 20 Csütörtök Eustach ~)~ Fauszta­~ 13 ~) . 21 Péntek Máté evangel.j^ Máté J ° 14 ) s 22 Szombat Móric vértami Mór­­ ~ 15 T. olvasóinkhoz! Körülbelül egy éve, hogy e lapok szerkesztését átvettem. T. olvasóink jól tudják, mily állapotban volt e lap az átvételnél, s most egy év mulva örömmel mondhatom, hogy városunk és vidékének érdeklődését keltette fel, mely körülményt nem akarom magam, mint inkább az önzetlen munkatársak előnyére felróni, kik nem sajnálva a fáradságot, segédkezet nyújtottak mun­kámban. Fogadják érette köszönetemet. Pápáról távoznom kellvén, nem mulaszthatom el, hogy t. olvasóinknak pártfogásukért köszönet ne mond­jak, s egyszersmind kérem, ne vonják el pártolásukat a laptól, ezentulra sem, mely az uj szerkesztő kezében nem szünend meg az eddig követett elvekért harcolni. Fü­redy Albin. Pápa szeptember 16-án. Ha valaminek létjoggal bírnia kell, úgy bizonyára a sajtó az , mégha mindjárt csak vidéki, s így szűkebb térre szorított, hirlap legyen is annak neve. A lap ezen létjogát elvéből, céljából és saját szellemi erejéből kell hogy merítse ; ez biztosítsa fenállását, nem pedig a szánakozás és a ke­gyelem szégyenítő — sovány hulladékai. Ennek tudata lebegett előttünk, midőn a Pápai La­pok­ szerkesztését átvettük. És habár erőnk, a­ nehéz feladat megoldásához gyenge s igy a tisztelt közönségnek elnézését talán gyakran igénybe kell vennünk, mégis fáradhatlan buzgalmunk erőnket némi­leg pótolni fogja és oda fogunk törekedni és önérzetünk is azt parancsolja, hogy a kegyelem kenyerére utalva ne le­gyünk. Mi az életre érdemesek akarunk lenni, mert van te­rünk és így jogunk és hivatásunk a létezésre ; mert meg­győződésünk, hogy egy független csak a közjó előmozdítá­sán fáradozó a város és vidékének érdekeit védő a közvé­leményt tolmácsoló helyi lap a tisztelt közönség pártfogásán jogosan számíthat. Mi számot vetettünk magunkkal és kérdést intéztünk magunkhoz valjon vezetésünk alatt a lap fog-e létjoggal bírni, és ha igen, melyek azon elvek mik ennek biztosítá­sára, kivivására vezérfonalul szolgáland ; és végtére miben rejlik célunk, mely felé. törekvéseink tehát lapunk iránya haladni fog, és kell hogy haladjon ? Mi egy olyan nyilvános közeget a minő egy lap elv­nélkül nem képzelhetünk, a miért is bátran kimondjuk, hogy lapunk szabadelvű leend. Azon cél pedig, mely felé tántoríthatlan erél­lyel törekedni fogunk, a haladás magasz­tos célja. Ha ez által elvünket és célunkat nagyjában körvona­laztuk is, azért még korántsem merítettük azt ki, mert hi­szen ezen fogalmak oly tág magyarázatot képesek eltűrni, hogy bővebb részletezés nélkül mást nem jelentenek, mint elvont fogalmakat, s ezért legyen szabad működésünk a sötét kissé bővebben megismertetni . E célból mindenekelőtt kiemeljük, hogy politikával, vallásos kérdésekkel és személyes ügyekérti harccal ne f­oglalkozunk. A politikához semmi közünk. A vallásos kérdéseket és az ezekkel összefüggő insti­tutiókat pedig oly dolgoknak tekintjük, melyeknek feszege­ése az emberiség legnemesebb érzelmét sértené, és a tár­sadalom alapkövét az erkölcsöket ingatná meg, felzavarván a békés polgárok kedélyét és lelki nyugalmát. Mi minden fe­lekezet iránt tisztelettel viseltetünk, és a vallást szent és sérthetetlen jognak, még­pedig olyan jognak tekintjük, a­melyhez a kritikának hozzá­szóllása nem lehet. De még azt is kimondjuk, hogy mi szükségesnek tartjuk a népben a val­lásos érzület­ fejlesztését és erősbítését előmozdítani. Mint harmadik ügy, mely lapunknál tekinteten kívül fog maradni: a városi és megyei tisztviselők és az orszá­gos képviselők választása leend. Mi ezen ügyek iránt egé­szen közömbös szerepet fogunk tanúsítani, noha az esemé­nyeket és az eredményeket hűségesen registrálni és közzé tenni el nem mulasztandjuk. Lapunk főképen a közügyek fejlesztésére, a társadalmi és egyleti élet felfrissítésére fogja munkakörét szorítani. — Vezércikkeink mindég a közügynek leend szentelve, mely­nek védelmére bátran és határozott hangon síkra fogunk szállani. Azon leszünk, hogy társadalmunkban a hasznos és kor­szerű nézetek gyökeret verjenek. Küzdeni fogunk olyan in­tézmények létrejöveteléért, melyek viszonyainkra áldásdús és termékenyítő hatást képesek gyakorolni. Működésünk egyik köre mint már említettük anyagi haladásunkat illeti, mely célból a gyakorlatban mint jónak bizonyult eszméket lapunkban meg fogjuk pendíteni, s azokra polgártársaink figyelmét fel fogjuk hívni. Lapunk berendezése ép oly változatos teend mint eddig. A „Tárcában és a Csarnokban" mulattató, de egy­szersmind tanulságos közleményeket fogunk hozni. Külön­féle rovatunk a haza- és a nagy­világban előforduló neve­zetesebb eseményeket fogja hozni. ,,Megyei és városi ügyek" címe alatt a megyei élet és városunk közügyeire vonatkozó dolgokat fogjuk ismertetni és kimerítőleg tárgyalni. ,,Irodalom és művészet'' rovatunk jobb művek ismertetéséről, színházak, hangversenyek és a műkedvelői előadások lefolyásáról fogja a tisztelt olvasót kimerítőleg értesíteni. A tanügy terén felmerülendő egyes érdekesebb köz­leményeket tanügyi rovatunk hozza. Városunk és megyénkben történt nevezetesebb esemé­nyeket a „Magyei és városi­­ hirek rovata alatt részletesen fogjuk tárgyalni. Egyleteink és intézeteink felöl pedig „Egyletek és in­tézetek" címü rovatunk fog kimerítő tudósításokat nyújtani. „Tarisznya" címü rovatunk is leend, mely humoresti­kus közlemények számára van fentartva. A közönség köréből származó felszóllalások vagy pana­szok közzétételére a „Közönség köre" című rovat van hivatva. Azt hisszük, hogy az imént részletezettekből eléggé kitűnik, miszerint a „Pápai Lapok" ügy­féltartalmát mint beosztását illetőleg bármely vidéki közlön­nyel bátran ki­állandja a versenyt. Mi azon leszünk, hogy lapunk mint a város közvéleményét híven tolmácsoló közeg a nagyérdemű közönség kegyes pártfogására ezentúl is minden tekintetben érdemes legyen. Szikszay István felelős szerkesztő. Felhívás! A Pápa városi jótékony nőegylet, azon feladatá­hoz híven, melyet alapszabályaiban maga elé tűzött, hogy a nyomor és inség enyhítésére tehetségéhez képest vá­rosunk körén kívül is közreműködik. Szeptember hó 8-dikán tartott választmányi üléséken elhatározta, hogy a török sebesültek részére gyűjtést rendez. A háborúnak minden körülmények között megvannak a maga iszo­nyai, mert a nyers erőszak életet és vagyont pusztít kíméletlenül. De mégis borzasztóbb a háború azon félre nézve, melynek területén a háború folyik, nyomortel­jesebb azon félre nézve, mely minden erejét megfe­szítve élet-halál harcot kénytelen vívni, nagyobb csa­pás azon félre nézve, mely kevesebb segélyforrással rendelkezik. A most folyó orosz-török háborúban ezen fél, a török nemzet, a népszám és segélyforrások so­kaságának előnye az oroszok részén van, s ezt a tö­rökök ellensúlyozni csak a halált megvető bámulatra méltó hősiesség által tudják. A hős­­ sem találja azonban mindig a halált, melyet megvetett, hanem lesz csonkává, bénává, nyomorékká, kinek kínzó sebei segélyre szó­lítanak az emberiség nevében. Nyújtsunk tehát segélyt a török sebesülteknek! Ami emberi és keresztyéni sze­retetből nyújtott segélyünk, bizon­nyal kétszeresen gyó­gyítja azon sebeket, melyek istentelenül épen a ke­resztyénség hazug álarca alatt, a keresztyénség meg­ A ,v Pápai Lapok 64 tárcája. A Fátyol *) (Elbeszélés.; Irta JÓ]1.ai Ä1 ó I*. Azt már megírtam, hogy jutottak a török asszonyok a téved­és­éh­ez, ahoz a hő, idom­talan köpönyeghez, mely ter­metüket egészen eltakarja, mikor az utcán járnak; most meg azt mondom el, minő esemény adott arra okot, hogy azt a sürü fátyolt is felvegyék, mely arcukat úgy eltakarja, hogy csupán egy szűk nyilason át láthatják a külvilágot, úgy hogy még az utcán is magukkal hordják a börtönüket. Első Moavia uralkodása alatt történt ez, aki Syria kor­mányzójából kalifává tette magát. Hatalmas ember volt, tudott uralkodni a vad muzulmán férfiakon, sőt többet mondok: a mu­zulmán asszonyokon is, s hogy még többet mondjak: még saját magán is. Egy fiatal arab kereskedő, Abdullah, nőül vett egy csodaszép syriai leányt, Zu­beid­át, a­kit őrjöngve szeretett. Nem volt neki elég, hogy Zubeidát már a természet felruházta anyagi kinc­csel, a­mennyi egy nőt tündérré­­ esz: ő még szebbé akarta tenni; kölcsön kéne selyembogártól a selymet, csigától a gyöngyöt, kősziklától az aranyat, madártól a tollat, hogy a legszebb termetet, arcot, hajat belefoglalja. fc5 jó volna, ha se­lyembogár, csiga, madár és kőszikla kölcsön adná, a­mitől a szép nő szebb lesz, de azt mind meg kell fizetni. A jámbor Abdullah egyszer csak azt vette észre, hogy a szép Zubelda miatt tönkre juttatta magát. A szép nő észrevette férje búsongását, de az világért meg nem vallotta neki, hogy miért oly szomorú, se arra a gyávaságra nem vetemedett volna, hogy valamit visszakérjen azokból az ék­szerekből, a­miket egy szeretett nőnek adott, a maga szorult helyzetének megkönnyebbítésére. Azt tette a mit a legtöbb rész adós: foldozta az egyik lyukat a másik lyukkal. Hanem a mit a szép Zubeida semmi gyöngédséggel nem bírt férjétől kitudni, azt megtudta nagy hamar a goromba hite­lezőktől , a­kik szorongatni kezdték a jó Abdullaht s nem igen tették a szájuk­ elé a kezüket. A­mint Zubeida megtudta, hogy férje milyen szorult hely­zetbe van, rögtön készen volt az elhatározása. Minden ékszert, drágaságot el fog adni s azzal kisegíti őt a zavarból. *) "Mutatvány az Atheneum­­ nagy képes naptárából. Nem szólt semmit a férjének, titokban hivatott egy alkuszt, s arra rábírta, hogy keressen neki egy vevőt, a­ki minden drá­gaságait együ­tt, egyszerre megvegye. Az alkusz jöttment, utánajárt, végre talált egy olyan urat, a­ki kész mindent megvenni, csak vigye el hozzá Zubeida maga. Ez a vevő maga a kuf­ai kormányzó Al-Numán. A szép asszony nem szólt a férjének semmit, összeszedte minden drágaságát s elvitte a kormányzóhoz. Al-Numán szemei elkápráztak a kincseken, de nem azo­kon, a­mik holtak, hanem a­mik elevenek. „Hogy adod a gyémántaidat? hogy adod a gyöngyeidet? rubinodat, selymedet, bársonyodat, elefánt csontodat, tiktak verő kis órádat? Megadom érte, a­mit kérsz! De mindent megveszek, a­mi a tied." Zubeida csak annyit kért, a­men­nyivel gondolta, hogy Abdullah hitelezőit kifizetheti. Al-Numán alku nélkül megadott mindent. Siettében nem is számlálta meg, mennyi pénz van a zacskókban, a­miket Zubeida elé lerakatott. Hanem amint aztán a szép asszony nagy örvendve fel akarta nyalábolni az erszényeket, azt monda neki Al-Numán: „Ne fáraszd magad vele, szép húri! A pénzt majd elviszik a szolgák Abdulláhnak, te magad pedig itt maradsz, m­ert té­gedet megvettelek." „Engemet? Al-Numán!" szólt elbámulva Zubeida. „Igen is, tégedet. Eladtad a gyémántjaidat. S mit mond a költő? Nincs a nap alatt olyan gyémánt, mint a te ragyogó szemed. Eladtad a gyöngyeidet. A költő igen szól: Rejtsék el magukat a tenger fenekére India gyöngyei a te ajkaid fogsorai előtt. S nem mondja-e a költő, hogy ajkaid rubintok? Nem bizo­nyitja-e, hogy a legdrágább selyem, a­mi rajtad van: hajfürteid selyme? vállaidat nem mondja-e elefánt­csontnak, kebledet bár­sonynak, s tiktak-verő kis órának nem nevezi-e szivedet, a mi az én életem óráit számlálja? — És én mind­ezt megvettem tőled." .1. Abdulláhból pusztában futó bolond lett, a mint megtudta, hogy Zubeidát elragadta tőle Al-Numán. Mit tehetett ellene? Az hatalmas nagy ember. A kalifa városának kormányzója. Kihez jusson igazságért, ha a fő-főbíró maga a rabló? Visszaküldte Al-Numánnak az erszényeket, miket az fe­leségéért és ékszereiért küldött. Prédára bocsátó hitelezőinek a raktárait, hajóit, tevéit­ maga egy öltönyben futot el, és egy lanttal a kezében, aztán mikor már nem volt semmije, se fele­sége, se vagyona, se esze, akkor megszálta valami szellem : dal­nok lett, énekelt s olyan szép verseket tudott dalolni a népnek, hogy mindenki bámult rajta. Az utcákon, a piacokon, a kutak mellett, a kertekben csődült körüle a nép s hire futamodott messze földre a dalnok Abdulláhnak. Egyszer a dalnok elment a kalifa kapuja elé s ott kezdett verseket énekelni. Moavia erkélyéről hallgatá egy ideig, s aztán felhivatta ő­t magához, hogy udvara előtt énekeljen valami szép románcot. Abdullah elénekelé a kalifa előtt a szép Zubeida történe­tét. Hogy rabjá el csalfán, erőszakkal férjétől Al-Numán kor­mányzó. Hej, ha csak amúgy prózában adta volna elő a panaszát, hogy kikergették volna vele! De a versek oly szépek voltak, és a dal olyan érzékeny, hogy a kalifa szemei megteltek kön­­nyel, s mikor a szerencsétlen férj a dal végén odaborult lábai­hoz , zokogva és könyörögve, azt monda neki : „Csak eredj haza, igazságot fogsz kapni!" „Nekem nincs sehol „odahaza," Monda a koldus költő. „Tehát maradj itt a palotában, mig lesz otthonod." „S otthon csak ott van nekem, at­iol Zubeidámmal vagyok." Moavia rögtön maga elé hivatá Al-Numánt s azt monda neki: „A fejedtől akarsz-e megválni, vagy Zubeidától." Al-Numán arcra veté magát a kalifa előtt. „Felséges kalifa! Ha lehetne úgy élnem Zubeidával, hogy fejem ne legyen, örömestebb válnék meg a fejemtől, mint Zu­beidától. Mert ha Zubeidától válok meg, a fejem sem ér nekem többé semmit. De lépjünk alkura, fölséges kalifa! Engedd, hogy csak egy évig birjam Zubeidát s akkor aztán, az év leteltével, üttesd le a fejemet, nem bánom!" A kalifa elbámult. Annak mégis valami csodaszépségnek kell lenni, a­ki miatt az egyik emberből egy fejjel magasabb lett a többinél: dalnok, a másik pedig egy fejjel kurtábbá kész lenni. „Nem alkuszunk!" rivált a kormányzóra. Küld ide hozzám rögtön azt az asszonyt, vagy hagyd itt a fejedet." Al-Numán keserveset sóhajtott s csak­­ legalább egy napot kért még, utoljára csak egy órát. Még azt sem engedte meg a kalifa. Maga is akarta látni Zubeidát.

Next