Pápai Lapok, 1878 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

A­ssasex-l­osiztő ófe> Iciad­ó­h­i­vat­a­l W­as­ch­i­t « K­­á­r* oly kisriyvkereskedéséb­en van, ahova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendők. Ké­.iratok nem adam­sik vissza. 30 VAS. K 3. Pál emléke)^ 1 Hétfő. Tivadar »Simon ap.f— 2 Kedd Sarlós Bold. Assz.).* V. 2. LuciajK 29 •) Tibolt >g 30 Roschodes ") Oltó \~ 1 TuamusR. )~ Vegyes tartalmú hetilap. Heti naptár 3 Szerda Kornél, Soma (kath.), Heliodor (prot.j/a­­\zr.~) Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések­ 6 hasábos petitsorban 5 kr. UL3 7"Írttél*Ti>en soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 4 Csüt. Ulrik püspök j Osena 5 Péntek Vilm. Apái, Domichij Vilma­­> Szombatizaiás próféta Ezaiás Pálpa, JUH. 30 Mindegy. Veszprém városában a közel multban bárkivel találkozott HZ ember mindenki csak ezzel állt elő: , no­ v szép a viola ha dufla"; borban, vízben, örömben, bú­ban mindenütt kedves refrain volt. A ...dufla"1" szó „,f" í betüje meglehetős adag nyegleséget árul el; de a ,.viola" coloraturája bizonyos nonchalance-szá változ­­ tatja s ezm nonchalance-ot a dupla viola annyira fel­ élénkíti, miszerint lépten nyomon azt bizonyítgatja egész Veszprém, hogy ő még épen nem mondott le az élet örömeiről; sőt midőn simpla­ viola helyett dupla vio­lát kivan, nyíltan azt árulja el, hogy ő progressiv megy, lépést tart a természetnel; ugrani nem ugrik, de me­gyen szépen előre. Szép tőle nagyon! íja a városoknak Paris világ város mintájára de­vise-ket kellene felvenniük s ha Paris a „Fluctuat nec mergilur* ..Hányadik vetődik — t. i. hajója — de nem merül el" devisel vette fel s ha Veszprém városának: Ugy szép a viola ha duí'la" devise-t kellene kapnia, ugy Pápa városa devise-ét ezen egyetlen egy szó képvi­selhetni: mindegy. A devise-eknek meg van az a jó oldaluk, hogy magoktól jönnek nem kell rajtuk gondol­kodni. Városunk 1873 óta annyi támadó próbáltatáson ment keresztül egész a tegnapig, miszerint épen nem csoda, ha már publicumunk egykedvű, a jóra raszra és még egykedvűebben fogadja el az amúgy is szájról szájra járó röviden végző ,,mindegy"-et devise-ül. Városunkban ma már nincs többé ,,adjon Isten" vagy „fogadj Istek­v — ma igy köszöntjük egymást, mi i­i­ndegy! — A kenyértől az élet magasabb örö­méig való roppant téri, a rövid „mindegy"* tölti be nálunk s megcsontozódva néz egyik végletről a másikra mintha mindig azt mormogná: mi i­i­ndegy! Borzasztó, rémisztő fekete szó ez a „mindegye. N­a városunkon valahogy e szó rajt ragadna, úgy még Dante is ki­kelne sírjából, hogy pokla kapujának fel­­ iratát: „Lusciate con ogni speranza voi quivi intrale.— Hagyjatok fel minden remén­nyel ti kik ide jöttök"­ a „mindegy"-gyel váltsa fel. „Mindegy, ez egy szó, az egységet, az örök és változhatlan egységet képviseli. Dante felirata korhadt vegyülék s csupa jószívűség e kegyetlen örökké élő maró mindegyéhez képest. Midőn Dante a poklát megírta, mindenki meg volt győződve, hogy ez embernek ördögnek kell lennie s egyenest a pokolból kellett jönnie, mert különben ily minutiosusan s hiven nem lett volna képes a poklát megírni: mi meg már ott vagyunk, hogy ha e „mindegyé­nél még tovább is időzünk, ugy magunk hisszük el magunkról, hogy valóságosan a pokolban vagyunk. Félre tehát desperatio; félre te megcsontosodott közöny; félre te gyilkos ;mindegye; konyhameszelés lesz, el veled tűzhelyünktől! Igen, konyha meszelés lesz, éléskamra takarítás s udvarseprés! Nincs többé ..mindegy", hanem „előre"! A capite felet piscli, — a hal fején kezd büdö­södni. Régi közmondás az, de mégis igaz marad. — Ma — háztartásunk s önkormányzatunk van s ez van élén Pápa városának. Alig pár nap s itt van a konyha meszelés, — a tisztujjitás ! Ha megnézzük, hogy a 72-diki meszelés meddig tartott s minő, magunk is elszomorodunk, hogy annyi jó akaratnak csak a vegetatio a,­­ tengődés a sikere. — Van jogügyi osztályunk, mely csak az állampénztár cassájára exequál, de saját keserves szabályrendelete­inket a molyoknak adja s hízeleg magának, hogy meg­hozza, a végrehajtás már sok gond volna; van építési víry osztályunk, de csak a tehetetlenek ellen, s az egy­ségesek tüdejének végtelen örömére; van egészségügyi osztályunk a Kelcz-féle cinca és az irhás, és büdös közök nagyobb virágzására; van gazdasági ügyosztá­lyunk, mely 6 éven keresztül 20 — 25 db. fát ültetett a piac körül és por behozatalra évenkint kiadott körül­belől 5000 frtot; van tanügyünk is, de osztálya nincs neki és senki sem törődik az iskolák felügyeletével; van rendőrségünk is, csak hogy az az anyagi igazság­szolgáltatást sokkal kényelmesebbnek tartja, mint a rend­őrieket s a rendőrséget is arra használja s mig ehhez tehetetlen, addig amahoz nem ért; — adó és illetékügyi osztályunk is van, az az egy osztály felfelé nagyon kitűnő, mert a felszólalás is hasztalan volna ellene, de lefelé annál rendezetlenebb és gondolom formára megy, mindenkor azonban az egyesek contójára s exequal derűre borura, egyik ágyról a másikra épen abban az időpontban, midőn alig van megehető kenyér­kereset, szóval a 72-diki meszelés életében csak heteket lehet számítani, ezeket is csak addig, míg a tisztújítás má­mora a szükséglet terhes munkájává vált: a munkában már egészben nincs köszönet, az egyes pedig hiába törekedett! Ma holnap itt lesz a tisztújítás, ettől függ váro­sunk sorsa újabb hat évre. Nem his­szük, hogy"akadna bár­ki is, ki a régi lespedést, tengődést, hátrányokat háztartásunk körül tovább folyni kívánná; nem hisszük, hogy a multak nyomorult tapasztalatai figyelmessé ne tennék az intézőket és résre ne állítaná azon legjob­bakat kik feltudják fogni, hogy az egyesek jólétével a város is emelkedik s a város emelkedésével az egyesek is virágzásnak indulnak s a város bukásával egyesek is buknak. Az egyesek és a város közt min­dig egyenes viszony van. Együtt élünk, együtt halunk. A „mindegye helyett ujabb jel­szót ajánlunk: résre, meszelésre! Szegény beteg ügyünk rendezéséhez. Két hónap óta pusztít a kanyaró és hökhurut (Reuchhusten) városunk gyermekei között és csak ezen kettős járványnak tulajdonítható, hogy városunk lakos­sága fatális közönyösségében egy kissé meg lett za­varva. Beszélünk az ország reményeinek nagy halan­dóságairól, és hogy kellene ezen bajon segíteni. Ezen járványok hetek múlva el fognak múlni, és mi bizo­nyosan azonnal visszaesünk szokott a pathiánkba, pedig járvány nélkül is borzasztó nagy a gyermekek halan­dósága Pápán, mint azt ezelőtt 3 évvel e lapok hasáb­jain kérlelhetlen számokkal kimutattuk. Két rendbeli cikk jelent meg a „Pápai Lapok" utolsó számában ez ügyben. Az első cikk írójában lát­juk a nemes hazafiúi keblet és valóságos humanistikus szivet, mely minden lehető módon iparkodik a meglevő bajon segíteni; psyhhologiai fejtegetései igen helyesek és igazak valamint éles logikai következtetéssel adja elő hol és kinek áll hatalmában a népet jobb útra terelni. A második cikk orvosi kézből eredt; az orvos cons­tatálja a járvány létezését, hivatkozik a közegészségi törvényre, mely szerint a gyermekek egészségi álla­pota hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi és néhány óvintézkedés felszámítása után egy járvány orvos kinevezését sürgeti. Csakhogy ez által a bajon még koránt sincs se­gitve. Hogy az orvost ingyen megkapják, azt szegé­nyeink jól tudják, de hogy még­sem fordulnak ehhez segélyért annak az indolentián és szivtelenségen kívül sokszor még az az oka, hogy nem tudják a szji­ék, hogy az orvos­ által irt orvosság árát miből fizetik­; ki Pedig a betegnek az orvosságon kivül még szüksége van kellő étel és italra, tisztaságra és gondos ápolásra Mily sokszor történik meg, hogy egy napszámos gyer­meke beteg; az apa és anya kénytelen kenyér­keresés végett egész napon át a háztól távol lenni; mit ér most már ily családnak ha van orvosa? lehet ez bár­mily szorgalmas, fáradozása bizony haszontalan lesz ha nem eszközli ki az említett szükségletek megvevését. Pedig ez nem áll az orvos hatalmában. Városi ható­ságunk sem törvényes sem emberséges szempontból nem indult ki akkor, midőn azt vélte, hogy eleget tett kötelezettségének avval, hogy egy városi orvost vá­lasztott kit nyomorúságosan — 200 forinttal — díjaz. Kell, hogy a város nem csak szegény orvosról gondos­kodjék, hanem még arról is, hogy az orvosa által ren­delt gyógyszerek a szegények számára ingyér — az­az a város költségén szolgáltassanak ki. Ez ugyan pénzbe kerül, de ki merné ezen igazságos követelést megta­gadni? van-e a városnak oly képviselője a­ki nem látná be, hogy ezen 5 vagy 600 forint újabb teher által igen számos élet menthető meg a haza javára? Minél sűrűbb a népesség, minél több a munkaerő, an­nál jobban van biztosítva egy nemzet függetlensége, szabadsága és jövője, annál többet produkál, mi­által anyagi jóléte, gazdagsága gyarapodik. A sűrű népes­ségű Angol és Franciaország, Belgium és Hollandia igen gazdagok; a ritka népességű Orosz és Törökország szegények, pedig ez utóbbiak természettől fogva sok­kal termékenyebb országok mint amazok. Ismételjük, a város tartozik gondoskodni arról, hogy a szegények nem csak orvost, de gyógyszert is kap­janak ingyért. Ezzel megfelelt kötelességének. De a szegény mint említettük még nincs segítve avval ha van ingyen orvosa és gyógyszere; kell neki még ezen kívül a neki illő élelmezés gondozás és ápolás. Ha volna kórházunk, akkor volna a bajon segítve, mert ott a beteg mindenben részesül mi minél gyorsabb meg­gyógyulásához szükséges. De miután kórházunk nincs, kell hogy a társadalom pótolja azt mire a városi ha­tóság már nincsen hivatva. Hát ez mikép történjék? Szerkesztő ur utolsó ve­zércikkében utalt a zsidókra, kik csakugyan ezen fel­adatot már régtől fogva meglehetős jól oldották meg. A jót el kell sajátítani bárhonnan ered is és igy nem lesz szégyenünkre ha e tekintetben tanulunk a zsidóktól. Már elsajátítottuk azoktól a nőegyletet, mindnyájan tudjuk mily üdvös és jótékony ennek működése. Ezért legyen szabad röviden előadnom azt, hogy a szegény beteg ügy a zsidóknál miképen van rendezve. Kétezer ÓYi üldöztetés és nyomor megtanította őket saját magukon segíteni. Első sorban megemlítendő a Chewra Kadisha (temetkezési egylet.) Ily egylet minden zsidó községben van kivétel nélkül; tulajdonképeni működése ott kez­dődik hol valamely beteg haldoklik. Ez időtől fogva az egylet veszi át a teendőket. Ö teríti ki a halottat, ő határozza meg a családdal egyetértve a temetés nap­ját és óráját, ö késztelti el a koporsót, mely gazdag és szegény számára tökéletesen egyforma, ö mosdatja a halottat és ö­lemeli el minden pap és községi elöljá­róság beleavatkozása nélkül. De nem csak a halottakról gondoskodik ez egyről hanem a szegény betegekről is. Van ez egyletnek saját kórháza, a­melyben oly bete­gek, kik otthon nem részesülhetnek kellő ápolásban, felvétetnek és ingyen gyógyítatnak. De még sokkal üdvösebb ezen egylet működése annyiban, hogy a sze­gények számára ő fizeti az orvosságokat. Míg a hely­beli zsidók között a szakadás be nem állott az az 1875-ig, havonként 60—70 forintot fizetett gyógyszerekért. A 1875 óta ezen egylet jövedelme igen megfogyott, azóta nem lehet oly bőkezű a gyógyszerek ingyeni ki­osztásában, de dacára a szigorúbb megítélésnek és meg­takarításnak havi számlája most is 30 forintra megy. Ha valamely szegény egyleti tag veszélyes beteg, a Chevra Kadischa ápolót rendel melléje az egylet költ­ségén. Megjegyzendő még az, hogy a szegény elne­vezés a legliberálisabb és legbővebb értelemben véte­lik, mi által igaz sokszor visszaélnek az egylet jóté­konyságával, de mindig elv volt az, hogy inkább csalják meg egyszer másszor az egyletet, mintsem szigorú megítélés folytán egy csakugyan szegény méltánytala­nul bűnhődjék. Második helyen áll a „Gamlé Dalim" az szegényeket segélyző egylet. Mindenki ki havonként tíz krajcárt fi­zet az egylet pénztárába megbetegedése esetén heten­ként kap 2 forintot. A szegények csaknem valamenyien tagjai ez egyletnek, és bár nagy részük a havi befi­zetéssel hátralékban van, azért a segélyt betegségük esetén mégis megkapják. Természetes, hogy az egylet vagyonosabb tagjai, a segélyezést el nem fogadják. Még csak egy ide tartozó egyletet kell megemlí­tenünk, hogy tökéletes képét adjuk annak mi történik egyleti segél­lyel a beteg zsidók érdekében; ezen egylet a „Bikur CholinT" a betegeket látogató egylet. Befize­tési díj havonkint tíz krajcár. Megbetegedés esetén az egyleti tag kap hetenként két forintot a ki nem egyleti tag, egy forintot. A mellett az elnökség vagy választ­mány két tagja a betegséget időnként meglátogatja. A két utolsó egylet csak a beteg férfiakat segélyezi. A beteg szegény nők segélyezésére van egy beteg segélyző nőegylet; havi díja tíz krajcár, a beteg sze­gény nőknek hetenként ad 2—3 forintot. Minden egylet teljesen független és maga admi­nistrálja magát, az elnöki és választmányi hivatalok tiszteletbeli állások révén az egylet administratiója sem­miben sem kerül. Csak egy roszul díjazott szolgája van minden egyletnek, ki a havi díjakat beszedi. A Chewra Kadischának oly nagy a tekintélye, hogy ha valaki annak rendes tagja lenni óhajt, azt drága pénzért — vagyona szerint — kell megvásárolnia. Pedig a tag a nem taghoz képest úgyszólván semmi előnyben sem részesül, ha csak azt nem akarnánk előnyül tekinteni, hogy a tagság­ által megszerzi magának a jogosultságot, a halottakkal elbánni. Vannak ezen kívül más egyletek, melyek a tu­lajdonképeni szegényeken iparkodnak segíteni, de mi csak a szegény betegek körüli eljárást akarjuk kimu­tatni, ezért a többieket mellőzzük. Nem lehet ezen egyleteket példánykép felhozni, mert ezek organisatiójában és kezelésében vannak hi­bák, de álalában megfelelnek céloknak; mutatja azt a hosszú tapasztalat, mert a zsidók között koránt sem oly nagy a halandóság mint a keresztények között, ugy van ez Pápán, így egész Magyarországon sőt egész Európában. Ha sikerülne ilyféle egyleteket városunk keresz­tyén lakosai között is teremteni és fentartani, akkor bizonyosan elvárhatjuk áldásos és hasznos működésük­től, hogy városunk nagy halandósága apadni fog. A­ lel­készek volnának első­sorban hivatva ez egyletek kez­deményezését elősegíteni és különösen a vagyonosab­bakat arra bírni, hogy ez egylet tagjai lennének, mert csak önmagukat védik avval, ha a szegényeken segí­tenek. Valamint a zsidóknál alig van nagykorú ki több ily egyletnek, de sokszor mindnek ne volna tagja, ugy a keresztyéneknél is oda kell hatni, hogy senki se vonja ki magát a szegények ily nemű segélyezése alól

Next