Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-09-16 / 39. szám

ÜVJC hír j­elenik­ minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronként­i rendkívüli számok is adatnak ki. .szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC PÁPH Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 35 krral számítatnak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s p­á­p­a­v­i­d­é­k­i egyesületnek h­i­v­a­t­a­l­o­s k­ö­z­l­ö­n­y­e. A minősítési törvény egy szakaszáról. Az 1871. évi XVIII. t. cz. a nótáriuso­kat a régi bérszolgai szerep irányt vetett bolygó hajójából a „hivatalnoki állás" biztos révébe emelte fel , amennyiben a községi jegyzőknek életfogytig tartó választását s a régebben alkudozás tárgyát képezett „évi bér­” helyett bizonyos minimális „fizetés" megálla­pítását rendelte el. Ez volt a legelső komo­lyan] számba vehető lépés a községjegyzői intézmény rendezése körül. — Az utolsó lé­péstől pedig még mindig igen távol eső má­sodik fontosabb mozzanat, az 1883. évi I. t. cz. 6. §-ában foglaltatik, — mely a fentebbi módon biztosított községjegyzői állásra mint­egy a közigazgatási tisztviselőség" jellegét kölcsönözi, a mennyiben a jegyzői vizsgára bocsáthatás hat gymnásiumi, vagy ezzel egyenrendű iskolai tanfolyam végzésétől té­tezik függővé, az eddigi, nagyon is szabados gyakorlatunk helyett. Tehát a jegyzői állás most már mindenesetre az érdemesebb és tisztességesebb állások között foglal helyet. Eddigelé, a­ki diákot szolgáltatott a gym­nasiumoknak, combinariója legtöbb esetben csak a körül foroghatott, hogy fiából vagy papot, vagy rectort nevel. Ügyvéd vagy orvos csak a tehetősebb szülök vágyát képezheti most is. Hanem amoda ma már egy harmadik czélt is sorozhatni. Lehet pl ezentúl a papi, a rectori czél mellett harmadik esetleg kép községi jegyzői állást számításba venni. Sőt a helyes teend, ha ezt a körülményt a szülők, a tanulók s tanárok minél szélesebb körben komoly figyelembe veszik. A gymnásiumi életre mindenesetre lendítőleg hatand. Hanem az a fentebb érintett minősítési törvény említett szakasza más egyébről is beszél, nem csupán az elméleti feltételről.­­ Azt mondja ugyan­is, hogy vizsgára csak az bocsátható, ki a már elősorolt feltételek mel­lett még egy évi „segédjegyzöi"­ gyakorlatot is képes kimutatni. Hát, kérjük szépen, itt mond a törvény olyat, melyből könnyen „fából vaskarika­" le­het. Hogyan lehet feltételkép kikötni olyasmit, melyről sem előző elméleti törvényeink, sem pedig" a gyakorlati élet eddigelé nem tudnak még semmit. Hiszen „segédjegyzet"" törvé­nyeink eddig nem ismernek, nem ismernek megyei szabályrendeleteink s nem ismer maga a gyakorlati élet. Tudjuk jól, vannak kivételek. Vannak megyék, hol a segédjegyzői állás né­mileg rendszeresítve van, amennyiben a gaz­dagabb és népesebb községek, körjegyzőségek „aljegyző­­­ alkalmazására köteleznék, vagy még inkább azt az illető községek maguk önszántukból teszik. Nálunk, a mi megyénkben is van kettő : Palota és Szilas-Balhás. De több — tudomásunk szerint — nincsen. — E két állomás pedig ugy hisszük nem fogna kellő mennyiségben a megyénkben évenként történő pályázatokra képesített segédjegyzéket szol­gáltatni. Aztán az ily „aljegyzői"­ állomások különben is olyanok, hogy fölérnek minden tekintetben a szerényebb körjegyzői állásokkal. A­ki tehát hat gymnásiumi osztályá­nak végeztével a gyakorlati feltételt óhajtja megszerezni, megyénkben csak két helyre, Palotára és Szilasra mehet. Azaz, hogy oda sem, mert mindkét helyen van érdemes al­jegyző, ki bizony senki kedvéért állását ott nem hagyja. — Máshova pedig Veszprém megye területén, nem mehet sehova sem. Mert az 1871. évi XVIII­ t. cz. azt a mini­mális 400 frt fizetést egyedül a körjegyzői és községjegyzői teendők teljesítéséért a jegy­zőnek szabta meg, egy sem, hogy ezen nem kötelezhető egyetlen fizetésből segédjegyzőt is alkalmazzon. Különben is a jegyzői teen­dők óriási mérvben felszaporodásával azt a csekély fizetését mindegyik jegyző szolgálja már. Hogy még­is némelyik fulmeg­jegyző maga mellett „segédjegyzőnek"­­ szépített „ki­segítél" tart, az vagy egészségi tekinteteknek vagy legáltalánosabban annak tudható be, mert a felelősége alá halmozott százféle teendőnek önerejéből ma már mechanikailag" sem ké­pes meg­f­elelni. Teszi tehát nélkülözése árán, mert máskép nem tehet s mert élni szeret. De oly segédjegyzet, minőt e törvény ért, bizonyára egyetlen egy jegyző sem fog al­kalmazni e megye területén. Mert a megyei jegyzői egylet testületi szelleme azt meg nem engedheti s minden bizonynyal fog is oly erkölcsi hatást gyakorolni, hogy a község­jegyzői kar anyagi érdekét egyetlen egy tagja se merészelje ily módon megsérteni. — S ezen elhatározással egyedül a közigazgatás­nak leend szolgálatot. — S ez a legelfogul­tabb jegyző gyűlölő elött sem birhat a „Stricke­olás 41" jellegével. Hogyan, miképpen készül tehát Vesz­prém vármegye a minősítési törvény e sza­kaszának végrehajtására? Pedig hogy e tör­vény gyakorlatilag érvényesülhessen, ma már a talajt reá előkészíteni kellene. — A segéd­jegyzői állás rendszeresítésének ideje elodáz­hatlanul elérkezett. Elérkezett, mert e törvény e nélkül nem végrehajtható. Elérkezett, mert a községi jegyző ma már teendőit mechani­kailag, gépileg is csak éjszakai nyugalma meg­rablásával végezheti, így vagy amugy­ féle­képpen, — értelmileg pedig a legfölületesebben; mert nem marad ideje, hogy az elötte álló dolgok halmazának lényegét szellemileg meg­emészthesse, felfoghassa s a halomra gyártott törvényeket magáévá tegye, s községeiben végrehajtsa. Ezek nélkül pedig Magyarország közélete mindig rothadt leend. E sorok írója évekkel ezelőtt már hang­súlyozta a segédjegyzői állás rendszeresítését, mert meg volt győződve, hogy ez a közsé­geknek esik előnyére szolgál, de terhelteté­sekkel nem jár. Ily esetben az adóvégrehajtás a segédjegyző kezeibe esvén, a végrehajtási költségek a község pénztárában maradnak, mely­hez édes kevés kellene, hogy az alkalmazott segédjegyző évi fizetése kikerüljön, sőt ez által a magyar adminisztratio indok mételyé­től, a „magas kincstár nevében bolygó hiva­talos peregrinusoktól, — az adóvégrehajtók­tól'"'" — szabadulhatna meg s lassanként helyre lehetne hozni, mit ezek kíméletlen és oktalanul durva eljárása az adó iránti tisztelet tekintetében a magyar nép érzeményeiben rontott. S a segédjegyzői állás rendszeresítését éppen nem lélekszám arányában kellene ke­resztül vezetni, mert a csecsemők és asszony­félék a jegyzőknek legkevesebb dolgot adnak; a lélekszámot pedig ezek szaporítják, — hanem birtok aránylag, mert vannak községek, hol csekélyebb lélekszám mellett igen sok birtokos van , mert sok a külbirtokosa. A jegyzőnek pedig a dolgot legfőbb mértékben az adóügy szolgáltatja, melyben kétszeres szerepet játszik a külbirtokos. A sebre tehát újólag reá mutattunk. Jól fogja tenni a megye, ha minél előbb gondjaiba veszi. Ellenkezőleg meg fogják látni, hogy egész özöne fog a magán­kérvényeknek se­gédjegyző rendszeresítése végett a törvényha­tóság elé terjesztetni, melyeknek elintézése egyöntetűség helyett viszás különféleséget, el­utasítása pedig kényelmetlen lelkiismereti fe­lelőséget fog okozhatni s utóbbi esetben ta­pasztalni fogja minden bizon­nyal a megye törvényhatósága, hogy annak a fentebb írott törvényczikknek megyénk területén olyan gyakorlati érvénye leend, mint a nyeletlen bugyii, melynek pengéje sincsen. Hetessy Dániel. TARCZA. RÉGI VÁRROM FELEIT. Magas hegy tetején, erdő koszorúzott Régi várromokon, szomorúan Óh a gondolatok, mik szivemben járok, kelnek. Ez elhagyott helyhez épen oda ülnek. Benőtték az ösvényt a sűrű fűszálak, Hogy ellent álljanak a vándor útjának. Ne lássa, mint hunyt le dicsősége napja,­­ Mit e földre jelez a történet lapja. Hivő kürtök zaját rengeteg nem hallja, Biztos tanyára lel mélyében a vadja. S apró bokrai közt kicsi Benne a dalnokok háboriblan madárfészkek, élnek. Arany díszeikkel ledőlve a termek, Hej, egykor az öröm vig dalától zengtek! A bátor leventék innen szálltak harczba, Ha a szabadságért Ion zászló kibontva. Nincs itt már fény, pompa, oly hallgatag Az enyészet keze végzi dolgát csendben. minden­ Nem kérdi senkitől, mily fiatalom lakta, Ráfesti a halált az omló falakra. . Csak a zöld folyondár hű, védő barátja, Ölelő karjait mindenütt kitárja. Multak regélre, mit ember elfeled, Reá borit egy-egy suttogó levelet. És azok beszélik az eltűnt időket: Nehéz ostrom alatt hány vitéz elverzett. A táj szép angyala, hős vezér kedvese, Alig nyiló virág, e sirba temetve. Tiszta forrás mellett fedek be a hantok, Melyen egy tavaszon csipke rózsa hajtott.­­ Búsan­­ le- lehajlik az ingó lomb fájd, Mint a szerelemnek tövis koronája. Megpihen a szellő oly gyakran felette, Az álmodó felöl hogy Járt vigyen szerte. S a miről álmodik a a forrás Hindere«.: Meg­őrzi ajkán a környék népmeséje. Bacsa Béla. Pápa város polgármesterének évi jelentése. íVdge.) Kövezet. Az 188­/.­'^' évre a törvényhatóság által is helybenhagyott tervezet szerint a következő utczakövezések teljesítettek: 1­) a hosszú utczában a kisutczától kezdve a 954. számú házig 80 öl hosszú és 3 öl széles somlai bazalt követ kirakatott, 2) a szélutczán folytattatott a kövezés 15 öl hosszúság­ban szintén somlai bazalt kővel, 3) a sörutezának az iskola előtti hídtól a vágóhídi kőhidig 160 öl hosszú része a hosszú utezán nyert kőtörmelékkel megtek­­tetett, 4) a laki út 400 öl hosszúságban rendszerint megkavicsoztatott, 5)a főutezának bazalt kövezete a Graf-féle kávéháztól a Grifi-fogadó sarkáig 140 öl hosszúságban kiigazittatott. A városnak utczái futó ölekben összesen 9771 öl. Ezek közül van bazalt kővel kirakva 1473 öl, m­acadamérozott 4139 öl, ma­cadamérozott rendezett utczák a mennyire vizvezető csatornákkal vannak ellátva 1381 öl, rendezetlen 8778 öl, összesen 9771 öl. Polgári ápolda. Ezen jótékony intézetben a le­folyt 1882. évben 8 férfi és 10 nő nyert menedéket és élelmezést. Ezek közül férfiak voltak: Schukk Jó­zsef 88 éves megh. oct. 22. 1882. Nagy Gábor 80 éves, Pongrácz Imre 79 éves, Lisztner Alajos 66 éves, Bichler János 67 éves, Torma Ignácz 72 éves megh. an. 28. 1882., Piszker István 76 éves, Rumi Jánosi 70 éves. Nők voltak: KofFer Jánosné 86 éves, Merk Jánosné 83 éves, Pala Imréné 86 éves, Budai Imréné 82 éves, Szabó Jánosné 81 éves, Ruza Józsefné 70 éves megh., Marton Lászlóné 64 éves, Gugyka Irén 78 éves, Háromi Teréz 68 éves, Porpáczi Jánosné 58 éves. Ezeknek eltartása, épületek fenntartása, adó, tűzifa, gyógyszerek, temetési költség és az élelmi­szerek beszerzése az 1882. évi gondnoki számadás szerint 1904 ft 86 krba került, mely összeg részint pénzalapitványok kamataiból, részint az ápolda tulaj­donát képező ház és földbér utáni jövedelemből fe­deztetett: — és pedig 58­­,—1000 • öles hold föld­bér 471 frt 68 kr,—ház és pintze árenda=250 frt; — 15,000 frt alaptőke utáni 6%=900 frt, az alapít­ványi pénztárnál kezelt 5537 frt után 5%—276 frt 85 kr. — összes jövőd. 1888 frt 83 kr. Zirczen. A »Pápai Lapok«-at már rég óta olvasom, s mindig csodálkoztam azon, hogy mint vidéki lap nem igen ismertette azon vidék nevezetesebb helyeit; vagy talán épen azért, mert vidéki lap, saját vidéke egyes helyeinek ismertetésével nem akarja olvasóit fárasztani! Szabadjon tehát ne­kem, mint más vidékbelinek kérni e lapok ked­ves olvasóit: szenteljenek nekem néhány perczet, és kisérjenek el egy igen igen kedves szép helyre. Utunk a Veszprém-Győri fő országúton visz, jobbra balra csinos vidék, szántóföldek, falvak, halmok, melyek hol közelebb, hol távolabb es­nek. Minél inkább távozunk Hajmáskértől, kiin­dulásunk helyétől, s minél közelebb érünk utunk czéljához, a fenyő és csererdők mindinkább sű­rűsödnek, szép hegylánczolat vonul előttünk, mel­lettünk, a légáramlat is egyre éleskedik, érez­tetvén, hogy a Bakonyban vagyunk. Még egy kis idő s itt vagyunk Zirczen. Azt hiszed, hogy egy mogorva szürke ódon kolostorba vezettek — nagyon csalódol, mert egy palota szerű két emeletes kupolyás, óriási oszlopzatos előcsarnok­kal bíró, erkélyes fő­uri palota előtt vagyunk, hol ős fenyőfák gruppjai, izlés teljes virág part­hiek, apróbb parkírozások díszítik az előtért. Valóban csupán az épület külsejét látva, ha en­nek közvetlen közelében a szép nagy két tornyú templomot meg nem pillantanánk, nem egyha­mar tájékozódhatnánk,­ de belépve az épület belsejébe, az itt­­ uralkodó néma csend s üdvözítő vallásunk szent jelvényei hirdetik, hogy oly helyre léptél, hova a világ hiúsága a belépőt nem követheti! — Mindez és a fogadásra érkező szives házi ur*­s környezetének láttára meg tu­dod — ha már különben is nem tudnád , hogy ez a Zircz-cistercita rend központja, az apátság és convet székhelye. Amilyen meglepő az épület külseje, ép oly kellemes annak belső berendezése. Magas csarnok, kényelmes, szép, nagyszerű lép­csőház vezet az emeletekre. Az Apát ur­a nagy­ságának lakása van az első emelet déli szárnyán, közepett az erkélyes nagy szalonnal, jobbra balra kisebb szalonok, dolgozó­s háló­szobával. Annyi értékes, csínnal összehalmozott szép tárgy köti le itt figyelmünket, hogy azokat egyenként elő­sorolnom lehetetlen. Innen folytatólag van a tit­kári iroda, ő felsége a király számára berende­zett lakosztály és ezentúl még számos vendég­szoba, melyek berendezései kivétel nélkül fi­nom ízlésre vallanak. Szerencsések voltunk megszemlélhetni az Apát ur­a nagysága ékszereit. Remek mivü arany keresztek, gyémánt- s smaragddal különfélekép ékítve, köztük egyikben rendkívüli művészettel berakott mozaik munkát, mely Krisztus urunkat a keresztfán ábrázolja.— Szebbnél szebb mivü lán­czokat és gyűrűket, ezenkívül még egész kő gyűj­teményt, mit kinyitható gyűrűkbe lehet alkalmazni. A második emeleten van a rendk­üli értékes és érdekes könyvtár, hol 15 századbeli munkákat szemlélhettünk. Hogy milyen értéket képviselhet — képtelen volnék meghatározni, csak azt lát­tam, hogy a művészien készített állványok, osz­tályok, melyek a tölepig nyúlnak, s mely körül­­ karzat van alkalmazva, mind tölgyfa faragvá­nyokkal ékítve és mind telve van a különféle kor és rendbeli könyvekkel. Ha időnk nem lett volna oly rövidre szabva, még örömmel halgattuk volna továbbb is szives kalauzunk érdekes ma­gyarázatát. — Igy­ azonban kénytelenek voltunk ettől a páratlan szépségű könyvtártól megválni, hogy élvezettel szemléljük a másik gyűjteményt, melyet'sgyüjtöje volt szives nekünk bemutatni, s mely szakszerű rendben foglalja magában az ás­vány,­ kagyló* és­­­­ csigák százakra menő, szebbnél szebb­ példányait), melyek értékét legalább előt­tünk az érdekes magyarázat igen emelte. A szintén a főépület II. emeletén elhelye­zendő képtár még csak ezután rendeztetik, de láttuk leendő tartalmának egy részét miért is merjük állítani, hogy ott nem egy érdekes és csinos példányt fog felmutatni. A főépületet a templomtól elválasztó folyo­són van két roppant érdekes gobelin szőnyeg a 17-ik századból, melynek szövészete bámulatra ragad, és különösen a rajta levő alakok plastikai kidomborodása. Mintha remek festményeket és nem szövetet szemlélnél oly hatással van reád. Megemlítem még a földszintre bevezetett kris­tály tiszta, pompás forrás vizet. Az angol kertben a tükör sima tó. A szép nagy fenyő alék, tulipán fák, és a kilencz ágra oszló, jegenye magasságú, erős törzsű ritka pél­dányú b­uja nem kevésbé érdekes. A templom is igen szép, s magas, íves, gyönyörű­­ oltár képével áhítatra gerjeszt. És a sekrestyében őr­zött mise öltönyök nagyszerű hímzéseitől alig bír­tunk megválni. Zircz egyátalján meglepően szépen fekszik. Távol a nagy világ zajától, a fenyő erdők méla suhogása, a torony­órák, harangok tiszta csen­gése elfeledteti az emberi gyarlóságokat, szebb, nemesb gondolatok töltik el az emberi elmét, mit nem a látványosságok idéznek elő, hanem az ott honoló fenkölt szellem, mivel a legmagasb állást elfoglaló egyén bir, s mely ennek folytán annak­ környezetére is kihat, és terjed tovább, tovább, innen kerülvén ki az ország különféle, tájában elhelyezett négy gymnasiumban működő, művelt, hazafias, önérzetes cistercita rendű tanári kar. — Mi szerencsések voltunk mindezt tapasz­talhatni, és azért őszinte köszönetünk illeti apát ur ö nagyságát, nem különben, a főtiszt, perjel, alperjel, számvevő, könyvtárnok és múzeum őr urakat, kiknek köszönhetjük f. hó 8 és 9-ik nap­jait, ott rendkívül kellemesen eltöltve. Szép ta­pasztalatokkal és nemes érzelmekkel gazdagabban jöttünk el onnan, mint értünk .oda. 'eM&Jt4^l) Gizella,

Next