Pápai Lapok, 1884 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-13 / 2. szám
Megjelenne minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levlek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK hivatal db a tv-kollegium épület) küldendők. PAPAILAPOK. Előfizetési díjak. * Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt.. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy számára ip kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor-térfogata . títáti j kr, nyilttérben 25 számtatnak. krajczárral Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref főiskola nyomdája) küldendők. Pápa Város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A megyei tisztujitások után. — Két czikk — A „Pápai Lapok" számára irta: Mull czikkemben felemlített reformok mellett gondoskodni kellene oly módozatokról, melyek a tisztikar függ ellenségét, a jövőjét, a választási rendszer fenntartása mellett is biztosíthatják, ennek czéljából utasítani kellene a megyéket, hogy saját hatáskörükben felsőbb jóváhagyás fentartásával nyugdíjszabályzatokat alkossanak, és ezek kivihetőségét szükség esetén a törvényhozás útján az állam protektiója által is támogassák. Kevesbíteni azon, sok részben indokolatlan, — felesleges, — az absolut uralom idejéből átvett, sok azóta csak fokozott bureaucraticus formaságokat, melyek különösen a végrehajtás fokán a közönséggel közvetlenül érintkezésben álló kis közegeket, természetes és hitaloli rendeltetésüktől elvonják, melyek leginkább táját állják annak, hogy a nép között gyakrabban megforduljanak, és ott a tapasztalt hiányokat, bajokat, röviden gyorsan orvosolhassák. A sok között, melyeket gyakorlati tapasztalataim alapján a képviselőházban 1883-dik évi febr. havában tartott beszédemben kizárni bátor voltam, egyéni nézetem szerint legalább is ezek azok, melyeknek, mint mellőzhetlen javításoknak a háztartási törvényt feltétlenül követniük kell. És ha a tisztelt kormány a megyék fentartásának komoly barátja, akkor bizonnyára nem fog késni megadni számukra mindazon módokat, melyek a kísérletet megkönnyíthetik, elyek alapján igazolható legyen, hogy a közizgatás a mai rendszer mellett is érezhető, javult, a panaszok ritkulnak, elenyésznek. De ha az immár életbe léptetett új házóriási törvényt a jelzett reformok kísérni ne fogják, akkor jogosulttá válik a közvélemény már ma felhangzó ama feltevése, hogy a legközelebb lezajlott tisztújulások utolsók a megyékben, mert magában a személy szaporítás jó közigazgatást nem teremthetvén és ezt csak is a megfelelő institutiók biztosithatván, kárba vész az új tisztikar minden, lelt — akarata és képessége alatt a panaszok újból és míg a 6 év folyama felemelkednek, ennek lejártával felülről egy hatalom - szó kijelenti, hogy a kisérleki szerint a megyék évek csakugyan igazolták* miválasztási rendszere többé nem életrevaló* fel kell cserélni azt ujjabbal, át kell adni az állam kezébe a közigazgatás rendezésének és vezetésének hatalmát is és hivatkozás fogván tétetni a már évek előtt sok oldalról hangoztatott kívánalmakra, nézetekre, meg fog születni az állami közigazgatás, talán merevebb formában, mint amikép azok is óhajtották, kik ennek már ma barátai. De ha — feltéve — mindezek így történnének, ez esetben feltétlenül igazolva lenne az is, hogy a változásra a talajt maga a tisztelt kormány czélzatosan készítette elő és a végkisérlet, melytől a biztosítás ezközeit önmaga elvonta, nem volt egyéb, mint egy indok mesterséges alkotása. Az idő tehát, az új ciklus folyamában határozott ismeretet fog szolgáltatni arra, hogy a közigazgatás megyei vagy állami formaira rendszerére nézve a tisztelt kormány, mily álláspontot foglal el. A közös óhaj, a közös czél csak egy lehet: „teremteni a hazának oly közigazgatást mely úgy az állam,mint az egyesek érdekeinek lehető teljességben megfeleljen. A rendszer legyen bármily keretű, csak az általános megelégedés sugározzék ki belőle, de ha ez a hagyományos jogok fentartásával, a megszokott forma és gyakorlat útján is biztosítható, akkor ennek a kellő eszközöket megadni nem csak hazafias, de kegyeleti kötelesség is. Minden esetre legyenek üdvözölve a megújított, megifjodott megyék hazaszerte. Sok függ önmaguktól, hogy őket rövid 6 év alatt, vagy azután romlás pusztulás ne érje. Ébredjen fel a szunnyadó lelkesedés a közügyek iránt épen úgy, mint a miként mutatkozott ez a legközelebbi választások idején. Vigyék mindazon eszméket a tanácskozás asztalához,melyek a jó és gyors közigazgatás érdekében még szükségeseknek tűnnek fel Kérjük ezeknek életbeléptetését a maga alkotmányos útján, kérjék a törvényhozás és a kormány iránti köteles tisztelettel, de eréllyel és indokoltan, és akkor a megyék szavában az ország kívánalma nyilvánulván, meg nem hallgattatniuk nem lehet, ékként biztosíthatják jövőjüket és menthetik meg önmagukat és új tisztikarukat attól, hogy a közvélemény árama* mely sokszor a személyekre hajlandó hárítani a rendszertelenség hibáit, ily hangokra ne fa ka djon : ,.ime vannak uj me gyéink, számosabb és jobb fizetéssel ellátott tisztviselőink, és közigazgatásunk mégis egyformán szenvedő* A megyék ma már nem oly erős bástyái az alkotmánynak mint voltak egykoron, — de míg élnek, — míg fenállanak, bennük erélyükben, munkásságukban sok oly erkölcsi hatalom rejlik, melynek értéke a törvényhozás által sem ignorálható, s a mely a közérdekekre kétségtelenül üdvös és hasznos befolyással bír. Isten tartsa fel ez erélyt és munkásságot, és a beállott új év a megújult megyékre terjessze ki a tehetség és létakarat minden áldását !! A közigazgatási bizottság ülése. — Január hóban. — Elnök Fiáth Ferencz bv. főispán. Jelen voltak az állásuknál fogva a tagok közül: az alispán, Fóschl K. közgazd. előadó, Cserna Vincze kir. ügyész, Paál D. kir. főmérnök, Kolossváry J. főjegyző, Harabosevszky H. kir. adófelügyelő, Kerényi Károly főorvos, Taksics A. árvaszéki elnök. A választott tagok közül: Sárkány Miklós, Békássy Károly, Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor, Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz Távol voltak Stáhly kir. tanfelügyelő (betegség), Kenssey K. m. ügyész (betegség) Csapó Kálmán, Ányos L. Ruttner S. Tóth Lajos. Elnök üdvözli a bizottságot az új évben, kitartást, s ügybuzgalmat kívánván a tagoknak. Sárkány apát a bizottság részéről üdvözli a főispánt. Napirend: alispán előterjeszti múlt havi jelentését, mely szerint a hátralékkal együtt elintézni való volt 1866 ügy. A közig. biz. igtatójába beérkezett 145 darab, ezek közül decz. hóban felvétetett 58. Elintézés alatt van 70. A kihágási igtatóban elintézés alatt van 6 db. A központi választmánynál el van minden ügy intézve. Az erdészetinél 18. A decz. havi pénzforg. összege 18272 frt. 69 kr. A közbiztonságot illetőleg decz. hóban 4 tolvajlási eset volt. Szökési eset három. Tüzeset 7, 8027 frt kárral, melyből a fedezetlen kár értéke 5437 frt. Cserna V. felhozza azon sajnos esetet, hogy egy járás orvosa, (Baumann) a megye vosának elismerése szerint nem felel meg aratásának. Sajnálja, hogy a főorvos nem informálta sem a megyei hatóságot, sem a közgyűlést. A főispán és Kerényi főorvos felvilágosító megjegyzései után Véghely Dezső kérdi, kívánja-e felszóllaló, hogy a panaszt tévő kir. ügyész által feltett kérdés a jegyzőkönyvbe vétessék, mert ez leend határozó a további lépések megtételére. Kényes a helyzet, mert a törvényhatóság már újból megválasztotta 6 évre az illető orvost. Cserna kijelenti, hogy nem azért szólalt fel, hogy csak beszéljen , s azért valami megoldást szükségesnek tart. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a megyei főorvos utasíttassák, ez ügyről a jövő havi ülésben részletes jelentést tenni, mely jelentés leend majd alapja a bizottság későbbi határozatának. Szabó Imre egyszerűen felvétetni kéri az ügyet a jegyzőkönyvbe, mert általánosságban mondott vádak alapján nem lehet fegyelmi eljárást indítani. A bizottság ez értelemben határoz. Takács A. árv. elnök beterjeszti havi jelentését 1883. évi ügyforgalomról. Fogalmazói szak: 1882. évről hátralék 1935; 1883. évben az iktatóba érkezett 17545 ; sürgető végzés hozandó volt 1689; összesen elintézendő volt 21169; — elintéztetett 20897; fenforgó akadályok miatt ez idő szerint elintézhető nem volt 60; 1883. év végével maradt hátralék 212. — Iroda: 1882. évről maradt hátralék 658; 1883. évben érkezett 19410; összesen 20068;— leíratott 20047; 1883. év végével maradt hátralék 21.— Kiadó hivatal: 1882. évről maradt hátralék 622; 1883. évben érkezett 19423; összesen 20045;—kiadatott 19988, 1883. év végével maradt hátralék 57. Harabosevszky H. kir. adófelügyelő jelentése. 1883. évi előírás volt 1128231 frt 32. kr, befizetve lett 1148195 frt 08 % kr. 1882-ik év végével volt hátralék 106350 frt 74 kr, 1883. végével 70867 frt 31 kr, daczára annak, hogy az 1883-ik évben — jég — víz — tűz és főkép filloxéra károk miatt 32366 frtot leírni kelletett — TÁRCSA. A BADACSONYI SZIRTHARANG. Ma SZIKLAY JÁNOS. A Balaton-egylet hangversenyén szavalta: PALOTAY PIROSKA. Megzörren a nádas, vadmadár fölreppen . . Szekeres Boriska mit akarsz te itten'/ „Szeretömet várom." .Rózsapiros arcod, mért sápad el félve?" „Alkonyodó napnak bágyadozó fénye . . . Az fehér orcámon. Suttogó szél kel a sötétlő berekben, Hajladszó nád közt sirva tovarebben, Mintha gyermek sírna .... ,Szeretöd nem itt van, nem itt keres téged, Halavmy cicálja ezt a fehérséget N • is az alkony i< ia !•Gdamm, a révben áll a ringó bárka, firkcérd rozsad hajnal óta vájja!" „Szállok szentem, szállok." Körötte vidáman csipog a sok fészek; Fiaimhoz vissza most jönnek a gémek * . • Nem mer nézni rajok. Szerelemre készten hangzik benn a sásba' Csókolódzó csőrük fürge csattogása, Kacagó zenéje, Tétovázó lelke vissza mért is tartja? Epedő, szép legény hívogató karja Integet feléje, gyöngyvirágom édes rózsaszálam éhes! Mély pokol tüzénél forróbban ne égess, Hosszan elmaradva, Csókjaidra vágyó ajkkal esdek: jel be Mámorító" kéjbe ringató ölembe, Ringó csónakomba . Megindul a csónak, himbálódzva rengve, Karcsú evezőről perg a víznek gyöngye. Nyugvó nap sugara Áttörve a rojtos, arany felhőszélet, Bíboros kimetsző, szinaranyos fényt vet A leány arcára. Behúzza a legény fáradt evezőjét És a hab, mi véle játszva kergetőzék, Összefut egy körre.Egyetlen világom, szenteknél is szentebb! Igazán enyém-e, Boriskám, szerelmed?" „Örökké, örökké!" Halászmadár párja repül el felettük, Fenn a levegőben zeng szeretkezésük Gyönyör ittas hangja. ,Megöleli, nézd, a kis hab is habtársát, Az igaz szerető hűn szerető párját Soha el nem hagyja V Ajkaik, karjaik Összeforrva, fonva; Szénhaját a lánynak pajkosan lebontja Nyájas est fugalma; Két ragyogó szeme két fekete csillag; Jaj! kire a tóból e szem visszacsillog, — Érte belehal ma. Megbillen "a sajka. És a lány megborzad. „Mi ez a, mi ez a rémes harangszózat?" ,Én semmit se hallok! „Badacsony tetején, hallod-e, ó hallod ? Odafenn a szirten húzzák a harangot!" Én semmit se hallok." „Hallod a harangszót? Másodszor is csendül! Nekem szól, nekem szól, tudom én azt szentül..." ,Nem Boriskám, nem . . . Ki a szirtharangot le a tóra hallja, Halálos véteknek van azon hatalma; Te nem hallod szentem ,Fehér liliomnál fehérebb a lelked, Nem öltél, nem csaltál soh' egy árva lelket; Csupán megszerettél. Nem bűn az, hogy vélem eljösz messze, távol, Szerelmedért bűnnel istened se vádol . . . Vagy tán nem szeretnél ?" „Szeretlek, szeretlek; senkit ugy a földön. Lángoló szerelmem lett az én nagy bűnöm . .. Megcsaltalak téged. Hallod-e sírni a . . . zokogni a nádat ? Hideg földbe ottan rejtem magzatkámat, — Ottan öltem én meg!" „Átkok átkát zúgja háborodó hullám, Haragos nagy isten büntetése hull rám. . . Ó ha csak ez fájna! Könyörgő kis kezét, nézd felém hogy tárja, Gőgicsék ajka anyja keblét várja . .. Lemegyek hozzája!" Zúg morog a hullám. Mint tajtékzó örvény, Forgatagos utján mindent összetörvén, Nyíl meg a tó mélye. Hináros fenéken immár mind a ketten. A felborult sajka tova árván lebben Holdvilágos éjbe'. Éjfélt kong az óra. Búgnak a hullámok. Fölveszik a holt lányt szőke hableányok. Sajogó aranyba öltöztetve szépen, szállnak véle partra. Ott pihennek, egymást karjaikban tartva: Holt gyermek, — holt anyja. A jégen. SZ.-FEHÉRVÁR, 1884., január hó. Jégpályánk kitűnő maga a tér körülbelül 300 • öl, jegünk pedig olyan mint a tükör. — • A nap tiszta sugarai hiában nyájaskodnak tél urammal, de ez nem enged jogából, és hideg udvarlásával megcsipkedi pirosra, a szabad levegőt keresőket. Szép látványt nyújtanak a korcsolyázók, amint páronkint, egyenkint végig siklanak a fehér parketten. A jó korcsolyázás felér a tánczczal, határos a repüléssel, mert fáradság nélkül, oly könnyedséggel tova és tova a messzeségbe jutunk, a levegő csak úgy suhog mellettünk. — Azonkívül egésséges testmozgás , halovány vérszegény hölgyeknek kik sétálni restélnek, igen ajánlatos. Én magamról tudom, mikor a korcsolyázást kezdtem, legbetegesebb voltam, és egy tél a jégen annyira megedzett — hogy most hála égnek senki nem ismeri meg az akkori halovány sovány alakot, ki folytonos étvágytalanság, gyomorbaj s több ilyessel küzdött. Most bizony megenném egy jól kikorcsolyázott délután után, még a fóka húst is. — Ezt ne hallja meg a mi igen kedves házi orvosunk, mert ő és több is itten, egy - két kivétellel határozott ellenségei e sportnak. — De hát mindennek megvan az áldozata, táncz, vívás, úszás, stb., úgy a jégnek is, de aránylag talán a legkevesebb perczemt esik erre. — Ha ésszerűen űzzük e sportot, bizon a legjobb hatást fogjuk tapasztalni. A mi egyletünk igen szépen és előnyben vagyunk a fővárosiakkal gyarapszik, szemben, mert jegünk mindig előbb van. Már deczember hóban is 14 napot korcsolyázhattunk. Pályánk igen jól kezeltetik, van fűtött pavillonunk, vásár és ünnepnap katonazenénk, szánjaink, a nézők számára eldeszkázott padsorok, kik a.