Pápai Lapok, 1884 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

Megjelenne minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli­­ számok is adatnak ki. Bérmentetlen lev­lek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK h­ivatal db a tv-kollegiu­m épület) küldendők. PAPAILAPOK. Előfizetési díjak­. *­­ Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt.. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám­ára ip­­ kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor-térfogata . títáti j kr, nyilttérben 25 szám­tatnak. krajczárral Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref főiskola nyomdája) küldendők. P­á­pa V­á­r­o­s h­atóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek h­i­v­a­t­a­l­o­s k­ö­z­l­ö­n­y­e.­ ­ A megyei tisztujitások után. — Két czikk — A „Pápai Lapok" számára irta: Mull czikkemben felemlített reformok mellett gondoskodni kellene oly módozatokról, melyek a tisztikar függ ellenség­ét, a jövőjét,­­ a vá­lasztási rendszer fenntartása mellett is biztosít­hatják, ennek czéljából utasítani kellene a me­gyéket, hogy saját hatáskörükben felsőbb jó­váhagyás fentartásával nyugdíjszabályzatokat alkossanak, és ezek kivihetőségét szükség ese­tén a törvényhozás útján az állam protektiója által is támogassák. Kevesbíteni azon, sok részben indokolat­lan, — felesleges, — az absolut uralom ide­jéből átvett, s­ok­ azóta csak fokozott bureau­craticus formaságokat, melyek különösen a végrehajtás fokán a közönséggel közvetlenül érintkezésben álló k­is közegeket, természetes és hitaloli rendeltetésüktől elvonják, melyek leginkább táját állják annak, hogy a nép kö­zött gyakrabban megforduljanak, és ott a ta­pasztalt hiányokat, bajokat, röviden gyorsan orvosolhassák. A sok között, melyeket gyakorlati tapasz­talataim alapján a képviselőházban 1883-dik évi febr. havában tartott beszédemben kizárni bátor voltam, egyéni nézetem szerint legalább is ezek azok, melyeknek, mint mellőzhetlen ja­vításoknak a háztartási törvényt feltétlenül követniük kell. És ha a tisztelt kormány a megyék fen­tartásának komoly barátja, akkor bizonnyára nem fog késni megadni számukra mindazon módokat, melyek a kísérletet megkönnyíthetik, e­lyek alapján igazolható legyen, hogy a köz­izgatás a mai rendszer mellett is érezhető­, javult, a panaszok ritkulnak, elenyésznek. De ha az immár életbe léptetett új ház­óriási törvényt a jelzett reformok kísérni ne f­ogják, akkor jogosulttá válik a közvélemény már ma felhangzó ama feltevése, hogy a legközelebb lezajlott tisztújulások utolsók a megyékben, mert magában a személy szaporí­tás jó közigazgatást nem teremthetvén és ezt csak is a megfelelő institutiók biztosithatván, kárba vész az új tisztikar minden, lelt — akarata és képessége alatt a panaszok újból és míg a 6 év folyama felemelkednek, ennek lejártával felülről egy hatalom - szó kijelenti, hogy a kisérleki szerint a megyék évek csakugyan igazolták* mi­választási rendszere többé nem életrevaló* fel kell cserélni azt ujjabbal, át kell adni az állam kezébe a közigazgatás rendezésének és vezetésének hatalmát is és hivatkozás fogván tétetni a már évek előtt sok oldalról hangoztatott kívánalmakra, nézetekre, meg fog születni az állami közigazgatás, ta­lán merevebb formában, mint a­mikép azok is óhajtották, kik ennek már ma barátai. De ha — feltéve — mind­ezek így tör­ténnének, ez esetben feltétlenül igazolva lenne az is, hogy a változásra a talajt maga a tisztelt kormány czélzatosan kész­ítette elő és a végkisérlet, melytől a biztosítás ezközeit ön­maga elvonta, nem volt egyéb, mint egy indok mesterséges alkotása. Az idő tehát, az új ciklus folya­mában határozott ismeretet fog szolgáltatni arra, hogy a közigaz­gatás megyei vagy állami formaira rendszerére nézve a tisztelt kor­mány, mily álláspontot foglal el. A közös óhaj, a közös czél csak egy lehet: „teremteni a hazának oly közig­azg­a­tást mely úgy az állam,min­t az egye­sek érdekeinek lehető teljességben megfeleljen.­ A rendszer legyen bár­mily keretű, csak az általános megelégedés sugároz­zék ki belőle, de ha ez a hagyományos jogok fentartásával, a megszokott forma és gyakor­lat útján is biztosítható, akkor ennek a kellő eszközöket megadni nem csak hazafias, de kegyeleti kötelesség is. Minden esetre legyenek üdvözölve a meg­újított, megifjodott megyék hazaszerte. Sok függ önmaguktól, hogy őket rövid 6 év alatt, vagy azután romlás pusztulás ne érje. Ébredjen fel a szunnyadó lelkesedés a köz­ügyek iránt épen úgy, mint a miként mutat­kozott ez a legközelebbi választások idején. Vigyék mindazon eszméket a tanácskozás asztalához,­melyek a jó és gyors közigazga­tás érdekében még szükségeseknek tűnnek fel Kérjük ezeknek életbeléptetését a maga alkot­mányos útján, kérjék a törvényhozás és a kormány iránti köteles tisztelettel­, de erél­lyel és indokoltan, és akkor a megyék szavában az ország kívánalma nyilvánulván, meg nem­ hallgattatniuk nem lehet, ékként biztosíthatják jövőjüket és menthetik meg önmagukat és új tisztikarukat attól, hogy a közvélemény árama* mely sokszor a személyekre hajlandó hárítani a rendszertelenség hibáit, ily hang­o­kr­a ne fa ka djon : ,.ime vannak uj me­ gyéink­, számosabb és jobb fizet­és­sel ellátott tisztviselőink, és köz­igazgatásunk még­is egyformán szenvedő­* A megyék m­a már nem oly erős bástyái az alkotmánynak mint voltak egykoron, — de míg élnek, — míg fenállanak, bennük erély­ükben, munkásságukban sok oly erkölcsi ha­talom rejlik, melynek értéke a törvényhozás­ által sem ignorálható, s a mely a közérde­kekre kétségtelenül üdvös és hasznos befolyás­sal bír. Isten tartsa fel ez erélyt és munkásságot, és a beállott új év a megújult megyékre ter­jessze ki a tehetség és létakarat minden ál­dását !! A közigazgatási bizottság ülése. — Január hóban. — Elnök Fiáth Ferencz bv. főispán. Jelen vol­tak az állásuknál fogva a tagok közül: az alispán, Fóschl K. közgazd. előadó, Cserna Vincze kir. ügyész, Paál D. kir. főmérnök, Kolossváry J. fő­jegyző, Harabosevszky H. kir. adófelügyelő, Ke­rényi Károly főorvos, Taksics A. árvaszéki elnök. A választott tagok közül: Sárkány Miklós, Békássy Károly, Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor, Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz Távol voltak Stáhly kir. tanfelügyelő (be­tegség), Kenssey K. m. ügyész (betegség) Csapó Kálmán, Ányos L. Ruttner S. Tóth Lajos. Elnök üdvözli a bizottságot az új évben, kitartást, s ügybuzgalmat kívánván a tagoknak. Sárkány apát a bizottság részéről üdvözli a fő­ispánt. Napirend: alispán előterjeszti múlt havi je­lentését, mely szerint a hátralékk­al együtt elin­tézni való volt 1866 ügy. A közig. biz. igtatójába beérkezett 145 darab, ezek közül decz. hóban felvétetett 58. Elintézés alatt van­­ 70. A kihágási igtatóban elintézés alatt van 6 db. A központi választmánynál el van minden ügy intézve. Az erdészetinél 18. A decz. havi pénzforg. összege 18272 frt. 69 kr. A közbiztonságot illetőleg decz. hóban 4 tolvajlási eset volt. Szökési eset három. Tüzeset 7,­­ 8027 frt kárral, melyből a fedezetlen kár értéke 5437 frt. Cserna V. felhozza azon sajnos esetet, hogy egy járás orvosa, (Baumann) a megye­­ vosá­nak elismerése szerint nem felel meg­­ aratásának. Sajnálja, hogy a főorvos nem informálta sem a megyei hatóságot, sem a közgyűlést. A főispán és Kerényi főorvos felvilágosító megjegyzései után Véghely Dezső kérdi, kívánja-e felszóllaló, hogy a panaszt tévő kir. ügyész által feltett kérdés a jegyzőkönyvbe vétessék, mert ez leend határozó a további lépések megtételére. Kényes a helyzet, mert a törvényhatóság már újból megválasztotta 6 évre az illető orvost. Cserna kijelenti, hogy nem azért szólalt fel, hogy csak beszéljen , s azért valami megoldást­ szük­ségesnek tart. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a megyei főorvos utasíttassák, ez ügyről a jövő havi ülésben részletes jelentést tenni, mely jelentés leend majd alapja a bizottság későbbi határozatának. Szabó Imre egyszerűen felvétetni kéri az ügyet a jegyzőkönyvbe,­ mert általános­ságban mondott vádak alapján nem lehet fegyelmi eljárást indítani. A bizottság ez értelemben ha­tároz. Takács A. árv. elnök beterjeszti havi jelen­tését 1883. évi ügyforgalomról. Fogalmazói­ szak: 1882. évről hátralék 1935; 1883. évben­­ az ikta­tóba érkezett 17545 ; sürgető végzés hozandó volt 1689; összesen elintézendő volt 21169; —­ elintéz­tetett 20897; fenforgó akadályok miatt ez idő szerint elintézhető nem volt 60; 1883. év végé­vel maradt hátralék 212. — Iroda: 1882. évről maradt hátralék 658; 1883. évben érkezett 19410; összesen 20068;— leíratott 20047; 1883. év vé­gével maradt hátralék 21.— Kiadó hivatal: 1882. évről maradt hátralék 622; 1883. évben érkezett 19423; összesen 20045;—kiadatott 19988, 1883. év végével maradt hátralék 57. Harabosevszky H. kir. adófelügyelő jelen­tése. 1883. évi előírás volt 1128231 frt 32. kr, befizetve lett 1148195 frt 08 % kr. 1882-ik­ év végével volt hátralék 106350 frt 74 kr, 1883. vé­gével 70867 frt 31 kr, daczára annak, hogy az 1883-ik évben — jég — víz — tűz és főkép fil­loxéra károk miatt 32366 frtot leírni kelletett — TÁRCSA. A BADACSONYI SZIRTHARANG. Ma SZIKLAY JÁNOS. A­ Balaton-egylet hangversenyén szavalta: PALOTAY PIROSKA. Megzörren a nádas, vadmadár fölreppen . . Szekeres Boriska mit akarsz te itten'/ „Szeretömet várom." .Rózsapiros arcod, mért sápad el félve?" „Alkonyodó napnak bágyadozó fénye . . . Az fehér orcámon. Suttogó szél kel a sötétlő berekben, Hajladszó nád közt sirva tovarebben, Mintha gyermek sírna .... ,Szeretöd nem itt van, nem itt keres téged, Halavmy cicálja ezt a fehérséget N • is az alkony i< ia !•­­Gdamm, a révben áll a ringó bárka, firkcé­rd rozsad hajnal óta vájja!" „Szállok szentem, szállok." Körötte vidáman csipog a sok fészek; Fiaimhoz vissza most jönnek a gémek * . • Nem mer nézni rajok. Szerelemre készten hangzik benn a sásba' Csókolódzó csőrük fürge csattogása, Kacagó zenéje, Tétovázó lelke vissza mért is tartja? Epedő, szép legény hívogató karja Integet feléje, gyöngyvirágom édes­ rózsaszálam éhes! Mély pokol tüzénél forróbban ne égess, Hosszan elmaradva, Csókjaidra vágyó ajkkal esdek: jel be Mámorító" kéjbe ringató ölembe, Ringó csónakomba . Megindul a csónak, himbálódzva rengve, Karcsú evezőről perg a víznek gyöngye. Nyugvó nap sugara Áttörve a rojtos, arany felhőszélet, Bíboros kimet­sző, szinaranyos fényt vet A leány arcára. Behúzza a legény fáradt evezőjét És a hab, mi véle játszva kergetőzék, Összefut egy körre.­­Egyetlen világom, szenteknél is szentebb! Igazán enyém-e, Boriskám, szerelmed?" „Örökké, örökké!" Halászmadár párja repül el felettük, Fenn a levegőben zeng szeretkezésük Gyönyör ittas hangja. ,Megöleli, nézd, a kis hab is habtársát, Az igaz szerető hűn szerető párját Soha el nem hagyja V Ajkaik, karjaik Összeforrva, fonva; Szénhaját a lánynak pajkosan lebontja Nyájas est fugalma; Két ragyogó szeme két fekete csillag; Jaj! kire a tóból e szem visszacsillog, — Érte belehal ma. Megbillen "a sajka. És a lány megborzad. „Mi ez a, mi ez a rémes harangszózat?" ,Én semmit se hallok! „Badacsony tetején, hallod-e, ó hallod ? Odafenn a szirten húzzák a harangot!" Én semmit se hallok." „Hallod a harangszót? Másodszor is csendül! Nekem szól, nekem szól, tudom én azt szentül..." ,Nem Boriskám, nem . . . Ki a szirtharangot le a tóra hallja, Halálos véteknek van azon hatalma; Te nem hallod szentem­ ,Fehér liliomnál fehérebb a lelked, Nem öltél, nem csaltál soh' egy árva lelket; Csupán megszerettél. Nem bűn az, hogy vélem eljösz messze, távol, Szerelmedért bűnnel istened se vádol . . . Vagy tán nem szeretnél ?" „Szeretlek, szeretlek; senkit ugy a földön. Lángoló szerelmem lett az én nagy bűnöm . .. Megcsaltalak téged. Hallod-e sírni a . . . zokogni a nádat ? Hideg földbe ottan rejtem magzatkámat, — Ottan öltem én meg!" „Átkok átkát zúgja háborodó hullám, Haragos nagy isten büntetése hull rám. . . Ó ha csak ez fájna! Könyörgő kis kezét, nézd­ felém hogy tárja, Gőgicsék­ ajka anyja keblét várja . .. Lemegyek hozzája!" Zúg morog a hullám. Mint tajtékzó örvény, Forgatagos utján mindent összetörvén, Nyíl meg a tó mélye. Hináros fenéken immár mind a ketten. A felborult sajka tova árván lebben Holdvilágos éjbe'. Éjfélt kong az óra. Búgnak a hullámok. Fölveszik a holt lányt szőke hableányok. Sajogó aranyba öltöztetve szépen, szállnak véle partra. Ott pihennek, egymást karjaikban tartva: Holt gyermek, — holt anyja. A jégen. SZ.-FEHÉRVÁR, 1884., január hó. Jég­pályánk kitűnő maga a tér körülbelül 300 • öl, jegünk pedig olyan mint a tükör. — • A nap tiszta sugarai hiában nyájaskodnak tél urammal, de ez nem enged jogából, és hideg ud­varlásával megcsipkedi pirosra, a szabad levegőt keresőket.­­ Szép látványt nyújtanak a kor­csolyázók, amint páronkint, egyenkint végig sik­lanak a fehér parketten. A jó korcsolyázás felér a tánczczal, határos a repüléssel, mert fáradság nélkül, oly könnyedséggel tova és tova a mes­­szeségbe jutunk, a levegő csak úgy suhog mel­lettünk. — Azonkívül egésséges testmozgás , halovány vérszegény hölgyeknek kik sétálni res­télnek, igen ajánlatos. Én magamról tudom, mi­kor a korcsolyázást kezdtem, legbetegesebb vol­tam, és egy tél a jégen annyira megedzett — hogy most hála égnek senki nem ismeri meg az akkori halovány sovány alakot, ki folytonos ét­vágytalanság, gyomorbaj s több ilyessel küzdött. Most bizony megenném egy jól kikorcsolyázott délután után, még a fóka húst is. — Ezt ne hallja meg a mi igen kedves házi orvosunk, mert ő és több is itten, egy - két ki­vétellel határozott ellenségei e sportnak. — De hát mindennek meg­van az áldozata, táncz, ví­vás, úszás, stb., úgy a jégnek is, de aránylag talán a legkevesebb perczemt esik erre. — Ha ésszerűen űzzük e sportot, bizon a legjobb hatást fogjuk tapasztalni. A mi egyletünk igen szépen és előnyben vagyunk a fővárosiakkal gyarapszik, szemben, mert jegünk mindig előbb van. Már deczember hóban is 14 napot korcsolyázhattunk. Pályánk igen jól kezeltetik, van fűtött pavillonunk, vá­sár és ünnepnap katona­zenénk, szánjaink, a nézők számára eldeszkázott padsorok, kik a.

Next