Pápai Lapok, 1888 (15. évfolyam, 1-54. szám)

1888-09-16 / 39. szám

Alegjele­n­íts. Mi­n­­d­e­n v­a­s­á­r­n­a­p. I­özérdekü sürgős közlésekre koron kint rendkívüli számok is adatnak ki. Bér­mentetlen leintek, csak ismer? keséktől fogadtatnak el. "Kest ralik nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemé­nyek­ a lap SZERK. h­iealalá­s> A (0­­ // o 11 ég­i­u­m é­p­il­l­c­­) küldendők. Az ünnepek a Mély elis­merés hangján irjuk­ lapunk jelen vezérczikkét. Mély felismeréssel Veszprém és Devecser lakossága és intéző körei iránt. Amott az egyházmegye új püspökét, emitt a magyar Honvédség főnökét Jó­zsef főherczeget fogadták. És mindkét helyen a legszebb, legtiszteletreméltóbb fén­nyel és mi örök büszkesége marad a lakosságnak: — a legnagyobb renden! Emlékezetes marad a mult hét vár­megyénk történetében. Egyszerre kettős ünnep, kettős fény. A veszprémi ünnep­nél igen sajnáljuk, hogy egy a fényhez és ünnephez nem méltó félreértés történt, de minek nem a mi megyénk az oka. Mert a jó ég tudja, mi lelte egyszerre nemes Zala vármegyét, e mindig higgadt, okos gondolkozású törvényhatóságot? Veszprém vármegye ugyanis közvet­len az ünnep előtt kap egy félhivatalos értesítést, melyban tudtul adják, hogy mivel Veszprém vármegye Zala megyét meg nem hivta a püspöki inthronisatio ünnepére, ő el nem jön. És csakugyan nemes Zala megye méltóságos főispán­jának diszmagyarját nem látták ezúttal Veszprém megyében. Valóban difficile est stb! Nem bír­juk megérteni Zala megye elhamarko­dott lépését. Hiszen majdnem megfor­dítva kellett volna cselekedni Zala me­gyének és ha véletlenül Veszprém me­gye nevetségesen feltolta volna magát és meghívta volna az ünnepre Zala me­gyét, akkor Zala megye méltán megha­ragudhatott volna és méltán kérdhette volna a hivalgó hívótól: „Ti vagytok talán ez ünnepen a házi­urak?! Nektek sincs ez ünnephez több közetek, mint nekünk. Ti sem vagytok háziurak ott, de mi sem! Hanem mindketten egyfor­mán a veszprémi püspök egyházmegyé­jéhez tartozó vármegye vagyunk és egyforma joggal jelenünk meg az új püs­pök üdvözlésére!" Ha így gondolkozik vala Zala vár­megye, bizony nem teszi ki magát a félreértésnek és szépen megjelenik ott, hol illett is volna megjelenni. Mert ezút­tal engedje meg nekünk nemes Zala megye, de erős tévedésben leledzik, ha azt hiszi, hogy Veszprém megye sértést vagy legalább is illetlenséget követett el a meg nem hívás által ő rajta! Ezt megyénk nem tette, mert ellenkezőleg a meghívás lett volna sértés, és illetlenség. Veszprém, Somogy és Zala tartoz­nak az új püspök egyházmegyéjéhez. És ha Somogy is jól tudta, hogy az uj püspök inthronisatiojánál nem Veszprém megye a háziúr­: — tudhatta volna Zala megye is. De még az igazi „házi sír"-nak, a püspöknek meghívását sem várhatta jog­gal nemes Zala megye. Az uj püspök inthronisatioja egyházi ünnep. Ha — miben nem kételkedünk — Zala megye örült Báró Hornig kinevezésének, nem kellett volna semmiféle meghívást várni, mint ahogy többi társai nem várták, de eljönni tisztelegni meghívás nélkül az új megyés püspökhöz. Ez lett volna rend­jén! Mi legalább nem láttuk még, hogy egy­házi úr valakit meghívjon, hogy az jöjjön „tisztelegni." A tiszteletnek MAGÁTÓL kell jönni, főkép ha, mint minálunk is, szívből jön. A püspöki ebédre, no erre aztán meghívás NÉLKÜL csakugyan nem­ jelenhetett volna meg nemes Zala me­gye. Nota bene a püspöki ebédre való meghívást is talán csak nem Veszprém­­ megyétől várta? Mélyen sajnáljuk ez incidenst, me­lyet egy­­ kis jó akarattal, egy kis előre­látással könnyen elkerülhetett volna ne­mes Zala megye, mely különben mindig oly szíves részvéttel és előzékenységgel szokott viseltetni a megyénkben történő ünnepélyek iránt. Minden legkisebb kellemetlen inci­dens nélkül folyt le a devecseri szép ün­nep is, József főherczeg fogadtatása. De­vecser ez ünnep által egyszerre megyénk egyik jelentőséggel biró városára emel­kedett. Tapintat, rend, lelkesedés jelle­mezték ez ünnepet, melynél a legfőbb érdem Devecser fiatal bizonyára uráé: Esterházy Ferencz gróf uré, földes­Valóban nagy elismeréssel és hálá­val lehet eltelve Devecser Esterházy gróf iránt. Semmi áldozatot nem kímért a fiatal derék főúr, csakhogy Devecser méltó fén­­nyel fogadhassa József főher­czeget. Ez ünnepről magáról részletes leírást hozunk lapunk egyik rendes mun­katársától. Itt csak e részletek jelentő­ségére utalunk, s örömmel veszünk a közérdekben tudomást arról, hogy me­gyénkben újból egy gróf Esterházy az, ki élére áll szép nagy birtokán a köz­lelkesedésnek és finom tapintatával, nagy­víri bőkezűségével emeli azon ünnepet, mely Veszprém megyére is fényt árasz­tott. Üdvözöljük Devecsert mely ily ki­váló főurat mondhat magáénak; de üd­vözöljük a város értelmes lakosságát is jól sikerült ünnepje után! Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajczár Egy szám áralj ki. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kráter jár, A dij előre Bélyegdíj mindig külön fizetendő. számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papír­kereskedése, Fölére küldendők Pápa város­ ha­ rt­óságának és több pápai, s pápav­id­­éki egyesületnek hivatalos közlönye. József Főherczeg DEVECSERBEN. Egy nagy székváros nem fogadhatta volna nagyobb pompával és szebb fén­nyel József fő­herczeget, mint a ki­s, de lelkes Devecser. Lapunk számára külön tudósítónk volt szives József fő­herczeg devecseri fogadtatását a legnagyobb pon­tossággal leírni. E leirás minden betűjéből kitű­nik vezérczikkünk tenorja, hogy mit köszönhet Devecser az ott lakó Esterházy Ferencz gróf úrnak? El lehet képzelni, mi lett volna az ünne­pélyes fogadtatásból, ha Esterházy gróf ki nem rukkol ? Mellette azonban a város is valóban elis­merésre méltó munkásságot fejtett ki, csakhogy a fogadtatás mentül szebben és fényesebben üs­sön ki. Ennek lehet köszönni, hogy szem- és fül­tanuk állítása szerint József főherczeget, még se­hol sem látták jobb kedvben, mint Devecserben. És ez, az ünnepnek és Devecsernek legszebb ér­deme. Tudósítónk a következőleg írja le a fogad­tatást: Az ünnepies hangulat már e hó 6-án észlelhető volt a város lakossága között, mert a közönség egyesei és összessége egyébről sem beszélt, mint arról, hogy a fenséges vendég legméltóbb fogad­tatását minél nagyobb ünnepiességgel hajthassa végre. — Maga Esterházy Ferencz gróf úr vette kezébe az ünnepély rendezés fő szerepét; példája hatott, az eredmény pedig fényes volt s igy ez­zel egyideűleg azt is beigazolta, hogy a város és környéke lakosságát vezetni minden jóra ké­pes, mert a nép bizalom és ragaszkodással visel­tetik iránta. A magas vendég megérkezése napján, e hó 9 én déli 12 óra tájban kezdett a nagy­közönség a helybeli vasút­állomás felé tódulni, hol az in­dóház épülete nemzeti lobogók és koszorúkkal volt gazdagon ékítve, valamint az állomást övező mindkét oldali kerítés is fel volt koszorúzva és lobogózva. — A sin vonaltól, — melyen a várt vonatnak áthaladnia kellett — egész a váró te­rem ajtajáig egy három öl széles és igen szép szőnyegekkel fedett padolat (dobogó) volt ké­szítve.­­ A dobogó mindkét szélén a sínvonal­tól az indóház faláig a helybeli tűzoltók képez­ték a sorfalakat. A dobogón a város ifjú hölgyei képeztek két kordon vonalat a kezeikben tartott szép hosszú rózssa füzérek által, s így a dobogó közepén, annak egyharmada szabadon tartatott a főherczeg és kísérete közlekedésére. A füzéres és szép fehér, illetve világos toilettekbe öltözött fiatal hölgyek sorai mögött Devecser és vidéke előkelősége foglalt helyet, mely annál szebb ké­pet nyert, mert a hölgyek, a „szebbik rész” ké­pezték a többséget, míg a férfiak a dobogó kö­rül foglalták el helyeiket egy jó nagy területen. Fél 1 óra tájban jelent meg gyönyörű disz magyarban Gróf Esterházy Ferencz, Noszlopy­­ Viktor és Ihász Lajos kíséretében, kik szinte disz magyart viseltek. Eszterházy Ferencz Gróf a je­len volt hölgyek szakértő nyilatkozatai szerint „nagyon fesdi" volt; drága prémekkel díszített világos bordó színü bársony mentése és az arany sasköröm által fogvatartott és egy drága kövek­kel gazdagon kirakott hármas levél által díszí­szített fekete sastollon kalpaga, valamint a ko­rál gyöngyökkel és drága kövekkel gazdagon ékített díszkardja pompásan állt az ifjú daliának, hogy a közönség figyelmét annyira magára rá­ragadta, hogy el is felejtették volna megjelené­sük czélját, ha közbe nem üt a vonatjelző ha­rang Ajkáról, melynek hallatára mindenkinek megdobbant a szive, melyre a közhangulat az ünnepies ihletség hatása alatt mindig csendesebb és csendesebb lett, míg végre megszólalt a táv­jelző előtt a mozdony sípja és berobogott drága vendégével a rendes személyvonat. A sálon kocsiból legelöl a főherczeg lépett ki, viharos éljenzéssel fogadva a közönség által, mire előlépett Noszlopy Viktor főszolgabíró és néhány szóval üdvözölte a járás nevében, mire a főherczeg pár szóval válaszolt, azután Ester­házy Ferencz gróf lépett elő, hogy mint házi­gazda üdvözölje vendégét, mire a főherczeg ba­rátságosan nyújtotta kezét az ifjú gróf házigaz­dának, örömét fejezve ki, hogy vendége lehet. Ezután a füzéreket tartó leánykák sorai élén álló két leányka díszes virágcsokrokat nyújtot­tak a főherczegnek, melyeket ö szivesen megkö­szönve, kocsijához való szállítás miatt szárny­segédének adott át, mire a leán­y­kák a főher­czeg háta mögött a rózsafüzér cordont bezárták és megindult a menet kifelé. Az indóház háta mögött n állott egy díszes diadalkapu, „József főherczeg O fenségének, De­­vecser iparosai" felirattal, mely a kijáratnak ép­pen szemközt nézett és igen jó benyomást gya­korolt a szemlélőre. A kijáratnál állt Esterházy disz­négyese a kocsi lépcsőjénél egy diszhuszár­ral, ki ugyancsak diszes szép ruhát és kardot viselt. A diszkocsit 20 piros mellényes bő ga­tyás és bő inges banderista vette körül, s így indult meg a díszmenet a város felé zeneszóval mintegy 50 fogat által kisérve, melyből maga Esterházy gróf tíz saját fogatával rukkolt ki, minden kocsisa egyforma pompás egyenruhában. A város szélén volt felállítva a második és még diszesebb diadal kapuja, mely az országutat egészen keresztül fogta „Isten hozott" felirattal ellátva és lobogókkal gazdagon ékítve, a mint ezen áthaladt a díszmenet még csak akkor jött az igazi érdekesség és ez Esterházy gróf háza volt, melynek oldalfalai, homlokfala, tűzfala, kapuja és kerítése, keresztes fenyő galyacskákból fonott gazdag füzérekkel a földtől az eresz, aljáig és a tűzfal tetejéig oly gyönyörűen volt érintve, hogy az ember, ha különben nem ismerte volna e há­zat, azt kellett volna hinni, hogy valamely taliz­mán segélyével varázsolták elő Diana tündér­kertjéből. A falak vízszinte és függőlegesen al­kalmazott fenyőfüzérek által volt koczkákra osztva, a fenyőfüzér és koszorú alkalmazását a figyelmes házigazda József főherczeg kedvéért rendelte el, ki azokat igen kedveli; a kockahasá­bokban pedig csúcs alakba állított hasábok vol­tak elhelyezve s ezek mindegyikében egy-egy szép szarvas agancs díszelgett, a ház homlokára pedi­g óriás agancsos szarvas fejek voltak ag­gatva, a zöld füzéreket apró kék sárga Ester­házy színü zászlócskák díszítették, a háztető or­mán pedig egy nagy fekete sárga lobogó hir­dette a Habsburgi ház egyik tagjának jelenlétét, míg a ház tetejének a közepéből egy óriási nem­zeti lobogó emelkedett ki, a ház végén pedig egy kék-sárga zászló hirdette, hogy a házigazda a hírneves Esterházy családnak tagja. A város csak úgy úszott a nemzeti lobo­góktól, az uradalmi épületek kéksárga és nemzeti, a magán házak pedig nemzeti zászlókkal voltak díszítve; a katonai korodán, mely Szalay Ottó postamester egyik ujjánan épült házában van elhelyezve, nagy veres keresztes Genfi zászló és egy mellé tűzött nemzeti lobogó büszkélkedett, egy szóval oly diszben volt a város, hogy erre még ember emlékezet óta nem tud senki példát mondani. A mint a menet beérkezett a városba, meg­kezdődött a tisztelgő küldöttségek fogadása a főherczeg által, melyek között első volt a kir. bíróság és ügyvédi kar, azután a róm­. kath. hit­község iskolaszéke, a városi képviselő testület, a tűzoltók, a gazdakör. A tisztelgéseket­ a dísz­ebéd követte, melyen egypár polgári tisztviselőn kivül nagyobb törzstisztek voltak jelen; a főher­czeg itt léte alatt a házi ur­grófnál két diner és két souper volt. Az ebéd menüi következő: Diner du p Septembre 1888. Le Consomé ä la Royal. Fogas, Sauce écrevisse, pommes de térre. Les filets de boeuf, légumes et tomates farcies. Les petites timbales au jus. Le faisant roti. La saladé de légumes. La Creme au chocolat. La patisserie. Diner du 10 Septembre. Le Potage fausse Tortue. Les croquettes de volaille. La seile de ehevreuil, pommes de térre sautées sauce poivrade et groseille. Les harricots-verts i l'anglaise. La creme Pralinéé. La patisserie. A borok mind magyar borok kivétel nélkül; köztük pompás 1863-iki somlai és a badacsonyi pezsgő. Ebéd után a gróf házi ur, magas vendégét a katonai törzskar és néhány polgári ur kísére­tében ki vitte a sárosfői erdőbe, a gyönyörű vadászkastélyhoz Jenőházára hogy a fenséges ur­nak ott egy kis kellemes szórakozást szerezzen. A vadász kastélyhoz vezető utat egy az erdé­szeti személyzet által készített gyönyörű szép­ségű diadalív karolta át, melyen áthaladva a természet szépségeiben pompázó vadász kastély pázsit udvarán találta magát a vendég­sereg.­­ A diadalív oldaloszlopai mellett párhuzamos vo­nalban, jobbra és balra szépen felöltözött juhá­szok, bojtárok, szép juhásznék és juhász leányok képeztek sorfalakat, melyen midőn a főherczeg áthaladott a zene ráhúzta a Rákóczit, a nép pe­dig harsogó éljennel fogadta őt. Az asztalok, a kastély körül, zöld falevelekből mesterségesen készített takarókkal voltak fedve. Bográcsokba — tanyai módra — főtt a gulyás hús, szabadtűz mellett; egy másik ponton pedig a csapra ütött hordó hullatta bőven pompás nektárát. A mint a fenséges ur, ki a gróf jobbján ült kocsijából leszállt, a vig juhászok legott rágyújtottak a szép magyar tánczra, melyet ugy kiraktak, hogy a fennséges urnak is megtetszett; azután kezeikben pinzes üvegeket tartva, a juhászok fölköszöntöt­ték a herczeget, mire ő velük koczczintva boraik­ból ivott, s nekik igen jóságos kegy teljesen felelt s annak, hogy magát jól érezte nem csak jelét, de kifejezést is adott. A lakoma közben a gróf­fal beszélgetve, megdicsérte a gróf kitűnő somlai borát, úgymond: „kitűnő borait ismerem, mert még boldogult édes apjától kaptam egy alkalom­mal egy hordó 1863-iki somlait mely még most is meg van pinczémben, mivel annyira megbecsülöm, hogy csak igen igen kivételes alkalmakkor iszom belőlük egy-egy cseppet/rí— A gróf vadász kas­télyát szemlélve ismételten kifejezte, hogy men­­nyire tetszik neki a gyönyörű fenyvesekkel körül­öredzett pompás vadászlak, mire a gróf felkérte, hogy nem lenne-e kedve egyet vadászni az épp most bőgő szarvas bikákra; a főherczeg megkö­szönte úgymond: „én nem vadászom pár év óta mert egészségem ellen van, de majd elküldöm önhöz fiamat vadászni". Hogy a főherczeg nem csak a fejedelmi salonok és a katonai törzskar között a csapatok élén érzi magát othonosnak, de kitűnő gazda is, annak érdekes jelét adta az által, hogy amint meglátta Esterházy ökreit a szabadban, legott bírálat alá vette azok szarv és test alakulásait, melyből gyönyörűen kitalálta, hogy a Csáky féle fajanyáktól. Ezek után, mielőtt az étvágyat gerjesztő párolgó gulyás a népnek feltaláltathatott volna, kocsira ült a fenség és a társaság által kisérve haza hajtatott Devecserbe. Mig a fenséges ur a zöld erdők setét lomb­jai s a szellők enyhe suttogása, a madárkák dal­lamos és az és a diszes kiséret, valamint a nép vigalma mellett örömmel élvezte a magyar ven­dégszeretet páratlan elveit, addig Devecserben a legszorgalmasabban készültek a fáklyás menet­hez. A lakosság a kivilágításhoz készítette el ab­lakait , virágokkal feldíszítve, a gróf háza elé pe­dig egy drága szőnyegekkel gazdagon díszített erkélyt állítottak a ház bejárati lépcsős ajtaja elé akként, hogy a ház boltívezett folyosójáról a ház ajtaján át egyenesen az erkélyre lehetett lépni, az erkél­lyel szemben pedig egy szőnye­gekkel fedett állvány volt elhelyezve az ünnepi szónok számára. Alig kezdett alkonyodni, midőn a házak ablakaiban már egymásután gyújtogatni kezdték a gyertyákat, a város­háza kapuja előtt is meg­jelent egy óriási tömeg, hol az e célra rendelt 100 drb fáklyát kiosztották és egymásután fel­gyújtogatták. Mintha csak a fenséges természet is sorakozott volna az ünneplők közé, mert oly gyönyörű szélcsendes csillagos és holdfényes este volt, hogy a 100 égő fáklya égnek emel­kedő füstjellege szinte Jákob kedvesen fogadott áldozatára emlékeztette a szemlélőt. Pontban 8 órakor megindult a négy soros fáklyás menet vig zeneszó mellett és felvonult a gróf lakháza elé s miután teljesen rendre igazo­dott, mennydörgő éljen kiáltások között megje­lent a Fenséges ur­a számára készített erkélyen a gróf és a tábornokok kíséretében.Midőn a nép elcsendesedett, Györffy Géza volt országos kép­viselő mint szónok elfoglalta az emelvényen he­lyét és szép beszédet mondott, melyet a nép gyakori és harsogó éljenzéssel szakított meg. A népnek a fenséges úr által adott szép haza­fias válasza óriási lelkesedést keltett. Az erkély r párkányán díszes sálon lámpák égtek, a fenyő füzérekkel díszített grófi lak pedig a fáklyák fényárjaiban úszva, ugy nézett ki mintha Zeus­z­nak az istenek istenének az olimpusokra ép­ül ^4

Next