Pápai Lapok, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

Pápa város hatóságának szám. 41. fifi Megjelenik ^ ^ ^ ^ ^ Megjelenik m­­i­n­d­e­n­ v­a­­sá­r­n­a­­p. Közérdekű sürgős közlésekre korán kint­i-­e­n­d­k­i­v­ü­l­i s­z­­­t­m­­o­k is adatnak ki. Hérm­entetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza*. A­ lapnak szánt közlemények a lap , v -J­ölk. hivatalába küldendők. „ Előfizetési díjak.­­" Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Böhn Mór fiai 2. hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ^ és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Felhívás Veszprém vármegye közönségéhez. Megbecsülni a hősöket, lelke­sülni dicső tetteiken, emléküket át­adni az utókornak, nemes és szabad népekhez illő! A magyar nemzet ezt soha sem feledte; tanúsítják a történelem lapjai, tanusítják az utóbbi huszonöt év alatt felállított honvéd­szobrok! Veszprém vár­megye közön­sége sem lehet hűtlen e nemzeti jellemvonáshoz s nem maradhat hátra, midőn a kegyelet adójának lerovásáról van szó! E gondolat lel­kesítette minden bizonynyal azon néhány fenkölt lelkű megyénkbeli hazafit is, kik egy Pápán felállí­tandó honvéd-emlék létesíté­sének eszméjét megpendítették. egyik Dicső emlékű szabadságharcunk epizódja az ihászii ütközet, egyetlen, melynek vármegyénk szolgált színhelyül! Itt estek el a névtelen hősök, kiknek emlékét e lelkes férfiak megörökitni óhajtják! Megindított gyűjtésük már­is szép eredményt mutat, de a szükséges összeg még nincs együtt. Kérve ké­rem tehát a vármegye közönségét s meg vagyok róla győződve, nem hiába, adakozzék e nemes czélra! Él­tüket áldozák ők a hazáért s azért az alkotmányért és szabadságért, melyet most mi élvezünk, illő tehát, hogy emlékük feledésbe ne menjen, illő, hogy emlékoszlop hirdesse hősi halálukat! — Az adományok köz­vetlen hozzám küldendők, melyeket hirlapilag nyugtázni fogok. Veszprém, 1892. évi október hó 4-én. kir. tan. alispán. Óvó rendszabályok. Kiadta a berlini cs. egészségügyi hivatal, I. I.egy okos a veszélyben; túlságos aggódás elhomályosítja ítéletedet. Csak a tisztán gondolkodó ember képes a veszélyt elhárító eszkö­zödet helyesen alkalmazni. fr/.­/ ei/ a tisztaságra magadon és körülötted. Higgadtság}mértékl­etesség, szi­gorú tisztaság legjobban megvédelmeznék a betegségtől. Maradj megszokott, rendes életmód­nál, kerüld az ünnepséget és sokadalmakat. Ke vegy be orvosságot, míg egész­séges vagy! Betegeket csak akkor látogass meg, ha kötelességed parancsolja! Ne érintkezzél emberekkel, a­kik kolerás vidékről jönnek! Ne hagyd el, hogy a betegségtől megmenekedjél, lakóhelyedet, gondold meg, hogy útközben és idegen megvál­tozott életviszonyok közt könyebben jutsz veszedelembe, mint otthon óvatos, válto­zatlan életmód mellett. II. Élelmi­szereken és élvezeti czikkeken kivül semmit se érints ajkaiddal és semmit se tégy szádba (pl. ujjaidat lapforgatás közben, a tolltartót, i­ánt s e féléket.) Lehetőleg kevés vizet igyál s csakis olyant, a melyről tudod, hogy megbízható! Megbízható rendesen a tiszta for­rásvíz, mély csöves­ kutakból merített viz, zárt vezetékek vize, a mely — ha nyilt vizekből származik — jó szűrőn ment keresztül. (Kicsiny házi szűrők, ha gyak­ran nem változtatjuk és tisztogatjuk, in­kább ártalmasak, mint­ hasznosak.) Folyókból, árkokból, tavakból se­rpélT és nyitott, vagy selejtes Mély el­látott, továbbá oly futakból merített víz, a­melyek szemét- vagy trágyadombok kö­zelében vannak, kolera idején nem meg­bízható. Mindennemű mosás és öblítés, valamint a használt szennyvíznek kiön­tése a kutak közelében az egészségre ve­szedelmessé válhatik. Gyanús vizet a betegség uralkodása, vagy közeledése idején csak több percnyi főzés után szabad ivásra, arézmosásra, szájtisztításra, az evő- és ivóeszközök le­öblítésére és effélére használni. Főzés által a betegség csirái tönkremennek, de hosszabb állás után új csirák ismét meg­telepedhetnek. Hogy forralt vizet ízletessé tehess, adj egy pohár vízhez (­14 liter) egy kés­hegynyi borkősavat, vagy két csepp tiszta sósavat. A vizet tiszta edényekben tartsd! Thea, kávé, és cacao megengedett italok, jó sör és tiszta bor is. Jeges és igen hideg italoktól óva­kodjál! A sör tiszta és fris legyen, se sa­vanyú, se ízetlen, csak oly pohárból idd meg, a­melyet megbízható (szükség ese­tén forralt) vízzel kiöblítettek. Keserű pálinkák gyakran aloét tar­talmaznak, a­mi hasmenést okoz, s ezért nem ajánlatosak. Asvámyvizek használhatók, ha ter­mészetes forrásból származnak, vagy pá­rolt vízzel készültek. Forralatlan tejet ne igyál! Vajra és friss sajtra a betegség csírái rátapadhatnak, ha kolerabetegek közelében készítették vagy tartogatták. Gyümölcsöt és zöldséget, ugorkát, és e félét is, csak főve egyél, egyáltalán ne egyél semmit főzetlen, vagy sütetlen, a­mihez idegen, esetleg tisztátlan kéz hozzáért. Élelmi­szereket csak teljesen meg­bízható és tisztán tartott helyekről sze­­­rezz be! Kolerás házakból semmit se végy ! Ételek és italok dolgában kerülj minden mértékletlenséget! Különösen vi­gyázz, mikor hasmenésre van hajlandó­ságod ! Ha egészséges vagy­z, beteg szobájá­ban ne egyél, ne igyál. Gondold meg, hogy ott a betegség csiráit legyek és e fajta rovarok a betegről az ételre átvi­hetik. Beteg házában még a szivar is közvetítheti a ragályos anyagot. III. Tartsd a fejet hűvösen, a testet melegen, a lábakat szá­razon ! Tiszta levegőn lakjál­ és aludjál! Füstölések nem ótalmaznak meg a fer­tőzéstől ! Mosd meg kezeidet napjában több­ször vízzel, szappannal és kefével, külö­nösen akkor, ha ételekhez nyúlsz! Ha beszennyezett, vagy gyanús tárgyakat érin­tettél, először is tisztítsd meg kezeidet gondosan 55 grm. (körülbelül 4 evőka­nál) viztisztaságu, folyékony carbolsav oldatával 1 liter vizben (5% carbolsav oldat­) s azután mosd meg szappannal tiszta vizben. Kolerás vidéken ne fürödjél folyó­ban, vagy tóban. Nyilvános árnyékszéket csak szük­ség esetében vegy igénybe. Oly árnyék­székek deszkáit, a­melyekhez idegenek is hozzáférhetnek, naponként szappanos vízzel kell felzsufolni. E czélból végy egy aksó forró vízre egy font zöld szap­pant. Ha árnyékszékekben kolera-gyanus egyén fordult meg, a tölcsér falát frissen készült mésztejjel öblítsd le (egy rész maró mész 4 rész vízre)! IV. A kolera fertőző anyaga a beteg ürülékeiben van. Hozzá tapad a Mennyei fehér — és más ruhaneműhöz és minden, a mi ilyetén tárgyakkal, vagy az ürü­lékekkel, ha mindjárt csak köz­vetve és nem szembeszökő módon is érintkezésbe jött, szertehurcol­hatja. A kolera betegek, vagy koleragya-DNS egyének ürülékeit a­z általuk be­szenvezett padlót stb. tedd ártalmatla­nokká mésztejnek, vagy chlormészoldat­nak (20 grm. chlormósz egy liter hideg vízre bőséges) legalább egy óráig tartó alkalmazása által, vagy használt más, de biztos fertőtlenítő szereket. Az ágy - és fehérneműt, ruhákat, takarókat és effé­léket, akkor is, ha ezek járvány­tiszta vidékről érkeztek, jól és szorosan becso­magolva nyilvános fertőtlenítő intézetbe kell küldeni. Ha ily nyilvános intézet nem áll a közönség rendelkezésére, a nevezett tárgyakat 24 órán át szappa­nos vizben (egy font zöld szappan egy akó forró vizre) kell áztatni és azután jól kifőzni. Más uton beszenvezett dolgokat is tisztogass meg alaposan ilyetén szappa­nos vizzel, mésztejjel,vagy carbolsav ol­dattal! Ha a tárgyak mivolta miatt ez nem kivihető, akkor maradjanak legalább 6 napon át szellős, száraz helyre kitéve. Alapos kiszárítás a betegség csíráinak fejlődését meggátolja. V. Ha emésztési zavarokban szenvedsz, ha hasmenés, kivált­képpen hányással, vagy erős ros­­szullét áll be, fordulj mentül előbb orvoshoz. Míg ez megérkezik, igyál va­lami meleget, köss magadra gyapja — által kötőt, maradj a szobában, s ha igen rosszul vagy feküdj le! Egy csésze thea cognakkal, vagy rummal enyhíteni fog. Egyelőre csak nyálkás levest, kétszer­sültet, vagy régi fehér kenyeret ehetsz vaj nélkül. Ha vannak megbízható (orvosi ren­delvényre készített) kolera cseppjeid, végy abból 20—30 cseppet czukorra! Maradj nyugodt, ha megbetegültél is. Félénkség és gyávaság testnek lélek­nek ártanak! = Tisztviselők kérvénye. A helybeli kir. járásbíróság segéd- és kezelő tisztviselői követve számos kartársaik pél­dáját, kérvényt nyújtottak be a képviselő­házhoz a tisztviselők fizetésének javítá­sáról szóló törvényjavaslat reájuk vonat­kozó részének sérelmes volta miatt. A nevezett törvényjavaslat szerint a járásbíróságok kezelő tisztviselői nem kapják meg az általuk igényelt rangfo­kozatot és fizetésjavítást. A pápai járás­bíróság segéd- és kezelőhivatalnokai el­keseredett hangon kérik a képviselőházat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot ak­ként módosítsák, hogy a telekkönyvve­zetők és segédtelekkönyvvezetők megha­gyassanak eddigi rangosztályukban s az írnoki cim eltörlésével irodatiszti és se­gédtelekkönyvvezetői állások rendszere­sítessenek s ezek megfelelő fizetésjavitás­ban részesüljenek. Ha pedig ez nem volna keresztül vi­hető, kérik, hogy ez érdekeikre nézve sé­relmes törvényjavaslatot vegyék le a napi­rendről. Ebbeli kérésüket a többi közt azzal okolják meg, hogy ők igen fontos és sú­lyos felelősséggel járó munkát végeznek, hogy még az írnokoknak is telekkönyvi vizsgát kell tenniök, így tehát sokkal nagyobb kvalifikációval bírnak, mint az irodatisztek, a­kik pedig a törvényjavas­lat szerint busás fizetésemelésben és rang­osztályozásban részesülnek. Kartársaik sorában a feljajdulás e miatt általános s ezért ők is hozzácsatla­koznak az országszerte megindult mozga­lomhoz s kérik a képviselőházat, hogy ügyüket a pénzügyminiszter javaslatával szemben megvédelmezze­. A vármegyerendszernek nyugateu­rópai szellemben való átalakítása. 44 Az uralkodó társadalmat nemzetnek s egy nemzet uralmának szervezett for­máját államnak hívjuk. Az államszervezet tehát nem birhat más rendeltetéssel, mint hogy eszközként szolgáljon a czélhoz: egy nemzet ural­mának fentartásához. Ha Nagy Frigyes ma élne, valószí­nűleg nem azt mondaná, hogy­­ az ál­lam első szolgája én vagyok,­ hanem­ azt: > a nemzet első képviselője én vagyok. A nemzet képezi a lelket azon nagy testben, melynek szervezeti formáját ál­lamnak nevezzük. A XIX. századbeli európai állam­fejlődés nemzeti államokat teremtett. Magyarország is csak mint nemzeti állam állhat fenn az európai államfej­lődés közepette. De hogy fenállhasson, államszerve­zetének belső kiépítésében, szinte a nyu­gateurópai államfejlődés szellemét kell hogy kövesse. Ezen feladat teljesítése felől a mi nemzedékünk nem vonulhat félre. Vagy modern európai nemzet és állam leszünk, vagy megsemmisülünk. Mi a teendő? A magyar államnak mint egységes kultúrai hatalomnak, mint a magyar nemzetlét biztosítékának szervezése, hogy elfoglalhassa helyét az európai népek kulturnemzetei közt, hogy közreműköd­hessék a modern emberiség nagy világ­problémáinak megoldásában. Hogy ezt megvalósíthassuk, a nem­zeti társadalom közéletében kell minde­nekelőtt modern nyugateurópai szellemet meghonosítanunk. A nyugati kultúrnemzetek legna­gyobb erősségét az képezi, hogy társa­dalmuk egészét az állampolgári kötelék egységének tudata hatja át. Nálunk épen ezen elementáris erő hiányzik teljesen nemzeti társadalmunk­ból. Egységes magyar állampolgári szel­lem társadalmunkban nem létezik. A ma­gyar nemzeti társadalom a vármegyék határai között él csak egymástól elszi­getelt helyi életet. Egyik vármegyének magyar társa­dalma nem ismeri a másikat. De tovább megyünk. Még egy vár­megye határai között sincsen meg az egységes nemzeti társadalom, mert hi­szen város és vidék a legtöbb vármegyé­ben idegenek egymástól. Akár törvény­hatósági, akár rendezett tanácsú városok legyenek egy vármegye határain belül, alig fogunk találni összekötő fonalakat a városok és a vidék társadalmának ve­zérelemei között. A nemzeti társadalom ezen szétda­raboltsága az erő forrása lehetett vala­mikor egy nemzetellenes központi állam­hatalom elleni harczokban, ma azonban, midőn a nemzet önkezében tartja sorsát, midőn az ország alkotmányos királya az első magyar ember s tanácsosai a nem­zet színe-javának képviselői, ma a nem­zeti társadalom ilyen szétdaraboltsága nem lehet többé más, az erők esztelen szétforgácsolásánál. Az angol államférfi jogosan mondhatta azt: *a mult hatal­munk egyik eleme. < Egy magyar állam­férfi nem mondhat ilyet. Gróf Széchényi István is csak azt mondotta: »Magyar­ország nem volt, hanem lesz.« Hogy legyen, rajtunk áll. Kössük össze a nemzeti társadalom szétforgácsolt elemeit egyesítő kulturális czélok­kal­* Ezen igen érdekesen motivált czikk ugyan­azon alapgondolatból indul ki, mely városunk isme­retes kérvényének alapgondolata is volt. Sze­rte­ csaival s oly erőkifejtésre leszünk ké­pesek, hogy bámulva fog a művelt nyu­gat meghajolni a kelet népe előtt. Hogy ezt elérhessük, mindenekelőtt a városok és a vidék között kell össze­kötő szellemi kapcsokat létesítenünk, a nemzeti közművelődésnek bizonyos hatá­rozott irányba való terelése útján. Ilyen irányt a gazdászati szakoktatásnak fel­karolása által adhatnánk nemzeti köz­mű­velődésünknek. Ez által ugyanis elte­relnék a vidéki értelmiséget az egyol­dalú jogászi műveltségtől s közös téren egyesítenék azt a városi értelmiséggel. Csak a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a magyar közoktatásügy veze­tésével megbízott államférfiaknak, kik ezen első lépést már megis tették s a kereskedelmi és ipari szakoktatás ügyét melegen felkarolták. A második lépés a közigazgatás te­rületi szervezetének megfogalmazásánál fog megtörténhetni. Ekkor kell majd vá­rosainkat a vidékkel akként összekap­csolni, hogy a vidéki társadalom vezér­elemei, a városi társadalom tényezőivel legyenek állandó irányt adó együttműkö­désre kényszerülve. Ennek szervezeti megoldását a gya­korlati élet tapasztalatai mutatják meg. Köztudomású dolog ugyanis az, hogy városaink azon osztálya, mely a szab. kir. városok czimével és jellegével di­csekszik, jelentékeny vagyonnal is szo­kott rendelkezni. Az ilyen város rendesen közvetlen környékének a földesura. En­nek aztán következménye lett az, hogy azon községek adminisztrácziója a város kezei közé került, mit a legújabb szer­vezésnél is szívesen szankczionált a vár­megye. Hát ezen szocziálpolitikai fejlemény felkarolását jelentékeny lépésnek tarta­nák azon probléma megoldása felé, hogy a vidék a városhoz fűzessék. A városi járások vagy kerületek rendszeres szervezése útján valósíthatnók ezt meg, a­minek értelme az, hogy a vá­rosok közelében fekvő községeket járási hatóságként adminisztrálná a városi ta­nács. Ezen feladat aztán minden város által teljesítendő volna, tekintet nélkül arra, hogy önálló törvényhatóságot ké­pez-e, vagy csak rendezett tanác­csal bír ? Még magát Budapest fővárost se vennék ki. Ezt legkevésbé, mert hiszen ez bír leghatalmasabb hódító erővel a vidékre. Ezen szervezeti intézkedés, mélyreható szoc­iálpolitikai jelentőségén kívül, még a járási igazgatásnak belterjes irányban való kifejlesztését is, gyakorlatilag meg­valósíthatóvá tenné. Ugyanis a városi tanács tagjai és az egyes városi hivatalok között szakok szerint felosztott agendák lehetővé ten­nék a járási közigazgatás teendőinek intensív művelését. Az illető szaktisztvi­selők működésüket a városi járás terü­letére is kiterjesztvén, járási közigazga­tásunk egyes főágaiban olyan belterjes műveléshez jutna, a­milyet semmiféle vi­­­déki járás tisztikara se volna képes m­eg­valósítni, már csak a physikai munka­erő és idő hiányánál fogva sem. Ez által minta-járásokat nyernénk, melyekben az executiva exigencziáit a legapróbb részletekig megfigyelni lehetne. Ilyen városi minta-járásokban a beosztott közigazgatási gyakornokok a legkitűnőbb gyakorlati tanfolyamot nyernék meg, a­mennyiben az illető városi tisztviselők mellé rendeltetnének rendszeres egymás­utánban patvariára. A második szervezeti kapocs város és vidék között, a járási és vármegyei székhelyeknek a városokba való elhely­zése utján volna létesítendő. De iou a 41

Next