A Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítője, 1955. május (1. évfolyam, 2. szám)
1955 / 2. szám - Aranyossi Magda: „Mi sem lehetünk se gyávábbak, se gyengébbek moszkvai testvéreinknél” (Az 1905-ös orosz forradalom hatása a magyarországi munkásnőmozgalomra)
gatással, súrolással foglalkoztatták őket és csak egy évig varrattak velük. Három év letelte után 16—20 koronát kaptak havonta. A dohánygyárakban akkordban dolgoztak, így sem kerestek napi 1 korona 20 fillérnél többet. A bánásmód a lehető legbrutálisabb volt. Nyári hőségben, mikor a dohánypor égette a munkásnő légcsövét és tüdejét, még vizet sem hozhattak maguknak. A műhelyek kicsinyek és rosszul szellőzöttek voltak. Minden száz munkásnő közül 48 volt beteg és csak kevés munkásnő élte túl a harmincadik évét. Aki megbetegedett, segélyt nem kapott, az utcára dobták. A földművelésügyi miniszter jelentése szerint Somogy megyében nyáron a nők 91 fillér napszámot, a férfiak 1 korona 35 fillért kaptak, ősszel a férfi 1 korona 5 fillért, a nő 71 fillért, télen a férfi 59 fillért, a nő 49 fillért kapott, emellett 3—4 napot ingyen kellett robotolni. A munkásnő-értekezlet szervezeti szabályzatot fogadott el, amelynek értelmében kilenctagú nőszervező bizottságot választottak. A kilenctagú nőszervező bizottság munkáját bizalmi testület támogatta. Az elfogadott szervezeti szabályok értelmében a bizalmi testületet azok a budapesti szakmai szervezetek választották, amelyekhez sok nő tartozott. Minden szakma két delegátussal bővítette a bizalmi testületet. Ezenkívül községenként és szakmák szerint választott levelező tagok segítségével kívántak propaganda és szervező munkát folytatni a proletár nők között. Az Országos Nőmunkásértekezlet programot nem dolgozott ki. A proletárnők helyzetének, céljainak és harci eszközeinek meghatározása helyett, általánosságban a szervezkedés fontosságáról beszélt. A „szervezkedés, mely kiüti a fegyvert a tőke kezéből” és elvezet a hatalom meghódításához. Hogy milyen módon? Annak megmagyarázásával az értekezlet és a Nőmunkás is adós maradt, mint ahogy adós maradt vele a reformista szociáldemokrata párt vezetőség is. 1905 áprilisától kezdve így két szervezet képviselte a magyar szociáldemokrata nőmunkásságot: a Magyarországi Nőmunkás Egyesület és az Országos Nőszervező Bizottság. Az elsőnek inkább az oktatás, a másodiknak a szervezés feladata jutott. Ez a kettősség nem vált hasznára a szervezésnek. Hatásköri féltékenykedésekkel gátolták egymás munkáját. Mindkét szervezet munkája reformista jellegű volt. A forradalmi idők kedveztek a szervezésnek. Az Országos 3 Nőmunkás, 1905. máj. 21., jún. 4., jún. 18., júl. 16., szept. 24. és 1906. jan. 28. 4